A dolgok internete elnevezés nagyjából le is fedi a fogalom jelentését - élettelen tárgyak egymással való kommunikációja az internet hálózaton keresztül. Ezek lehetnek lehetnek a háztartási felszereléseken, vállalati kamerákon keresztül egészen a könyvtárban megtalálható RFID-vel ellátott könyvekig bármilyen eszközök. Bár még gyerekcipőben jár, a jövőről gondolkodó emberek már teljes városokat vizionálnak egy hálózatra kötve.
IoT technológia
Bár a koncepció már a 70-es évek óta lebegett a technológiai szférában, mint az internetes hálózat tárgyakkal való ötvözése, a „dolgok interenete” kifejezést először Kevin Ashton kezdte el használni 1999-ben, mikor a cége által fejlesztett RFID technológiát dobta piacra. 2002-ben a Forbes-nak is adott interjút, amely cikk ugyanezen a címen jelent meg (’The Internet of Things’). Ezek után az IKT (Információ, Kommunikáció és Technológia) területen belül elkezdett népszerűsödni a fogalom a rákövetkező években – használták könyvek címeként, és konferenciákat is tartottak a témában, manapság pedig már egészen hétköznapivá vált.
Persze a szóhasználat csak a technológia robbanékony fejlődését követte. Hiszen a megjelenése tulajdonképpen csak jól követhető következménye mindannak a elektronikai és kommunikációs technológiai fejlődésnek, amely az elmúlt pár évtizedben hirtelenséggel lezajlott. Ahogy a mikroelektronika fejlődött, és az előállítási anyagok ára csökkent, egyre több szerkezetet tudtak felszerelni egyre zsugorodó szenzorokkal és processzorokkal és egyéb alkatrészekkel. Az „okos” készülékek elterjedtek majdnem mindenhol a világon, most már csak össze kell kötnünk őket.
Természetesen az is erősen közrejásztik, hogy a napi átlagos termelt és átnézendő információ exponenciálisan növekszik. Ez meghaladja már azt az értéket, amit emberi mértékkel fel lehet dolgozni, tehát segítségül kell hívnunk a technológiát, illetve ezen próbál segíti a szintén viszonylag új „Big Data” körül szerveződő kutatás is.
De mi is a „dolgok internete”(IoT)? Bár feljebb egymással kommunikáló tárgyakként írtam csak le őket, ez nem elégséges magyarázat. Ahhoz, hogy az eszközeink kommunikálni tudjanak, tudniuk kell, miről is "beszélnek". Tehát egyre több szenzor vesz körbe minket, amelyek rögzítenek mindent, a gép belső tulajdonságaitól a külső elemekig akár (hőmérséklet, páratartalom, fényerő). Illetve kiterjedhet a saját- és más tárgyak térbeli érzékelésére, köszönhetően a GPS- és RFID (Radio Frequency Identification) technológiáknak.
Egyes berendezéseknél talán ki is merül ennyiben a funkció, mások pedig valamilyen változtatást is végezhetnek (’actualizators’) saját, vagy más szerkezet bemérései alapján, ezzel tulajdonképpen önállósodva az embertől.
Hogy ezek a „okos tárgyak” kommunikálni tudjanak a többi tárggyal illetve a felhasználóval, különböző csatornákra van szükség. Az emberrel való kommunikációjának legelterjedtebb módja az úgynevezett felhasználói felület (’user interface’). Ahogy fejlődtek ezek az eszközök, egyre többön jelent meg valamiféle egyszerű grafikus felület, amelyet már bármely utcáról belépett személy is egyszerűséggel tudna kezelni.
Gép-gép közötti ('Machine-to-Machine') kommunikációra mai napig jó példa az RFID-, illetve a ma már sok mobilban megtalálható NFC-technológia (Near Field Communication). Ezek viszont a dolgok/leolvasók fizikai közelségétől függésben állnak, valamint korlátozottak felhasználásukban. Egy jóval több lehetőséget kínáló és sokkal egyszerűbb protokollt használó csatorna a mi modern Internetünk, amely a gépeket összekötheti az egész világgal akár, valamint kihasználhatják a már létező internetes szolgáltatásokat.
Ezzel jön létre a Web of Things (’dolgok hálózata’) kezdeményezés, amely a World Wide Web működésére alapozva HTTP szerverekkel és a Web 2.0-ás technológiával dolgozik, ahol a AJAX technológia például kiválóan működik a nagyon egyszerű okosrendszerekkel is, levéve róluk a terhelést. A Web of Things-en belül minden rákapcsolódó tárgy saját IP címmel rendelkezik, URL címekkel elérhetők, és sima HTTP műveletekkel irányíthatók egy felületen keresztül. Ám nem csak egymással kommunikálhatnak így, a felhasználó is képes lesz egy böngészőablakon keresztül is kommunikálni a készülékkel, illetve a készülék folyamatos adatokat közvetíthet különböző szolgáltatásoknak.
