inapló szemle: Xanadu projekt

2018. november 27., kedd

Xanadu projekt

KÃ©ptalÃ¡lat a kÃ¶vetkezÅ‘re: â€žted nelsonâ€

Ted Nelson volt a megálmodója, 1960-tól kezdett foglalkozni vele.

Nelson egy ikonikus alakja az információs technológiák világának. Ő hozzá eredeztethető vissza a hipertext, hipermédia, transzklúzió és dokuverzum fogalmainak meghatározása. Nelson - mostanra már közel 60 éves - álma volt a Xanadu néven elkeresztelt projekt, amelynek célja egy "univerzális hipertext könyvtár" kiépítése lett volna, de a WWW szabvány mellett nem valósulhatott meg mostanáig.

A név eredete, S. T. Coleridge Kubla Kán című verséből:

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.

Az eredeti hipertext fogalma is Nelsontól származik

A hipertext általános meghatározásban olyan dokumentum, amely linkek segítségével több úton bejárható vagy más dokumentumokhoz kapcsolható. Ez a meghatározás azonban csak egy leegyszerűsített változata Nelson elképzelésének.

A projekt működési elve

Nelson egy dokumentumkészítő rendszeren dolgozott, amellyel a szekvenciális írást ki akarta küszöbölni oly módon, hogy a dokumentumok fejlődésének minden mozzanata megőrződjön és visszakövethető legyen. Ha egy dokumentumon módosítás történne meg, akkor az nem külön dokumentumként jelenne meg a képernyőn, hanem az eredetihez külön csatolt linkként. Ezt a folyamatot Nelson transzklúziónak, magyarul "átágyazásnak" nevezte el.

A Xanadu rendszerével a kétirányú linkek mindig visszavezetnének a dokumentum forrásához, így az eredeti szerző is visszakereshetővé válna, tehát a szerzői jogok sem sérülnének.

A Xanadu tehát az elvek szintjén helyettesíthette volna a kiadók, könyvtárak és adatbázisok szerepét, melyek összességét Nelson dokuverzumnak nevezett el.

Nelson arról is fogalmazást ad, hogy miképp válhatna valóra a dokumentumok közötti kontinuitás egy úgynevezett automatikus tárolási rendszer formájában:

http://www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html

A linkek közötti szabad átjárást a könyvekben elhelyezett lábjegyzetek, lapszéli jegyzetek funkciójával példázza. A hipertext egy másik megfogalmazása Nelsontól a nem folytonos írás.

A dokumentumok nonszekvenciális bővítése, írása és újraírása több egymással összekötött linken belül létrehozna egy olyan virtuális panelt, ahol a könyvek folytatólagos szerkezetével ellentétben a linkek kapcsolata egy önmagába visszatérő hálózatot tenne lehetővé.

Emellett egy másik fontos kérdés, hogy a dokumentumok "margója" hogyan jelenjen meg vizuálisan a monitoron.

Abszolút legalitás jogdíjak ellenében

A Xanadu használata Nelson tervei szerint előfizetéses módon zajlott volna, és bármely előfizető hivatkozást vagy megjegyzést helyezhetett volna el mások dokumentumához, létrehozhatna azokból új dokumentumokat, mivel az eredeti dokumentum az átszerkesztett példány mellett sértetlen maradna. Mindemellett a szerző dokumentumából jogdíj ellenében lehetne bájtonként letölteni részleteket.

Ehhez a jogtiszta eljáráshoz azonban a World Wide Web-hez képest, hogy az átágyazási, verziókövetési és egyéb műveletek mind megvalósuljanak, egy igen bonyolult mutató és címzési rendszerre lett volna szükség.

Nelson ebből kiindulva kritizálta az URL-t, mert azok a WWW rendszerében nem a dokumentumot azonosítják, hanem csak a dokumentum helyét. A Xanadu ezzel szemben arra volt hivatott, hogy a dokumentum minden verzióját fizikai tértől függetlenül képes legyen azonosítani.

Törekvések a Xanadu életre hívására

Azóta, hogy Nelson 1965-ben bemutatta terveit, több kísérlet is történt a Xanadu megvalósítására, de idő és támogatottság hiányában többszörösen abbamaradtak a fejlesztések. 1988-ban volt a projekt a legbiztatóbb helyzetben, mikor az Autodesk öt millió dollárt fektetett be a XanaduOperatingCompany munkálataiba, ám mikor a cég 92-ben súlyos pénzügyi helyzetbe került, meg kellett szüntetnie a Xanadu támogatását. A csapatnak, elmondásuk szerint a terveik megvalósításához még összesen 6 hónapra lett volna szükségük.

Tim Berners Lee korábban találkozott Ted Nelsonnal, és a World Wide Web 92-ben meg is jelent az interneten, ami Nelson véleménye szerint szöges ellentéte a Xanadu rendszerének.

*

Legfrissebb hír: 2014.06.06.

A projekt mostanra OpenXanadu néven valósult meg, melyet „eredeti hipertext projekt”-ként definiáltak.

A Xanadu.com oldalán található Xanadoc nevű dokumentum testesíti meg a projektben kialakított modellt, amiben több dokumentum között lehet szabadon átjárni kétirányosan, ugyanazon a webhelyen. A weboldal közepén elhelyezkedő fő dokumentum minden bekezdése összeköttetésben áll más dokumentumok kiemelt részegységeivel, amelyek összeszerkesztéséből az elkészült.