Épülő kibervasfüggöny: a szuverén orosz internet

Az orosz internet létrehozása és a globális internetről való lecsatlakozás ötlete másfél évtizedes múltra tekint vissza Oroszországban. A gondolat a 2010-es évek elején fogalmazódott meg, és néhány éven belül el is kezdték a megvalósításhoz szükséges előkészületeket. A szuverén orosz internetről szóló felhangok méginkább felerősödtek, mióta 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, azonban szakértők szerint a technikai felkészültség továbbra sem áll azon a szinten, hogy ezt magabiztosan megléphessék.

De mi történne, ha a hibák kiküszöbölése után mégis lejátszódna ez a forgatókönyv? Milyen hatással lenne a leválás a világ többi részére, akik továbbra is a globális internettel működnek tovább, és mit jelentene Oroszországnak? Mit jelentene az orosz embereknek?

A Kreml ébredése

A 2011-ben a választási csalással kapcsolatos vádak rég nem látott széles körű tiltakozásokhoz vezettek az országban. Ez volt az a pont, amikor a Kreml ráébredt, hogy mekkora befolyása van az internetnek és a közösségi médiának a demokráciára, az emberek gondolkodására, és a használata mennyivel könnyebbé teszi tiltakozások, megmozdulások szervezését.

A kétezres évek közepén még úgy írtak az orosz internetről, mint az ország médiájának legszabadabb területéről, ahová nem ér el az állam keze. Azonban a 2011-ben kezdődő, több mint másfél éven át tartó tüntetéssorozat alatt megérkezett az első törvénybe iktatott fekete lista: olyan oldalak elérésének letiltása, amelyek a hatalom szerint veszélyesek. Ez kezdetben olyan oldalakat jelentett, amelyek tartalma gyerekpornóval, drogokkal, öngyilkossággal volt kapcsolatos, de néhány évvel később már szubjektív okok alapján is felkerülhettek weboldalak a tiltott listára, például "szélsőségekre utaló gyanú" vagy "a fennálló rend veszélyeztetése" miatt.

Az internet cenzúrája azért is kezdett egyre fontosabbá válni az orosz állam számára, mert a kétezres évek végétől gyors ütemben óriási változáson ment keresztül a hírfogyasztás az országban. Míg 2009-ben csak 20 százalék körül volt a rendszeres internethasználók aránya, addig 10 év leforgása alatt ez 70 százalék fölé ugrott, ezzel egyidőben viszont visszaszorult a tévé, mint alapvető információforrás jelentősége – a hatalom nagy szomorúságára, hiszen a televíziós műsorok ekkor már régóta a hatalom teljes ellenőrzése alatt álltak.

Szigorodó cenzúra

Újabb nagy fordulópont következett be 2019. november 2-án. Ekkor lépett életbe Oroszországban az a törvény amely az internet szuverenitásáról szól, vagyis lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy korlátozzák az államnak nem tetsző oldalak és tartalmak elérhetőségét. A törvény értelmében az orosz internetszolgáltatónak DPI (deep packet inspection), vagyis úgynevezett mélyreható adatcsomag-elemzési eszközöket kellett telepíteniük a hálózati végpontokon, amik képesek  felismerni az adatforgalom forrását és kiszűrik a nemkívánatos tartalmakat. Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve az internetes forgalom államilag ellenőrzött pontokon halad át, tehát az orosz internet kevésbé függ a külföldi szerverektől, tehát tényleg csak az jut el az orosz polgárokhoz, amit a kormány jónak lát.

2022 márciusában, másfél héttel azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, bevezettek egy olyan új törvényt is, amelynek értelmében bezárás, börtönbüntetés is kiszabható azokra, akik "álhíreket" terjesztenek a háborúról, vagyis nem állami propagandát. Ha ez még nem is váltott ki az orosz emberekből egyöntetű elégedetlenséget,  emellett egy olyan lépést is tettek, amit már az orosz átlagember sem tudott szó nélkül hagyni: blokkolták a Twitter, Facebook és Instagram használatát az országban. Ez volt az a nap, amikor a VPN-szolgáltatások iránti kereslet 1092 százalékot ugrott az országban.

A VPN-ek (virtual private network) segítségével az internethasználó virtuálisan szinte bármelyik országba "teleportálhat", így pedig bármilyen weboldalt és szolgáltatást elérhetnek, amelyet az adott ország lakosai. Ha az orosz emberek nagy része ilyen szolgáltatás igénybevételével kikerüli az orosz cenzúrát, az nagyban megnehezíti a kormány dolgát abban, hogy kontrollálják a háborúról, vagy egyéb fontos témáról szóló narratívát az országban. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy az állam az ilyen VPN szolgáltatókat is elkezdje betiltani – 2023 novemberében a tiltólista már több mint 200 szolgáltatót tartalmazott.

RuNet

2018-ban fogadták el a Runetről (Russian Internet), vagyis a szuverén orosz internet-technológiáról szóló törvényt, melynek célja olyan eszközök széles skálájának telepítése, melyekkel ellenőrizhetők és kiiktathatók a "destruktív" tartalmak, illetve ennek a rendszernek a feladata a hálózat működésének biztosítása egy "kényszerű külső leállás vagy leállítás esetén". Emellett megalkottak egy orosz DNS-t (Domain Name System), amely alapvető fontosságúvá válna, ha az ország valóban leválasztaná magát a globális internetről, vagy – ahogy az orosz propaganda tálalja – ha a nyugati hatalmak leválasztanák az országot.

Az állam arra ösztönzi a cégeket, hogy térjenek csatlakozzanak az orosz DNS-hez, ők azonban inkább kifizetik az ellenállás miatt kiszabott bírságot, mintsem hogy kárt okozzanak a rendszereiknek. Ugyanez a helyzet az internetszolglltatóknál: ellenállnak a kormányzati nyomásnak és nem adják át az ellenőrzést a szolgáltatásaik felett, pedig az előírások be nem tartása miatt őket is folyamatos pénzbírsággal fenyegetik. Az persze csak idő kérdése, hogy az állam mikor dönt szigorúbb büntetés bevezetése mellett, amelyet már nem tudnak olyan egyszerűen figyelmen kívül hagyni.

A szuverén internettechnológia tesztelése nagyjából évente megtörténik. Arról nincsenek pontos információk, hogy a tesztek mennyi ideig tartanak, és az orosz lakosság észrevesz-e belőle bármit, de feltételezések szerint egy-egy ilyen alkalommal nagyjából pár percről lehet szó. Az orosz kormány nem sok információt bocsát ki a tesztekkel kapcsolatban, ezért javarészt csak találgatások vannak, hogy egy átlagos orosz internethasználó mit tapasztalna egy hosszabb "leválás" estén. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a nemzetközi oldalakra történő kereséskor az adott platform orosz verziójára irányítanák a felhasználókat, például a Facebook helyett csak az orosz VK közösségi felület jönne be.

Külön utakon

Szakértők szerint annyira átláthatatlan a megvalósítás rendszere, hogy nem lehet megállapítani, melyik szakasznál tarthatnak. Az azonban biztosan megállapítható, hogy az internet izolálása még tovább ártana a szólásszabadság és az emberi jogok helyzetén. Egy teljesen autonóm internet kiépítése azonban az orosz rendszer gyengülését is magával hozná, hiszen a globális világháló azért működik jól, mert több úton áramlik a forgalom, az információk célba érését nehéz, szinte lehetetlen teljesen meggátolni. A szuverén internet életbe léptetésével azonban Oroszország mindenféle alternatív útvonallal leszámolna.