A terület fejlődése meglátszik persze csak a befektetők számán és személyén is. Közéjük tartozik például az IBM, Google, CISCO, Apple és Samsung, a legtöbb tech óriás. A Samsung vállalat 2014-ben 200 millió dollárért felvásárolta a "Smart Things" vállalatot, ami akkor még gyakorlatilag ki se nőtte magát. Az Apple termékei, mint az okosórák, aktivitásmérők is népszerűségnek örvendenek, így kapható valamilyen változatuk konkurenseiknél is már. A manapság működésben lévő felhasználói egyéni okostermékek számát közel 30 milliárdra becsülik, és 2025-re már a 75 milliárdot is meghaladhatja.
Smart home, smart city
Itt van ez a rengeteg okoskészülék, amelyek önmagukban is megkönnyítenék az ügyintézést és az emberek életét, hogyan tudják ezt az „okosotthon” rendszerébe foglalva meghaladni? Az utóbbi 10-15 évben került ez a koncepció is a mérnökök figyelmébe, és bár a Disney 1999-es videója túlzottan optimistának tűnt a technológia fejlődésével kapcsolatban, de az otthonunk, mint saját személyes szolgálónk, orvosunk, dietetikusunk és esetleg még barátunk is, valóság lehet pár évtizeden belül.
Az IoT technológia egyik magától adódó felhasználási területe a lakossági otthonok, hiszen a mindennapi előkészületeinknek és a házi munkának temérdek lépése van, amelyet ráhagyhatunk kényelmesen a gépekre. Ha fel szeretnénk osztani kategóriákra az okosotthon technológiáját, a két fő dolog, amit megenged, az a folyamatok automatizálása (automatization), valamint az otthonunk távoli elérhetőségének (remote access) biztosítása.
Ezekbe beletartoznak az olyan felszerelések, mint a mindennapos konyhai- és mosókonyhai felszereléseink feljavított változatai, amelyek egyből értesítésket küldhetnek, akár a világhálón keresztül is, mikor lejárt a mosás, vagy romlásnak indult a gyümölcs. Napszaktól és időjárástól függően az otthoni klíma önmagát szabályozhatja, az ajtók magukat zárják, az égve hagyott villanyt eloltják, illetve mindezeket a rendszereket akár a munkahelyi számítógépünkről is elérhetjük és felügyelhetjük akár. Előnyük továbbá még például, hogy közelebbről felügyelhetjük a termelődő szemétmennyiséget, kiadásainkat, és energiafogyasztásunkat is, amennyiben látjuk, mi mennyi elektromosságot fogyaszt a házunkban, így jobban mérlegelve döntéseinket.
Az okosváros már jóval összetettebb technológiai kihívás, hiszen sokkal jobban belelóg a közéletbe, közigazgatás területére, illetve átfogóbb jogköri kérdésekbe. Egy 2017-es magyar kormányrendelet a következőképpen definiálja az okosváros fogalmát:
"Az okos város olyan település vagy település csoport, amely természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a területén elérhető szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, lakosainak fokozott bevonásával fejleszti."
Egy város ezirányú fejlesztéséit komplexitásuk miatt a következő hat alrendszer szerint szokták csoportosítani és mérni:
- Okos kormányzás - innovatív és fejlesztés-szempontú döntéshozók
- Okos közlekedés - IKT integráció a közlekedési eszközökbe és utakon
- Okos környezet - fenntartható erőforrás-gazdálkodás, levegőminőség javítása, stb.
- Okos gazdaság - IKT technológiára épült helyi- és globális vállalati ökoszféra
- Okos életkörülmények - személyes biztonság, környezetbarát turisztika, közösségi élmények, stb.
- Okos emberek - versenyképes munkaerő képzése, élethosszig tartó tanulás elősegítése, befogadó társadalom
Természetesen a területeken belül nem egyforma iramú a haladás, és nem is feltétlenül vannak technikai korlátjai, így különböző városok a világ különböző részén az okosvárosok stratégiájának egy-egy pontját tudják hasznosítani a teljes technológia felszereltség nélkül is akár. A Lechner Tudástár munkájának hála létezik böngészhető térképes példatár is a hat alrendszer különböző megjelenési formáinak megvalósásáit, Magyarországról is sok példát hozva.
Aggályok és veszélyek
A IoT-vel kapcsolatban, bármilyen könnyűvé is teszi az életünk, sok kellemetlen kérdés is felmerül. Ezek rövidebb kérdéssorok és gondolatmenetek formájában említeném meg, amelyekre még valójában nem léteznek egyetemes válaszok a problémák újszerűsége miatt.
Hogyan kezeljük azt a rengeteg adatot, amelyet az okoskészülékeink folyamatosan jegyeznek és szétküldenek? Ki birtokolja, és ki férhet hozzá jogosan ezekhez az adatokhoz és miként használhatja fel? Kérdéses, hogy mennyire szeretné az ember feladni a saját személyes adatait a kényelemért cserébe, és hogy ezek az adatok egyáltalán milyen csatornán, és kiknek a kezén mennek keresztül, azt gyakran már ma sem tudja biztonsan az ember. Felvethet ennél komolyabb kérdéseket is, mikor a már emberi lények testén belüli okostechnológiáról beszélünk, mint mondjuk a munkahelyi alkalmazottak megfigyeléséről, amely sztenderd lehet belátható időn belül.
Mennyire bízhatunk meg a gépekben? Ha úgy érezzük, ezentúl a gépeink (illetve az azokat megtervező mérnökök) felelőssége a biztonságunk és életünk zökkenőmentessége, akkor bizony mély bizalommal és komoly elvárásokkal fordulunk felé, amelyekhez nem biztos, hogy fel tudnak érni. A különböző technikai zökkenőkön kívül, amelyek ideiglenes zavarokat vagy komoly fejtörést okozhatnak nekünk, a hackerek is komolyabb problémát jelenthetnek az átlagpolgár számára, legyen az mondjuk akár gyerekes csíny, akár bűncselekmény. A Hewlett Packard kutatói 10 népszerű okosterméket, köztük 8 kifejezetten okosotthonokban megtalálható eszközt vizsgálva például átlagosan 25 biztonsági kockázathoz vezető hibát találtak bennük. Bár a konkrét termékeket nem kívánták megnevezni, ezek között a termékek között volt otthoni teljeskörű biztonsági rendszer: ajtózárak, jelzőrendszerek és webkamerák is.
Mennyire bízunk meg a cégekben és a marketing-etikájukban? Az internet talán leghírhedtebb negatívuma a mindenhová betüremkedő reklámok. Ott van minden médiafelületen, ott van az e-mail fiókunkban, ott bújkál a hirdetés két terrorcselekmény híre között is. Mi lesz hát, ha a fizikai környezetünk is folyamatosan vásárlási ingerekkel bombáz a saját otthonunk kényelmében? Mi van, ha az okoshűtőnk az élelmiszerkészletünk apadását érzékelve felajánlja, hogy Riska joghurtot rendel az interneten?
A modern élet egyik velejárója az elektromosságtól való függőség. Mennyi otthoni feladatunk, mennyi munka lehetetlenedik el csak egy áramkimaradás folytán? Hogyha ehhez hozzávesszük, hogy háztartási gépeink működéséhez jó minőségű állandó internetkapcsolatra is szükségünk lesz, még jobban megnövekszik az internettől való függőségünk.
Említésre méltó még természetesen a társadalmi- és gazdasági szakadékok további növekedése. Az Internet, mint felület és tudástár, elérhetőbbé és élhetőbbé is tette a világot a szegényebb társadalmi rétegek számára, ám az nem mondható továbbra sem, hogy egyenlővé váltak a lehetőségek általa. A digitális jóléti fejlesztések ellenére is, sok terület marad el a megkívánt technológiai felkészültségtől, és maga az internet, mint digitális tér sem mentes a társadalmi rétegződéstől, hiszen emberek alakítják ezeket a közösségeket továbbra is. Anyagi oldalról is komoly megterhelései lesznek az új személyes- és vállalati okostechnológiáknak, nem is beszélve a jövő emberétől elvárt digitális írásképességnek.
Források
MATTERN, Friedemann; FLOERKEMEIER, Christian. From the Internet of Computers to the Internet of Things. In: From active data management to event-based systems and more. Springer, Berlin, Heidelberg, 2010. 242-259. p.
IoT Analytics: Why the Internet of Things is called Internet of Things. Definition, history, disambiguation
Benson Hougland: What is the Internet of Things? And why should you care? (videó)
Infineon Technologies: Smart Home - Everything you need to know
Enginess.io: What is smart home technology?
Thales Group: Secure, sustainable smart cities and the IoTSecure, sustainable smart cities and the IoT
Lechner Tudásközpont: Okos város
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése