Tevékenységek kiváltása online alkalmazásokkal

A harmadik évezredben a webkettő technológia, a tény, hogy a szolgáltatók egyre nagyobb sávszélességű internetkapcsolatot képesek garantálni úgy az üzleti, mint a lakossági ügyfeleknek, és az új webes biztonsági protokollok megjelenése is teret nyithatott a privát információk még szabadabb áramlása felé. Ezzel párhuzamosan mutatkozott igény a techcégek részéről arra, hogy a felhasználó számítógépére előre telepített szoftver helyett ki lehetne próbálni azt, hogy annak akár teljes munkafolyamata az interneten zajlik. Így persze az adatok is gyorsabban kérhetők be. 

Megkönnyítik életünket - különösen mobilon, különösen online

Ma már sokan a világhálón keresztül 

• nézünk filmeket (Netflix), 
• hallgatunk zenét (Deezer, Spotify), 
• esetleg ha nem ismerjük, online is keressük meg (Shazam), 
• szervezzük irodai-iskolai munkáinkat (Office Online, Google Drive), 
• tartjuk egymással a kapcsolatot (Skype),
• intézzük hivatali ügyeinket (Ügyfélkapu),
• rendezzük közüzemi számláinkat (Díjnet),
• lassan már az elektronikus postákat el is felejtve (GMail, Citromail, Freemail stb.), 

és még sorolhatnám. Nekünk is sokkal kényelmesebb, mert a tartalom nem a számítógépünk (pláne, egyéb mobileszközünk!) belső memóriáját szívja el kíméletlenül, hanem minden kommunikáció az alkalmazás előállítójának szerverparkjával történik, és minden információ ott tárolódik.

Azért fontos kiemelni, hogy a fent felsoroltak webalkalmazások, mert ez egy összefoglaló fogalomként használható. Ha már nem tárol a gépünk(!) számottevő mennyiségű adatot (akár a böngésző programfájljai között) az alkalmazással elvégzett folyamatainkról, akkor már egyben felhőalkalmazásról is beszélhetünk.

A webalkalmazás ennél is több

A kiterjesztett definíció tulajdonképpen a számítástechnika új ágaként említi a webet, hiszen az a cél, hogy az adott időpillanatban meglévő erőforrásainkat és a web nyújtotta technikai lehetőségeket maximálisan ki tudjuk használni. Vagyis nemcsak az egyszeri kisember, a felhasználó, hanem az alkotó, azaz a programozó is kiteljesedhet, így pl. sokkal könnyebben törnek ki az online appokat előállító startupok, hiszen a shareware programokkal szemben ezeket elérni és kipróbálni kevesebb lépésbe kerül a mezei kattintgató számára.

Abban pedig, hogy eljusson hozzá, az első lépés ma már leginkább a Google vagy a Bing keresőmotorja, amely maga is megfelel a fenti kívánalmaknak. Habár ingyenes a használata, a másodpercenként több mint negyvenezer(!!!) keresés hihetetlen mennyiségű felhasználói adatot generál. Ezek pedig hatalmas értéket képviselnek, hiszen a különféle marketingmegoldásoktól egészen a programok következő ráncfelvarrásáig minden adatunkat (talán a „mindennél” is többet...) a felhasználói élmény javítását célzandó szedik el. És bizony az adat fegyver is lehet ellenünk, erről picit lejjebb.

Valami megváltozott

„A techóriások visszaélnek a fölényükkel” - ezt a média napról napra egyre hangosabban harsogja. Mára ezt már a döntéshozók és ők maguk is felismerték, hogy talán az adathalászat mégse olyan jó buli, azzal együtt sem, hogy az új európai uniós adatvédelmi törvény, a GDPR értelmében gyakorlatilag mindenre felhasználói hozzájárulást kell kérni. Ezért a 2020-as évek maradandó változásokat hozhatnak az adatkezelésben.

• 2015-ben az Európai Bizottság jogi keretek közé foglalta, hogy ha használunk egy online szolgáltatást, az nekünk bárhol elérhető legyen az Unióban (itt főleg a fizetős szórakoztató alkalmazásokon van a hangsúly, pl. a Netflixen vagy a Spotifyon). Azaz a tartalmak szerzői jogi geoblokkolása tilos.
• Ugyanilyen érdekes, hogy mit használunk, ha több opció adódik: az Egyesült Államokban eltörölték a netsemlegességet, vagyis lehetővé teszik az internetszolgáltatók számára, hogy a techóriások alkalmazásrendszerei lényegesen nagyobb sávszélességgel működjenek a konkurencia kárára. Ennek a továbbgyűrűzése komoly etikai károkat okozhat.
• Súlyos botrány elszenvedője volt a Facebook, egyfelől a Cambridge Analytica cégnek nyújtott illetéktelen felhasználóadatok miatt, másfelől azért - és ez volt a szigorított uniós szabályozás egyik hajtóereje -, mert kiderült, nem csak felhasználói, hanem a közösségi oldal (a többi techóriáshoz hasonlóan) maga is politizál: gründol és kampányol, illetve néha érdekesen szűri a felületén megjelenő tartalmakat.
  
  

A másik probléma: az internet kezdi elérni mai tudományos határait. Mára már a használati tárgyak maguktól is tudnak kommunikálni saját IP-címmel az interneten, nem beszélve a párhuzamosan futó „műholdas internetet mindenkinek” törekvésekről. Ez a két folyamat pedig oda vezet, hogy hamarosan elfogynak a kiosztható IP-címek.

• Megoldás lehet a webcímfordítás, amikor is egy webcímmel rendelkező számítógép közvetít két másik között, melyeknek már nem jut IP-cím.
• Új protokollokra cserélni a http-t, amely lehetővé tesz pl. olyan varázslatokat, mint egy kép elérhetősége akkor is, ha már a kiszolgáló szervert lekapcsolták. Ezek a protokollok pedig azt is lehetővé teszik, hogy a webet annak minden előnyével együtt a felhasználó uralja, és ne az alkotók, különösen ne a megavállalatok.
• Az ún. mesh hálózatok (a wi-fi új kiterjesztései) tovább döntik a webhasználat piacát a mobileszközök felé a vezetékesekkel szemben, és ezzel párhuzamosan lehetővé teszik, hogy a világ jelenleg ellátatlan részeire is zavartalanul jusson el a világháló. Ezek a kis hálózatok akár 2024-re egy nagy vezeték nélküli internethálózattá olvadhatnak össze.

Az ábrán a klasszikus WLAN wi-fi rendszerek (b) és a mesh (j) közti eltérés szépen kimutatható: nemes egyszerűséggel sokkal kevesebb a kábel és az alárendelés a mesh kapcsolatrendszerben.

Azaz: ha minden jól megy, hamarosan végre magunkra leszünk hagyatva, és beköszönt az emberközpontú web korszaka.
Kicsit ez olyan, mint amikor a felnövő gyermek fokozatosan önállósodik a szüleitől.

Ajánlott linkek (hozzáférés: 2018. november 27.):

• A Wikipédia webalkalmazás-definíciója
• A MiniCRM blog további, főleg pénzügyi példán keresztül mutatja be a témát.