"Áramlat" vagy "zuhatag"? (P2P, torrent)

Ebben a rövid cikkben a P2P (Peer-To-Peer) és az úgynevezett "torrent" rendszerekről fogok egy rövid ismeretetőt adni, illetve rávilágítani, hogy a kettő mennyire összefügg. Bár ma is használatosak még, azért a régebbi időkben szerzett dicsfényük jelentősen csökkent, mondhatni háttérbe szorultak, pedig Tim Berners-Lee korai víziója a World Wide Webről is közel állt egy P2P rendszerhez, ahol mindenki egyben közreműködői és alkotó szerepet is vállal nyíltan, mindenféle tűzfalak és akadályok nélkül.

Akkor most kitől-kinek?

A  peer-to-peer hálózatokban a résztvevők egymással közvetlen kapcsolatban vannak egy harmadik fél (szerver) közreműködése nélkül. Az ilyen rendszerekben a résztvevők egyenlő félként egyben kliens és szerver feladatokat is ellátnak. A felek erőforrásaik egy részét közvetlenül megosztják egymással, mint például a számítási kapacitásukat, tárhelyüket vagy sávszélességüket. A felek egyszerre fogyasztók és szolgáltatók eltérve például a kliens-szerver modeltől (FTP = File Transfer Protocol), ahol a kliens kezdeményezi a fájlok átvitelét a szerver pedig kiszolgálja ezt a kérést. A kapcsolatok típusa lehet struktúrálatlan, struktúrált vagy hibrid.

A strukturálatlan hálózatok nem rendelkeznek a csomópontok sajátos szerveződésével. A résztvevők véletlenszerűen kommunikálnak egymással. Ezeket a rendszereket robusztusnak tekintik a nagymértékű lemorzsolódással (azaz a hálózathoz gyakran csatlakozó és onnan távozó csomópontokkal) szemben. Bár könnyebb felépíteni, a strukturálatlan P2P-hálózatok nagyobb CPU- és memóriahasználatot igényelnek, mivel a keresési lekérdezéseket a lehető legtöbb peernek elküldi. Ez hajlamos elárasztani a hálózatot a lekérdezésekkel, különösen akkor, ha csak kevés csomópont kínálja a kívánt tartalmat.

Ezzel szemben a strukturált hálózatok szervezett felépítésűek, lehetővé téve a csomópontok számára a fájlok hatékony keresését, még akkor is, ha a tartalom nem széles körben elérhető. A legtöbb esetben ezt az adatbázisban való keresést megkönnyítő hash-funkciók (DHT = Distributed Hash Table) használatával érik el. Bár a strukturált hálózatok hatékonyabbak lehetnek, általában magasabb szintű központosítást jelentenek, és általában magasabb beállítási és karbantartási költségeket igényelnek. Ettől eltekintve a strukturált hálózatok kevésbé robusztusak a nagy arányú lemorzsolódással szemben.

A hibrid hálózatok ötvözik a hagyományos kliens-szerver modellt a peer-to-peer architektúra egyes aspektusaival. Például tervezhet egy központi szervert, amely megkönnyíti a kapcsolatot a peerek között. A másik két típushoz képest a hibrid modellek jobb általános teljesítményt nyújtanak. Általában egyesítik a különböző megközelítések főbb előnyeit, és egyszerre érnek el jelentős fokú hatékonyságot és decentralizációt.

1999 májusában Shawn Fanning bemutatta a zene és fájlmegosztó rendszerét a Napstert, ahol a ma is ismert módon a résztvevők egy virtuális hálózatot alkothatnak, nincs szükség fizikai szerverre és nem kell engedelmeskedni adminisztratív hatóságoknak vagy korlátozásoknak.

Nem lopnál autót, nem lopnál táskát...

A torrent egy fájlcserélő protokoll, amelynek az a lényege, hogy a felhasználók a különböző adatokat, fájlokat nem egy központi szerverről töltöik le, hanem egymástól. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy az anyagot teljes egészében birtokló felhasználók (seed-ek) ezt továbbítják másoknak, az újabb és újabb felhasználók (leech-ek) pedig előbb vagy utóbb ők maguk is feltötőkké válnak.

Így történhet meg az, hogy minél népszerűbb egy adott anyag, annál nagyobb esély van arra, hogy mindenki gyorsan és eredményesen letölthesse. A különböző weboldalakról, legyenek azok legálisak vagy illegálisak tehát soha nem egy adott zene, film vagy dokumentum tölthető le, hanem egy aprócska fájl, amit torrent fájlnak (.torrent) hívunk. Ezt a fájl nyitja meg és kezeli az úgynevezett torrent kliens, amelyből jó néhány létezik, a legnépszerűbb az uTorrent.

A letöltött torrentfájl tehát apró, ám sok információt tartalmaz. Benne van ugyanis, mely fájlokat kell letölteni, azok mekkorák, mikor voltak módosítva, és persze az is meg van határozva, hogy ezeket hol kell keresni. Így a torrentfájl megnyitása után a torrentkliens elemzi ezeket az információkat, és elkezd keresgetni az adott helyen olyan felhasználókat, akiknek a letölteni kívánt anyag egy része vagy egésze megvan, és elkezd gyűjtögetni. Gyűjtöget, letöltöget, és ahogy egyre több anyag meglesz nekünk is, úgy kezdünk el mi is feltöltögetni másnak.

Lehetőségünk van arra, hogy a feltöltésünket kikapcsoljuk vagy korlátozzuk, ám ekkor a letöltési sebességünk is csökken valamelyest, valamint a különböző torrentoldalak (magyar viszonylatban a legismertebb talán az nCore) nem túl kellemes dolgokkal jutalmazzák az ilyesféle hozzáállást. A legtöbb helyen létezik ugyanis az ún. megosztási arány, amely azt hivatott mérni, mennyi adatot töltöttünk le, és mennyit adtunk vissza másoknak. Ha pedig túlságosan magasra rúg az általunk letöltött adat mennyisége, a feltöltött pedig alacsony, akkor előbb vagy utóbb megválnak tőlünk. Ez persze jellemzően a különböző, legalitásukban vitatható tartalmakat kínáló oldalaknál van így, viszont a torrentezést bárki kipróbálhatja teljességgel legálisan is.

Természetesen az évek során rengeteg per volt a torrent oldalak által közzétett tartalmak legalitásáról a terjesztési jogokat birtokló cégek felől. Ezek a perek általában arra a következtetésre jutnak, hogy mivel a torrent programok fejlesztőinek nincs módjukban kiszűrni az illegálisan feltöltött tartalmakat (vagyis azt, hogy a torrent fájlt létrehozó birtokában van-e az általa megosztott fájl tulajdonjogainak) ezért nem feltételezhető az ártó szándék és az úgynevezett "fair use" törvény oltalma alá esnek. Így hát inkább a nagyközönség lelkiismeretére hatva próbáltak propaganda videókkal hatni, ahol gyakran a kalózkodással húztak párhuzamot a tartalmakat védeni kívánó szervek.

Áramlat vagy zuhatag?

Napjainkban a peer-to-peer architektúra sokféleképpen fejleszthető és használható, ez képezi a kriptovalutákat lehetővé tevő blokkláncok alapját. A tranzakciós főkönyvek nagy csomóponthálózatokra történő elosztásával a P2P-architektúra biztonságot, decentralizációt és cenzúramentességet kínál. A blokklánc technológiában való hasznosságuk mellett a P2P-rendszerek más elosztott számítástechnikai alkalmazásokat is szolgálhatnak, a fájlmegosztó hálózatoktól kezdve az energiakereskedési platformokig.