A rövidítés mögött
Az elmúlt évben a hazai közönség is egyre gyakrabban találkozhat az NFT rövidítéssel, aminek feloldása a non-fungible token. A kifejezést itthon annyira újnak számít, hogy hivatalos magyar fordítása még nem is született, de legpontosabban nem-helyettesíthető zseton/értéket képviselő tárgy lehetne. Digitális mivolta ellenére minden NFT egyedi, csak egy létezik belőle, ami egy blokkláncon (blockchain) alapuló hálózaton keresztül mozog.
A 2014-ben létrejött Ethereum nevű nyílt forráskódú platform a blokklánc technológián keresztül biztosítja az NFT-k eredetiségét. Ami a láncba bekerült, az onnan nem kerülhet ki. Az NFT útja végig dokumentálva van, így pontosan követhető a tulajdonjog, ami mindig az új tulajdonoshoz kerül, az eredetiség végig biztosított.
Előnyök alkotói oldalról
Nagy előnye az NFT-nek, hogy kidolgoztak rá egy olyan rendszert, ahol az eredetiség minden esetben biztosítható, így a digitális művészeket erősen nyugtalanító szerzői jogi kérdés végre nem kell, hogy fejtörést okozzon nekik.
Hagyományos esetben az alkotó a művének eladása után már nem tudja követni annak útját, teljesen kikerül az alkotás a kezei közül. Az NFT-hez minden esetben kapcsolódik egy digitális okmány, amely annak az eredetiségét igazolja. A követői jogdíj bele van építve az NFT értékébe, így minden továbbértékesítés alkalmával is haszonhoz jut a műkészítő.
A hagyományos alkotásokhoz képest itt lebomlanak az országhatárok, az online piactéren nem elsődleges az, hogy ki és honnan jön az alkotó, nem korlátozódik egy alkotó vevőköre az otthoni közönségre, nem kell galériákon keresztül népszerűsítenie magát, ez egy óriási globális piactér. Az NFT-k ma már az Ethereum mellett több blokklánc alapú felületen is elérhetőek, ilyen platformok például: OpenSea, Axie Marketplace, Larva Labs/CryptoPunks, Rarible stb.
NFT lényegében bármi lehet, egy digitális fotó, grafika, gif, video, de NFT-ként kelt el a világ első sms-e, és az eslő tweet is.
 |
| forrás: Twitter/@jack |
Túl szép, hogy igaz legyen
A robbanásszerű növekedés, a hirtelen trend kialakulása miatt a kínálati oldalon óriási növekedés következett be, ami a minőség felhígulását is eredményezi. Érdekes jelenség, hogy a legtöbb hasznot már nem egy az személyből álló művészi alkotásokat értékesítő, és igazi művészi értéket képviselő képzőművész munkája hoz, hanem a programozókból, informatikusokból, grafikusokból összeállt csapatok NFT gyűjteményei. Ezek a csapatok már gyárként működnek, és tömegtermelést végeznek. A programozók algoritmusok segítségével egyszerre nagy mennyiségű, de mindig egyedi NFT-t hoznak létre. Kérdés, hogy mennyire nevezhető művészetnek, amikor egy gép a betáplált adatok alapján generálja az egyedi alkotásokat. Jó példa erre a nagyon népszerű Bored Ape Yacht Club tízezer darabos gyűjteménye.
 |
| Bored Ape Yacht Club, forrás: The New Yorker |
Ami egyre inkább kiszorítja az egyszemélyes, kezdő, feltörekvő digitális képzőművészeket az NFT piacáról az a tokenesítés díja. A gas fee lényegében egy villanyszámla, vagyis az áramköltség. Az kriptobányászat, ahogy az Ethereum blokkláncon futó folyamatos tranzakciói is rendkívül energiaigényesek, ebből adódóan környezetbarátnak sem mondhatók. Ennek az energiafeljasználásnak a díja a gas fee, amit akkor kell megfizetni, mikor NFT-vé válik egy alkotás. Ennek az ára elég magas, jelenleg egy NFT után 40 és 150 ezer forint közé mozog, ezért sok kezdőnek nem feltétlenül éri meg belépni a piacra.
A galériák csatlakozása nagy változást hozhatna az NFT-k életében, ami egy szűrőként tudna funkcionálni, és a műkkincsekkel foglalkozó szakembereken keresztül kerülhetnének a közönség elé a válogatott, valódi értéket képviselő alkotások. Így az adott művésznek kevesebb energiát kellene áldozni a saját közönség kiépítésére és a önpromócióra, helyette azzal foglalkozhatna, amihez ért és szabadabban alkothatna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése