Az internet kifejezés az angol eredetű interwork szóból ered, melynek jelentése: hálózatok hálózata. E számítógépek millióit összekötő hálózat eredménye egyfajta kibertér, amely a való világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az webnek köszönhetően ma már korlátlan mennyiségű ismeret áll rendelkezésünkre. Az internetet a hétköznapi ember technológiák csoportjaként látja, amelyeket olyan kifejezésekkel lehet társítani, mint:
blogok: periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, tartalma bármiről szólhat, a bejegyzések leggyakrabban – de nem szükségszerűen – fordított időrendi sorrendben vannak. A blogok többsége nyilvános weblapként működik bármely internethasználó által elérhetően.
podcastek: olyan hanganyag (vagy videóanyag), amit készítője interneten tesz közzé. Olyan rádióadás szerű tartalom, ami feltöltést követően online érhető el.
RSS hírcsatornák: Az RSS (Really Simple Syndication) egy XML alapú dokumentum, amely webes tartalmak megosztására született.
Ezek elősegítik a webes kapcsolatokat és bárki képes szerkeszteni, hozzáadni új tartalmat az információs térben. A felhasználók kommunikálnak egymással, a felhasználó nem csak passzív befogadó, hanem maga is információforrás, aki megválaszthatja. hogy milyen információra kíváncsi.
A szakképzett újságírók befolyásoló ereje, presztízse csökken. Ma már nincs igény a tökéletesen megszerkesztett és minden formai követelménynek megfelelő cikkek gyártására, hiszen egyre kevésbé van szükség szakmai tudásra ahhoz, hogy valaki megszólítsa a nyilvánosságot: elég egy jó sztori, de nem muszáj professzionálisan tálalni. Így a netet elárasztják a helytelen, ellenőrizetlen hibáktól hemzsegő bejegyzések. A szándékos félretájékoztatást szolgáló hamis hírek/fake news a villámgyors online kommunikáció és közösségi média korában nagyon gyorsan okozhatnak hatalmas károkat. Sokszor fordul elő hogy tényeket és véleményeket összekeverve megtévesztik az olvasót. A média szocializációs ereje folyamatosan nő, ami önmagában még nem baj. A média gyermekekre/fiatalokra mért hatását jelentősen meghatározza, hogy azok hogyan értelmezik a média üzeneteit. A gyermekek saját értelmi szintjüknek és ismereteiknek megfelelően tudják értelmezni az őket ért hatásokat, egy felnőtt és egy gyermek nem ugyanúgy lát például egy reklámot.
Walter Lippmann szerint korunk embere nem a való világról szerzett közvetlen és biztos ismeretek, hanem a másoktól átvett képek alapján alakítja ki viselkedését, szemléletét. Fejünkben tehát egy többé-kevésbé valóságos kép áll össze a világról és cselekedeteinket ezek e képek határozzák meg - a kérdés, hogy ki hozza létre ezeket a képeket? Lippmann szerint a közvetítő közeg korunkban nem más, mint a tömegmédia, ami álkörnyezetet iktat az ember és az igazi világ közé, mesterséges burokkal veszi körül az embert és betüremkedik a közösség uralkodó kultúrájának értékrendjébe, nézeteibe.
Ugyanakkor közösségi médiának hála hamar rájöhetünk, hogy számít a véleményünk, ezt pedig a legfontosabb kérdésekben a társadalom szolgálatába állíthatjuk. Megoszthatjuk a társadalmilag fontos tartalmakat, publicitást adva ezzel annak. Csak azért, mert valakinek egyedi, másoktól eltérő gondolkodása van korábban kiszorulhatott a közösségekből. A közösségi médiumok elterjedésével bárki megtalálhatja azt a közeget ahova azonos gondolkodásúak tartoznak. És ami a legfontosabb, segít kifejezni és fejleszteni önmagunkat és amatőr művészpalánták is megmutatkozhatnak a nyilvánosság előtt, visszajelzéseket kapva ezzel elősegítve későbbi karrierjüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése