keresés

2013. május 25., szombat

Digitalizálás - eredmények, nehézségek, lehetőségek

Ma a közgyűjtemények minden területén folyik digitalizálás, mégis csak kevés dokumentumot lehet elektronikusan is elérni, ráadásul "nincs olyan adatbázis, amely összesítené és átláthatóvá tenné a magyar digitális közvagyont". Ezért tervezik az Országos Digitalizálási Kataszter létrehozását. Fontos, hogy "a digitalizálás során dönteni kell prioritásokról, az alkalmazott technológiáról, a források előteremtéséről, a formátumokról és sok más kérdésről". A tapasztalatok megosztása, a sikeres projektek, az elért eredmények és a buktatók megismerése nagy segítség lenne. Erről szólt az a konferencia, amelyen e cikk előadásként elhangzott.
Magyarországon a könyvtárak járnak élen a digitalizálásban, és a felzárkózó múzeumokkal és levéltárakkal közös az együttműködésre való igénye. Mindhárom fajta gyűjteménynek megvannak a sajátosságai, de az együttműködés érdekében sok mindent össze kell hangolniuk (pl. metaadatok, formátumok), hogy közösen kezelhessék a kulturális örökség elektronikus formáját.
Néhány eredményes projekt:
Az OSZK MEK nevű gyűjteménye a legsikeresebb elektronikus gyűjtemény (igaz, nem jellemző rá a digitális úton történő gyarapítás).
Az EPA interneten megjelenő időszaki kiadványokat tart nyilván.
A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Neumann János Digitális Könyvtár projektje, a DIA, "a kortárs írók nyomtatásban megjelent műveit teszi közzé kereshetően".
Ám nem csak szöveges dokumentumokat, hanem kép-, hang-, és videoanyagokat tartalmazó gyűjteményeket is találunk az interneten. Ilyenek a Képzőművészet Magyarországon, az egyik legújabb, a Magyar Digitális Képkönyvtár, a NAVA, és a MEK hangoskönyvei.
Vannak tematikus gyűjtemények is, pl. a Mesék Mátyás királyról, az MTAK összeállításai, és a nyelvemlékekről készült honlap.
A digitalizálás nem csupán a hozzáférhetőség, hanem az archiválás szempontjából is fontos - ebben a NIIF tudná segíteni a közgyűjteményeket, és ez jó alapja volna a NIIF és a közgyűjtemények együttműködésének. A megőrzést mindeközben érdemes lenne központi archívumokra bízni.
A digitalizálásnak több oka van: az állományvédelem (ez az egyik legfontosabb szempont), a jó minőségű szolgáltatás, a gazdaságosság, a praktikusabb állománygyarapítás és gyűjteménykezelés, és az, hogy mindenki egyenlő eséllyel férhessen hozzá a gyűjteményekhez.
Európában igény van arra, hogy a nemzeti kulturális örökséget más országokkal is megismertessék, ennek érdekében közös adatbázisokat építenek, hogy e kontinens kultúráját reprezentálják (pl. Europeana). Ez a nemzetközi dokumentumcserét is elősegíti.
Ám a digitalizálás számos kérdést és problémát vet fel, amire esetleg még a szakemberek sincsenek felkészülve. (Mit digitalizáljunk, miért, kinek, mennyit, hol és milyen formában tegyük hozzáférhetővé? Milyen technológiákat, eszközöket alkalmazzunk? Mi a teendő a digitalizálásra szánt dokumentumokkal? Milyen formátumo(ka)t használjunk? Hogyan szolgáltassuk az anyagot? Mit és hogyan használnak az olvasók?)
Az interneten szolgáltatott dokumentumokkal kapcsolatban felmerülhetnek aggályok: jogszerűen használják-e azokat (tenni kell a jogszerű használatért), lazul-e az olvasóval való kapcsolat (új kompetenciákra van szükség), közös katalógusok - el kell-e bocsátani a katalogizáló munkatársakat (az új szolgáltatások szükségessé teszik a munkájukat). Egyes gyűjteményekkel kapcsolatban is tapasztalható aggodalom, pl. a Digitális Képkönyvtár kapcsán az olvasók elvesztésével kapcsolatos félelem.
A digitalizálás a nehézségek mellett előnyökkel és új lehetőségekkel is jár - ezeket ki kell használni, és haladni kell a korral.

2013. május 20., hétfő

A Rapidshare halála?

A kétezres évek első évtizedeiben az egyik legnagyobb fájlmegosztó - a Rapidshare – júliusban kénytelen volt felmondani az alkalmazottai háromnegyedének. Bár egy világméretű cégről van szó, ami 2010-ben az ötvenedik leglátogatottabb honlap volt és már 2008-ban is 5,4 petabájt adatot töltöttek fel a felhasználók, még is 60 dolgozója volt csak. Ebből most 45-t elbocsátották.

De vajon mi vezetett ehhez?

A 2002-ben létrehozott honlapra ingyenesen tölthetett fel bárki, bármilyen fájlt regisztráció nélkül bármennyi fájlt. Három korlátja volt csupán: a 100MB-os fájlméret korlátozás, a nem prémium tagok lassabban tölthettek le az oldalról, illetve két fájl letöltése között két órát kellett várni. A prémium tagságot kétféleképpen lehetett elérni. Befizettünk, havi kb.: 10 dollárt vagy ha regisztráltunk és a feltöltött fájlainkat letöltötték 10 ezren, akkor egy hónapi élvezhettük a prémium nyújtotta előnyöket. Ez a rendszer bújtatottan az illegális fájlmegosztásra buzdította a felhasználókat, hiszen a családi videónkat biztosan nem fogják ennyien havonta letölteni, ellenben egy mozifilmet már igen. A jogvédők persze próbáltak fogást keresni az oldalon, de egészen a Megauplaod bezárásig nem sikerült. Miután 2012. január 19-én lekapolcst az FBI a Meguploadot sokan visszatértek a Rapidshare használatára, ami az egyik napra a másik napra jelentkező több millió felhasználótól - és persze a jogvédőktől - megrémülve a letöltési sebességet 30KB/s sebességre csökkentette.

A Rapidshare napi látogatottsága

A célját elérte. A felhasználók nem a Rapidsharet választották a fájlok letöltésére. A cég lejtmenete pedig elindult. Ha nincs mit letölteni, nincs aki előfizessen a prémium tagságra. Gyorsan modellt próbáltak váltania. Megszüntették a pontgyűjtési rendszerüket és a felhőszolgáltatás irányába indultak el, de a meglévő szolgáltatásokkal pl.: Dropbox, Google Drive, Skydrive nem tudták felvenni a versenyt. 2012 októberében eltörölték a letöltési sebességkorlátot, de csak 1GB-ot lehetett egy nap letölteni. A fizetős tagoknak is limitálták a napi letöltési mennyiséget. Ekkor már a cégeknek sem érte meg a szolgáltatás. Az emberek elpártoltak a szolgáltatástól, ami az óriási szerverpark kihasználatlanságához vezetett. Mivel bevételük így megcsappantak így végül elbocsátásokhoz kellett folyamodniuk.

Források: sg.hu

2013. május 9., csütörtök

MIA

Az internet szerepe Magyarországon is egyre meghatározóbb, és egyre több az olyan tartalom, amelyet csak online érhetünk el. Ám miközben újabb és újabb tartalmak kerülnek fel a hálóra, a régebbiek sokszor elvesznek.
"Az UNESCO Közgyűlésének 32. ülésszakán, 2003. október 17-én elfogadott „Charta a digitális örökség védelméről” (http://www.unesco.hu/index.php?type=node&id=508) világosan megfogalmazza az ezzel kapcsolatos feladatokat, és külön kiemeli, hogy a válogatott archiválás esetén a „born digital” anyagoknak prioritást kell adni." Ezen kívül innen tudhatjuk meg azt is, kiket terhel a felelősség.
A nemzeti könyvtárak felelőssége kiemelt, de több kérdést is felvet (pl. mi tartozik a gyűjtőkörükhöz a digitális objektumok közül?). Magyarországon az OSZK szolgáltatásai, a MEK és az EPA őriznek meg ilyen tartalmakat, valamint a "kiállítóterem", ahol teljes honlapokat is megtalálhatunk.
Egy Magyar Internet Archívum (MIA), amely hatalmas feladat és rengeteg kérdést vet fel, nem valósítható meg egyetlen intézmény keretében. A nemzeti könyvtáraknak szükségük van partnerre ilyen szolgáltatások létrehozásához. "Ezért az OSZK MEK osztálya javasolja egy konzorcium alakítását, amelyben a közgyűjtemények mellett informatikai intézmények és cégek is társulnak a MIA megvalósítása érdekében."
A cikk definiálja az "internetarchívum" vagy "webarchívum" kifejezést, és bemutatja a teljes szolgáltatások mentésének kétféle módját, a fájlrendszerbe való mentést és az adatstruktúrába való mentést. Ezen kívül néhány külföldi példát is felhoz (Internet Archive, IIPC, NWA, PANDORA, PADI, Web Archiving Consortium, Minerva, NDIIPP, WebArchive), képekkel. 
Ezt követően a cikk javaslatokat tesz azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne egy magyar internetarchívumot  létrehozni (pl. milyen munkacsoportokra volna szükség). 


2013. május 5., vasárnap

A leggyorsabb fájlmegosztó: Usenet


A USENET egy nagyon régi hálózat, aminek eredeti funkciója a levelezési listákból kialakítható hálózathoz lenne hasonlítható. ”A USENET az információkat úgynevezett hírcsoportokra (newsgroups) bontja, amelyekbe bármely felhasználó beléphet, illetve ahová bármely felhasználó feladhat üzeneteket.” Mostanra azonban már nagyméretű fájlok továbbítására is alkalmas.

A USENET működése

 A hálózat hasonlóan működik a többi fájlmegosztó oldalhoz. A fájlokat felhasználók töltik fel, a USENET szerverei pedig tárolják, általában ezer napig, ha nem tovább. A fájlok letöltését pedig 256 bites SSL-el titkosítás védi. Letöltési sebesség korlát nincs, de havi forgalomkorlát igen. Amit úgy ellenőriznek, hogy a szolgáltatás nem ingyenes. Különböző havi csomagokra lehet előfizetni a pl.: http://www.usenext.com/ oldalán is. Aki nem bízik meg bennük, az kipróbálhatja 14 napos csomagot 300GB adatforgalmi korláttal. A letöltéshez egy saját fejlesztésű, ingyenes programot használhatunk. Annak ellenére, hogy a hálózaton található fájlok nagy része illegális, még nem kerültek összeütközésbe a hatóságokkal. Pénz beszél, kutya ugat talán?

Források: