A szerzői jog meglehetősen egy összetett és szerteágazó téma. Nem minden per egyértelmű, hogy kinek is van igaza, például transzformatív-e egy adott mű, milyen mértékben hasonlóak az akkordok két dalnál, volt-e joga felhasználni az adott műalkotást. Ezekre mind választ kaphatunk, amivel vagy egyet értünk, vagy sem.
Jogi alapok
Mit jelent az a szerzői jogi rendben, hogy "átalakító képesség"? A lényege az, hogy ha egy második mű kellően eltér az eredeti műtől, akkor védelemre méltó új művé válik. De hol is húzódik meg a határ, el lehet-e ezt dönteni pártatlanul, hogy a kép új jelentéssel vagy üzenettel bír-e vagy sem?
Ahhoz, hogy egy munka transzformatív legyen, vagyis új jelentéssel bírjon, úgy kell rá tekinteni, mint egy mű ami teljesen különálló művészeti célt testesít meg, amely új üzenete vagy jelentést közvetít, a forrásanyagtól elkülönülve. Szóval az új jelentést nem a forrásanyaghoz, hanem valami teljesen máshoz lehessen kötni.
Az Andy Warhol botrány
Lynn Goldsmith 1981-ben készített egy képet Prince-ről. 1984-ben a Vanity Fair 400 dollárt fizetett Lynn Goldsmith-nek, hogy felhasználhassa "művészi referenciára" a Princről készült képét az újságában illusztrációként. Majd megbízta Andy Warholt, hogy készítsen egy képet, Prince-ről ez alapján. Viszont ezt Goldsmith nem tudta, azt hitte, hogy az eredeti képet fogják felhasználni. Warhol a képet megvágta, csak a fejrészt használta fel. 16 képből álló szitanyomatos képsorozatot készített belőle. A képet egy Prince-ről szóló cikkben használta fel a napi lap.
Goldsmith nem gondolta transzformatívnak a munkát, ezért elengedte a jogi eljárásokat. Viszont 2016-ban a Vanity újranyomta a képet Prince halálakor, viszont az eredeti licence nem terjed ki erre a felhasználásra, ezért Goldsmith nem tetszését nyilvánította ki. Ezen fellendülve az Andy Warhol Alapítvány határozott ítéletet kért arról, hogy a "Prince sorozat" nem sérti meg a Goldsmith fotót. A körzeti bíró sem jutott biztos döntésre, mivel először elfogadta, majd elutasította a kérelmet. Az Alapítvány azzal is érvelt, hogy a Google már tud szoftverkódot másolni és hogyha ez tisztességes átalakító jellegű felhasználásnak minősül, akkor Warhol munkája is az. A bíróság elutasította a fellebbezést, mivel a Google nem befolyásolja a tisztességes felhasználás elemzését, amikor vizuális művészi kifejezésről van szó. Az ügy egyelőre lezáratlan, még nem született meg a döntés. Mivel Warhol több híres képet is feldolgozott, így más munkájánál is fenn áll a kérdés, hogy jogilag megfelelő-e.
Zenei szerzői jogi perek
Amerikában a zeneművek szerzői jogi rend szerint a szerző életében és halála után hetven évig védettek, ugyan úgy, mint Magyarországon. Ezek a művek se részletekben, se egészben nem másolhatók, kivéve archiválási és tudományos kutatási céllal. Ahogy telnek az évek egyre többször fordulnak elő ilyen esetek, mivel az előadók véletlen vagy akár direkt vissza nyúlnak régebbi számok alapjaihoz.
Az egyik népszerű amerikai énekesnek Childish Gambino-nak több ilyen esete is volt. Kid Wes rapper szerzői jogi eljárást indított Gambino ellen, mivel úgy gondolta, hogy a "This is Amerika" Grammy-díjat is érdemlő száma, túlságosan hasonlít Wes saját 2016-os számára, a "Made in America"-ra. Az ügyészség azt állapította meg, hogy a fellebbezés jogos, a két szám között több hasonlóságot is felfedeztek. A két dalnak túlságosan hasonló a refrénje, a szerkezeti felépítése és a tartalma. A másik ilyen est pedig, Jase Harley-el történt, aki egy egyenlőre egy dalos művész, szintén hasonló hasonlóságokat talált a saját és a rapper száma között. Úgy vélte, hogy a másik szám utánozta a sajátjának a gyors, mégis költői és lírai dalának az áramlását. A művész úgy döntött, hogy nem csinál ebből jogi kérdést, inkább úgy gondolta, hogy pozitívan fogja fel a dolgot, hogy egy másik zeneszerző tőle merített ihletet. Több hasonló eset is történt már Taylor Swift-el is, akinek a "Shake it of" című számát ötször perelték be, de mindegyik alkalommal elutasították. Ed Sheerennel is történt egy hasonló eset, de sajnos ő rosszabbul járt, mivel a per jogerős volt. Az egyik leghíresebb eset 2015-ben történt, amikor is Robin Thick és Pharrell Williams közös száma a "Blurred Lines" került jogi per alá. A pert Marvin Gaye családja indította, mivel úgy gondolták, hogy Marvin 1977-es számát a "Got to Give it Up"-ot plagizálták. Az esküdtszék 7.4 milliárd dolláros ítéletet szabott ki a felpereseknek. A zeneipar nem teljesen találta igazságosnak az ítéletet.
Sajnos nem mindig jogos az ítélet, a döntés szubjektív, egyénenként eltérő. Mivel a hangok és a skálák korlátozott számban elérhetők, ezért előfordulhatnak hangulatra, stílusra, hasonló érzést keltő dalok, de ez még nem azt jelenti, hogy valamelyik fél lopta volna a másiktól.
Filmes botrány
Egy viszonylag új, szerzői jogi botrány főszereplője lett Quentin Tarantino, mivel úgy döntött, hogy eladja a Ponyvaregény hét, eddig még sosem látott kézzel írott jelenetét. Az eladásra szánt anyagok a forgatókönyv korai változatait tartalmazzák beszkennelve. Ezeknek az eladását NFT (Non-Fungible Token) formában tette meg, ami egy viszonylag új keletű eladási forma, mely igazából egy eszköz feletti tulajdonnak a cseréje, amelynek nincsen jogalapja a végrehajtásra. Az eladásra szánt dokumentumok tartalmazzák a forgatókönyv korai változatának a jeleneteit, valamint rendezői kommentárokat. Ennek egy bökkenője, hogy a stúdió, vagyis a Miramax ezt nem nézte jó szemmel, ezért jogi lépéseket tesz az üggyel szemben.
Tarantino a Miramax-al kötött szerződése szerint, több szerzői jogot is megtarthatott a a filmmel kapcsolatban, mint például a filmzenei albumot, a zenei forgalmazást, a forgatókönyv nyomtatott formában való forgalmazását, a spin-off és remake jogokat, a folytatásra vonatkozó jogokat és hasonlókat. Pont ezek azok a pontok, amik bonyolítják az ügyet, mivel Tarantino megtarthatott szerzői jogokat, ezért még kérdéses, hogy a stúdiónak lesz-e igaza.Mindegyik NFT egy ikonikus jelenetet tartalmaz, amihez hozzá tartozik Quentin Tarantino audiokommentárja is. Azok akik megvásárolják ezeket a felbecsülhetetlen értékeket több titokhoz is hozzájuthatnak, valamint beleláthatnak Tarantino alkotói folyamatába is. Viszont a rendező nem teljesen fogalmazott pontosan, mivel ezek az NFT-k nem teljesen képekből és hanganyagból állnak, hanem egyszerűbb kódrendszerek és blokkláncok vannak rögzítve. Ezeken keresztül tudja majd felfedezni a szerencsés vásárló a Ponyvaregény eltitkolt történeteit.
A Miramaxnak az nem lett volna gond, hogyha a forgatókönyvet széles körben bemutatják, hanem az a problémája, hogy a rendezőnek nincsen joga korlátozott eladásra. Az egyetlen nyomós érve a stúdiónak az volt, hogy Tarantino az NFT webhelyén illetéktelenül használta fel a John Travolta és Samuel L. Jackson által játszott karaktereknek a rajzfilmes illusztrációját. Mivel ezek a karakterek szerzői jogvédelem alatt állnak, ezek az illusztrációk valóban jogsértőek. Bár azóta a rendező lecserélte ezeket a képeket. A peres eljárás még egyelőre tart.
Pokémonok, mint alkotás
2018-ban a Pokémon Company International jogi ügye adódott a Redbubble céggel, mivel jogsértő anyag jelent meg a weboldalukon. Nem kifejezetten magában Pokémonokról voltak grafikák, hanem például Rocker Pikachu és Homer Simpson Pikachu és Leila hercegnő.
A Redbubble ausztrál cég weboldala 2006-ban alakult, a célja az volt, hogy különböző művészek feltöltsék ide az alkotásaikat, amiket az oldal tetet rá pólókra, telefontokokra, matricákra és hasonló termékekre. Az ügyben 2018-ban volt tárgyalás Melbournben, a Szövetségi Bíró a Pokémon Company-nak adott igazat, de mivel ezeket a terveket nem lehet megvásárolni a hivatalos oldaltól, így nem is járt volna jogdíjjal. Mindezektől eltekintve a szövetségi bíróság úgy gondolta, hogy annak ellenére, hogy valójában nem maga az oldal töltötte fel a jogsértő anyagokat, a Redbubble volt felelős a jogsértő anyagok nyilvánossághoz való "kommunikációjáért". A Redbubble-nek tényleges tudomása volt a jogsértésről, mivel a Pokémon többször is írt a Redbubble-nek a szerzői jogok megsértésével kapcsolatban. Emellett viszont a bíró úgy gondolta, mivel az oldal azzal foglalkozik, hogy művészeknek az alkotásait feltöltse és eladja, elkerülhetetlené tette volna a szerzői jogok megsértését. A Redbubble-t arra utasították, hogy tegyen nyilatkozatot a szerzői jogok megsértéséről, ebben a témában később meghallgatja majd őket a bíróság.
A Pokémon több mint 44.000 dollág kártérítést kért, és a hasonló jogsértések miatti végzést. A Bíróság elutasította ezt az igényt, és a Pokémonnak 1 dollárt és a bírósági költségek 70%-át ítélte meg. Ennek az volt az alapja, hogy a legtöbb jogsértő tétel valójában "mash up" volt, amelyekért a Pokémon nem kapott volna jogdíjat és ténylegesen nem történt veszteség vagy kár.
Szerzői jog
Úgy gondolom, hogy ez nehéz téma, könnyen át lehet lépni ezeket a jogi határokat akarva vagy akaratlanul. A szerzői jog folyamatosan bővül és módosul, érdemes ezeket követni azoknak akik hasonló körökben tevékenykednek, mint az előbbiben felsorolt szakmák.
Forrás:
Ashley Cullins - Andy Warhol Foundation Asks Supreme Court to Review Prince Pop Art Dispute
Hillary K. Grigonis - Photographer Lynn Goldsmith Wins Appeal Over Warhol Art Copyright Case
Mafab - Jókora pert akasztottak Tarantino nyakába a Ponyvaregény kapcsán
Wikipédia - Ponyvaregény (film)
Kép forrás:
/best-online-music-sites-for-downloading-songs-2438415-e0a6579966ac42c7ab933f1996b9a9e7.png){kind=link}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése