Biztonságos adattárolás és veszélyek

Vint Cerf, a google hivatalos evangelistája és az internet egyik atyja 2014 decemberében egyik előadása során arra hívta fel a figyelmet, hogy digitális javaink könnyen eltűnhetnek. Ha nem teszünk semmit a digitális adatok megőrzéséért, akkor semmi esélyünk sincs arra, hogy megismerhessük a múltat. Az a paradox helyzet áll fenn, hogy a 60-as évekbeli levelezéseket könnyebben fel tudjuk tárni, mint amik a 80-as években keletkeztek, amikor beköszöntött az internet korszak, és egyre több információ ment át a számítógépesítés folyamatán. Ennek pedig az az oka, hogy az emberek nem rendszerezik az elektronikus dokumentumokat, akár még le is törlik, mondván, hogy azok már nem fontosak. Pedig lehet, hogy a jövő emberei számára nagyon is azok.

Ennek apropóján érdemes utánajárnunk, hogy miképpen védhetjük meg adatainkat úgy, hogy minél hosszabb távon, az utókor számára is elérhetők legyenek. Más szóval, a leginkább fontos dolgok legyenek meg örökre. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Az alábbi példákban talán választ kaphatunk erre is.

Digitalizálási törekvések

A digitalizálási törekvésekkel kapcsolatban érdekes célkitűzésnek tűnik a legismertebb webarchiválási projekt, az Internet Archive (IA). A San Franciscó-i székhelyű Internet Archive nevű nonprofit vállalkozás 1996-ban indult, és küldetése szerint az interneten fellelhető, nyilvánosan elérhető szöveges, hangzó, audiovizuális, mozgóképes, képes és szoftveres tartalmat lemásolja, majd átemeli állományába, amely szintén publikus az utókor számára. A lényeg az egyetemes hozzáférés az összes tudásanyaghoz. A vállalkozás célja – a kulturális örökség megóvása – megegyezik a klasszikus könyvtárakéval, ezúttal azonban virtuális térben, ezért is nevezik „internetkönyvtárnak” (Internet Library). A szervezet sok más szervezettel, közöttük a világ számos könyvtárával együttműködik, amelyek maguk is végeznek webarchiválást. A webarchiválás soha nem fog véget érni, nemcsak azért, mert szünet nélkül újabbnál újabb tartalmak jelennek meg az interneten, hanem azért is, mert az archiválási technológiákat, illetve technikákat, módszereket, eszközöket folyamatosan korszerűsíteni és fejleszteni kell, hogy képesek legyenek a folyamatosan termelődő információt megállás nélkül gyűjteni.

Úgy tűnik, hogy ez a projekt még akkor is embert próbáló lenne, ha célja nem a teljes internet lementése, hanem az volna, hogy szelektív módon megadott gyűjtési irány szerint gyűjtse, tárolja és visszakereshetővé tegye a fontosabb tartalmakat. A szervezet teljes körű másolásra nem képes, mindig előfordulnak kisebb hiányosságok. A web 2.0 világában azért még nehezebb a feladatuk, mert már az egyszerű magánemberek is generálhatnak tartalmat vagy tartalomszolgáltatóvá válhatnak, és ugyan léteznek törekvések a bizonyos közösségi oldalakon, blogokon, videomegosztó oldalakon közzétett kreatív tartalmak lementésére, magánjellegű dolgokkal a szerzői jogi vagy személyiségi jogi előírások miatt nem foglalkoznak. A Facebookról például nincsen egyáltalán másolatuk. A munkájukkal viszont elősegíthetik az olyan kutatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a digitális időutazás révén megvizsgálják, mikor hogyan néztek ki a weboldalak, milyen szövegeket tartalmaztak. Lehetőség van akár már teljesen megszűnt weboldalak esetében is visszaugrani az internetes történelemben. Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor történészek kutatnak a régi dokumentumok között.

Kulturális örökségek "lementése"

Ami a kulturális örökségek digitalizálását, avagy „lementését” illeti, természetesen ilyen irányú projektek is léteznek. Például egy francia startup cég digitalizálja a veszélyeztetett műemlékeket, ennek köszönhetően virtuálisan feltárhatóvá válnak a különböző régészeti leletek. Mivel az elmúlt években a szíriai polgárháborúban rengeteg felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség és műemlék sérült vagy semmisült meg, illetve a jövőben elpusztulhatnak még más épségben megmaradtak is, ezért egyre nagyobb szerepet kap az építmények és régészeti leletek feltérképezése, lefényképezése és digitalizálása, amiből 3D-modellek készülhetnek. Így elejét tudnák venni legalább annak, hogy a további felbecsülhetetlen értékű épületek emlékei elpusztuljanak, ha pedig megsemmisültek, valamiképp rekonstruálni tudják őket. A SyrianHeritage nevű projekt keretében számos szíriai történelmi emlék 3D-modellje készült már el. A drónokra szerelt kamerák segítségével feltérképezik a helyeket, felvételeket készítenek róluk, majd azokból virtuális modelleket állítanak össze. A helyi régészek és a szír régészeti hivatal munkatársai segítségével valósult meg a program, amelyhez még térképek, videók, digitális fotók és interaktív anyagok is tartoznak. A projekt várhatóan idén májusban fejeződik be.

Létezik olyan fotogrammetriás technológia, amelynek segítségével több kétdimenziós képből automatikusan háromdimenziós virtuális modell jön létre. Ugyan rendkívül hasznosak az ilyen digitalizálási törekvések és technológiák, ám a probléma az, hogy a megsemmisült eredeti emlékekről soha nem tudhatjuk meg pontosan, hogy hogyan néztek ki, nincsenek megfelelő paraméterek ahhoz, hogy hiteles digitális másolatok készülhessenek róluk.

Speciális adathordozók

Kifejlesztésre került egy újfajta adattárolási módszer, amely szerint hihetetlen módon 14 milliárd évig is tárolhatók az adatok. Egy kvarckristályról van szó, amelynek kapacitása akár 360 terabájtot is elérhet, és a tárolandó információkat lézerfény segítségével lehet rögzíteni (nanométeres méretekről van szó), illetve szintén lézerfénnyel lehet olvasni. Kezd úgy alakulni a trend, hogy a gyártók felismerik azt a felhasználói igényt, hogy az adatok minél jobb adathordozókra kerüljenek, hogy örökre megmaradjanak. Így a jövőben olyan strapabíró adathordozókra számíthatunk, amelyek ellenállnak az ütés, tűz és víz hatásainak, illetve kiállják az idő próbáját. Ugyanakkor ennek az árnyoldala az adatvédelmi kérdésben merül, mivel szinte letörölhetetlenné válnának az ilyen adathordozókon lévő privát szférát érintő inkrimináló adatok. Úgy vélem, hogy elősorban az emberiség számára fontos információkat kellene tárolni rajtuk, és így ezek a speciális adathordozók speciális célokra fognak készülni.

Zsaroló vírusok

Fontos szólni még a zsaroló vírusokról (angolul ransomware) is, amelyek rendkívül nagy veszélyt jelentenek a különféle számítógépes eszközökön tárolt adataink számára. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy sajnálatos módon a ransomware vírusok fejlődnek, így a közeljövőben egyre brutálisabb és hatékonyabb fajtáikkal kell szembesülnünk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy alapvető fontosságú a körültekintő magatartás az interneten, ha nem akarunk búcsút venni értékes digitális javainknak. Sajnos már Magyarországon is elég nagy számban előfordulnak, így például 2016. április 8-án egy zsarolóvírus megbénította a veszprémi Csolnoky Ferenc kórház informatikai rendszerét, ami miatt a kórház nem tudta biztosítani az aznapra előjegyzett betegek ellátását. Szerencsére erre az szakosodott cégek sem tétlenkednek, és megpróbálják felvenni a harcot a legújabban jelentkező veszélyekkel is. Ilyen például a Kapsersky Lab. is, amely éppen most tette közzé az egyik zsaroló vírusok egyik veszélyes családjának ellenszerét. Titkosított fájljaink visszaszerzésének egy feltétele van ebben az esetben, az, hogy rendelkeznünk kell legalább egy áldozatul esett fájl eredeti verziójával. Vagyis, ha egyetlen „fogságba került” fájlról sincs biztonsági másolatunk, akkor ez sem jelent megoldást.