Összefoglaló - Állami cenzúra, p2p, webböngészés

Zeronet - Torrent alapú böngészés

3 évvel ezelőtt egy magyar informatikus, Kocsis Tamás létrehozott a bitcoin és bittorrent technológiák összeházasításából egy teljesen cenzúramentes, decentralizált internet hálózatot. Olyan nagy sikere volt a tavalyi évben, és akkora potenciált láttak benne, hogy tavaly meghívást kapott a TED konferenciára is. A meghívást azonban sajnos az utolsó pillanatban visszamondták, arra hivatkozva, hogy a téma "nem aktuális". Főleg Kínából, Oroszországból és Brazíliából figyeltek fel az új technológiára, ezeken a helyeken ugyanis nagyon nagy az internetes cenzúra.

A "privát" internet a bittorrent technológián alapszik azaz, minden a hálózatban létrehozott weboldal egy torrent fájlként létrejön a rendszerben, és maga a weboldal minden látogató gépére feltelepül így nincsen szükség egy központi szerver használatára. Az oldal elérhetősége és használhatósága az egyének összességétől függ, nem pedig egy központi szerver elérhetőségétől. Minél többen vannak a hálózaton, annál gyorsabb és annál megbízhatóbb az adatok elérése. Ezzel könnyebben ki tudják küszöbölni például a hackertámadásokat, hiszen a támadást nem egyetlen gépre kell összpontosítaniuk hanem egyenként az összes felhasználóra. Ez pedig egy nagyobb hálózatnál borzalmasan nehéz, nem is beszélve arról, hogy az időközben létrejövő új felhasználók, szinte lehetetlenné is teszik az oldalak feltörését.

A program elérhetősége

Kína és a cenzúra

Kína mindig is híres volt az online cenzúráról, hiszen Kínából sem a Facebook sem a Google, sem pedig a Twitter sem olyan könnyen elérhető, sőt a Wikipédia egyes kényes szócikkei blokkolva vannak.



Ez az állami beavatkozás most újabb szintre lépett: Kínában egy a tavalyi évben beadott reformterv értelmében, teljes állami felügyelet alá vonják az online médiát. Csak a kínai állam által jóváhagyott akkreditáció megszerzése után publikálhatnak újságírók a webes felületeken. A híroldalaknak is regisztrálniuk kell magukat, valamint az "online tartalomgyártóknak követniük kell a párt útmutatásait, a kijelölt irányba kell terelniük a közvéleményt, és erősíteniük a „pozitív propagandát”.
Ennek előzményeként Kína még az ENSZ-hez is benyújtott egy tervezetet, ami nemzetközi szerződésként szabályozná az internet működését, az állami szuverenitást a kibertérre is kiterjesztve.



Az új tervezet értelmében az olyan nem ellenőrizhető szolgáltatók, mint például a  Google és Facebook valamint minden más orgánum amit a világhálón elérnek tiltott lesz, amennyiben nem szerzi meg a kínai állam akkreditációját.

Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír, hogy a Nemzeti Enciklopédia digitalizálásával Kína saját Wikipédiát készít. Ez előreláthatólag 2018-ban fog megjelenni az interneten.

Facebook és az arab tavasz

„Öt évvel ezelőtt azt mondtam, egyetlen dolog kell ahhoz, hogy felszabadítsuk a társadalmat: az internet. Tévedtem. Ma azt mondom, ha fel akarjuk szabadítani a társadalmat, akkor először az internetet kell felszabadítanunk” - Wael Ghonim


2011-ben Wale Ghonim létrehozott az akkor még Mubarak irányította Egyiptomban egy Facebook oldalt egy fénykép hatására. Ezen a képen egy fiatal megkínzott fiú holtteste volt látható. Ekkor még nem sejtette, hogy az általa létrehozott oldal hatalmas hatással lesz az egyiptomi forradalom kirobbantásában. Az internet itt mutatta meg igazi erejét: képes volt összefogni az embereket egy ügy érdekében, amit felerősített az a tény is, hogy Ghonimot 11 napra börtönbe zárt a Mubarak kormány.


Az interneten elindított és utána sikeresen utcára vitt forradalom azonban sajnos nem érte el a célját, az országot csak nagyobb káoszba söpörte. Az internet (és rajt a főleg a Facebook) Mubarak megdöntése után nem összekovácsolta az embereket, hanem inkább polarizálta. Nagyban köszönhető ez a hatalmas álhír mennyiségnek is ami az emberek orra elé került.

A Muszlim Testvériség győzelmével sajnos rosszabbra fordult a helyzet, mint előtte volt. A nyugatbarát fiatalokat bebörtönözték, Ghonim is arra kényszerült, hogy amerikába meneküljön. Itt megalapította start-up cégét a Parlio.com-ot, ahol az emberek gyűlölet nélkül, tartalmas beszélgetéseket indíthatnak a közéletet érintő fontos témákról.

Nyugati cenzúra

A Németországban hatályba lépett törvény, amely a gyűlöletbeszédek megakadályozására irányult úgy néz ki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A törvény elrendeli, a közösségi oldalaktól az esetleges gyűlöletbeszédek 24 órán belüli felülvizsgálatát és törlését. Ha ennek nem tesznek eleget, 5-től 50 millió euróig terjedő büntetéssel kell majd számolniuk. Eleinte főleg a szélsőjobboldalról támadták a törvény tervezetét, arra hivatkozva, hogy sérti szólás- és sajtószabadságot, mára már azonban többen hangot adnak nemtetszéseiknek.



A Twitter már január 3-tól kezdve elkezdte felfüggeszteni illetve törölni a szerinte kétes tartalmakat önkényes alapon. Így fordulhatott elő az is, hogy egy szélsőjobboldali politikus oldalát felfüggesztette a gyűlöletbeszédre hivatkozva, majd azt a szatírikus magazin Twitter oldalát is ami ezt a politikust figurázta ki. (Azóta már újra elérhető) A Titanic magazin főszerkesztője felhívta a figyelmet arra, hogy Angela Merkel megígérte, hogy ilyen nem történhet majd a törvény kapcsán.

Itt kell feltennünk a kérdést: Vajon jó dolog-e az, hogy egy multinacionális vállalat önkényesen döntheti el, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek és mi nem? Mi akadályozhatja meg esetlegesen a cég számára kínos, káros vélemények eltörlését erre hivatkozva?