keresés

2013. május 25., szombat

Digitalizálás - eredmények, nehézségek, lehetőségek

Ma a közgyűjtemények minden területén folyik digitalizálás, mégis csak kevés dokumentumot lehet elektronikusan is elérni, ráadásul "nincs olyan adatbázis, amely összesítené és átláthatóvá tenné a magyar digitális közvagyont". Ezért tervezik az Országos Digitalizálási Kataszter létrehozását. Fontos, hogy "a digitalizálás során dönteni kell prioritásokról, az alkalmazott technológiáról, a források előteremtéséről, a formátumokról és sok más kérdésről". A tapasztalatok megosztása, a sikeres projektek, az elért eredmények és a buktatók megismerése nagy segítség lenne. Erről szólt az a konferencia, amelyen e cikk előadásként elhangzott.
Magyarországon a könyvtárak járnak élen a digitalizálásban, és a felzárkózó múzeumokkal és levéltárakkal közös az együttműködésre való igénye. Mindhárom fajta gyűjteménynek megvannak a sajátosságai, de az együttműködés érdekében sok mindent össze kell hangolniuk (pl. metaadatok, formátumok), hogy közösen kezelhessék a kulturális örökség elektronikus formáját.
Néhány eredményes projekt:
Az OSZK MEK nevű gyűjteménye a legsikeresebb elektronikus gyűjtemény (igaz, nem jellemző rá a digitális úton történő gyarapítás).
Az EPA interneten megjelenő időszaki kiadványokat tart nyilván.
A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Neumann János Digitális Könyvtár projektje, a DIA, "a kortárs írók nyomtatásban megjelent műveit teszi közzé kereshetően".
Ám nem csak szöveges dokumentumokat, hanem kép-, hang-, és videoanyagokat tartalmazó gyűjteményeket is találunk az interneten. Ilyenek a Képzőművészet Magyarországon, az egyik legújabb, a Magyar Digitális Képkönyvtár, a NAVA, és a MEK hangoskönyvei.
Vannak tematikus gyűjtemények is, pl. a Mesék Mátyás királyról, az MTAK összeállításai, és a nyelvemlékekről készült honlap.
A digitalizálás nem csupán a hozzáférhetőség, hanem az archiválás szempontjából is fontos - ebben a NIIF tudná segíteni a közgyűjteményeket, és ez jó alapja volna a NIIF és a közgyűjtemények együttműködésének. A megőrzést mindeközben érdemes lenne központi archívumokra bízni.
A digitalizálásnak több oka van: az állományvédelem (ez az egyik legfontosabb szempont), a jó minőségű szolgáltatás, a gazdaságosság, a praktikusabb állománygyarapítás és gyűjteménykezelés, és az, hogy mindenki egyenlő eséllyel férhessen hozzá a gyűjteményekhez.
Európában igény van arra, hogy a nemzeti kulturális örökséget más országokkal is megismertessék, ennek érdekében közös adatbázisokat építenek, hogy e kontinens kultúráját reprezentálják (pl. Europeana). Ez a nemzetközi dokumentumcserét is elősegíti.
Ám a digitalizálás számos kérdést és problémát vet fel, amire esetleg még a szakemberek sincsenek felkészülve. (Mit digitalizáljunk, miért, kinek, mennyit, hol és milyen formában tegyük hozzáférhetővé? Milyen technológiákat, eszközöket alkalmazzunk? Mi a teendő a digitalizálásra szánt dokumentumokkal? Milyen formátumo(ka)t használjunk? Hogyan szolgáltassuk az anyagot? Mit és hogyan használnak az olvasók?)
Az interneten szolgáltatott dokumentumokkal kapcsolatban felmerülhetnek aggályok: jogszerűen használják-e azokat (tenni kell a jogszerű használatért), lazul-e az olvasóval való kapcsolat (új kompetenciákra van szükség), közös katalógusok - el kell-e bocsátani a katalogizáló munkatársakat (az új szolgáltatások szükségessé teszik a munkájukat). Egyes gyűjteményekkel kapcsolatban is tapasztalható aggodalom, pl. a Digitális Képkönyvtár kapcsán az olvasók elvesztésével kapcsolatos félelem.
A digitalizálás a nehézségek mellett előnyökkel és új lehetőségekkel is jár - ezeket ki kell használni, és haladni kell a korral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése