A
szerencsejáték-függőség
esélye azzal a fejlődéssel
nőtt,
hogy megjelentek a gépek és gombok, amik kezelése által az ember úgy érezheti,
hogy befolyásolja, nyer-e vagy veszít. Kurosch Yazdi linzi pszichológus írt egy cikket és fogalmazott meg érdekes gondolatokat a közösségi oldalak, hát nem is tudom, hogy nevezzem: veszélyeiről. Ugyanis hasonló érzés jelenik meg a Facebook és más oldalak használatánál, mint a játékgépekénél (az irányítás látszata). Ami a virtuális világban létezik, azt valóságként kezelem ("ha valaki like-ol, akkor a barátom?"). Az orvos kifejti, hogy sajnos a fiataloknak nehezebb valós
kapcsolatokat kialakítaniuk szemtől szembe (főleg amiatt, mert nincsenek rákényszerülve),
így sokszor a könnyebbik utat választják: sok felszínes kapcsolat ápolása
virtuálisan; adatlapokká válnak, amit szerkeszthetnek kedvükre, olyan képet
mutatnak magukról, amilyet akarnak és egy pillanat alatt megváltoztathatják,
látszatra saját magukat is (ez az életben nem megy ilyen könnyen). "A függőség csak olyan
dolgokkal kapcsolatban alakulhat ki, amelyek boldoggá tesznek. [...] Ez lehet a
helyzet a Facebook esetében is." Yazdi nagyon világosan látja a XXI.
századi média működésének
veszélyeit - felteszi a kérdést: miért nem szól bele az állam? Ha a pincénk
méretét meghatározza, nehogy ránk szakadjon, miért engedi, hogy elárasszon
mindenkit az ellenőrizetlen
reklám és szenny?
"Az az egészséges, ha egy 14 éves megtanulja leküzdeni
bizonytalanságát és kimer menni a társadalomba". Ebben segítenek a
közösségi oldalak? Milyen generációkat nevelnek fel? Generációkat, akiknek a
viszonyítási alapjukat, a rálátásukat a világra, fogalmakra, kapcsolatokra, értékekre a social network formálja és alakítja ki.
Szerencsére
nem Yazdi az egyetlen szakember, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és
talán a gondolat sem csak benne fogalmazódott meg, hogy ezek a dolgok (talán) tönkerehetik az ember életét.
Illuzió. Automatizmus.
Felszínesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése