Ezért nem szeretik bekapcsolni a kamerát a diákok

 

A koronavírus mindenki életében számos változást hozott. A felsőoktatási intézmények tavaly március óta átálltak az online oktatásra. Vannak, akik örülnek ennek, és olyanok is vannak, akik mielőbb visszakívánják a korábbi oktatási formát. Az oktatóknak zavaró lehet, hogy csak monogramokat látnak, és arc nélküli emberekhez kell beszélniük, ami személytelenebbé teheti a tanítást, viszont nem kötelezhetik a diákokat a kamera bekapcsolására az óra alatt, de nagyon örülnek neki, ha egyesek bekapcsolják. Egyértelműen érezhető, hogy a diákok többsége nem szívesen él ezzel a lehetőséggel. 

Vajon mi állhat ennek hátterében?

A New York állambeli Cornell Egyetem felmérése

A New York állambeli Cornell Egyetem agrártudományi karán működő oktatásmódszertani laboratóriumot vezető Sárváry Márk és munkatárasi arra biztatták tanulóikat, hogy ne csak passzívan, hallgatóként legyenek jelen az órákon, hanem kapcsolják be webkameráikat, hogy őket és visszajelzéseiket is láthassa a tanár, és egymást a csoporttársak.

A tavaszi félév végén végzett összesítés szerint kiderült, hogy az ösztönzés ellenére is csak igen kevesen kapcsolták be a kamerájukat a szemeszter alatt.

Sárváry és Frank Castelli posztdoktori kutató nem akarta kötelezővé tenni a kamera bekapcsolását, de szerették volna megtudni, megfejteni, hogy mi lehet a tartózkodás oka. A felmérés mellett próbáltak kidolgozni egy módszert a hallgatók aktivizálására. Egy kérdőívet állítottak össze, amit a diákoknak ki kellett tölteniük. Többek közt megkérdezték, hogy milyen tapasztalataik vannak az online oktatásról. Célzatosan a kamerahasználatra is kitértek.

A New York állambeli Cornell Egyetem felmérés eredménye

Az online kérdőívek összesített eredményében kiderült, hogy a kamerájukat nem bekapcsoló megkérdezettek közül sokuknak voltak ugyan a magánszférára vagy a nem megfelelő otthoni környezetre vonatkozó fenntartásai, viszont a többség arról számolt be, hogy azért nem aktiválta az eszközt, mert az évfolyamtársak körében ez volt a norma. Csoporttársaik többsége alaphelyzetben kikapcsolt kamerával csatlakoztak be az órákra, annak ellenére, hogy ezt az opciót külön kell beállítani a platformokon, ahol a kurzusok zajlanak.

Megfigyelhető, hogy a kamerák bekapcsolása főként azoknál a hallgatóknál okozott gondot, akik valamelyik társadalmi kisebbséghez tartoztak.

Ezen diákok 38 százaléka mesélt arról, hogy azzal van a legnagyobb bajuk a kamerával, hogy félnek, hogy esetleg a hátuk mögött feltűnik valamelyik lakótársuk, családtagjuk. 26 százalékuk pedig azért nem tette láthatóvá magát, mert szerintük nem optimális az a fizikai környezet, amelyben éppen tartózkodnak, és ami láthatóvá válna a az eszköz aktiválása után. A többségi társadalomhoz tartozók közül csupán a diákok 24 százaléka aggódott a háta mögött feltűnőktől, és 13 százalék indokolta a be nem kapcsolást, hogy nem szeretnék, ha láthatóvá válna a szoba, amiben éppen vannak.

Mi lehet a megoldás?

Sárváry és Castelli továbbra sem ajánlják a kötelező kamerahasználat bevezetését, mivel ezzel csak megerősítenék a diákok frusztrációját. Szerintük inkább az képezhetné a megoldás tárgyát, hogy elérjék az oktatók, hogy a bekacsolt állapot legyen a norma.

Ehhez olyan megoldásokat javasolnak, amelyek a „mutasd és mondd” pedagógiai alapvetését alkalmazzák.

A csetelés is lehetne egyfajta alternatíva, hiszen ennek alapján is kaphatnak visszajelzéseket a tanárok a diákoktól, és a hallgatók akár egymással is társaloghatnak. Véleményük szerint már az is növelheti a kamera bekapcsolása iránti kedvet, ha az oktató időnként megszakítja előadását, szünetet tart és kérdéseke tesz fel.

Újabb kutatás nem született, de elmondható, hogy azok a tanárok, akik megfogadták Sárváry és Castelli tanácsát, azok arról számoltak be, hogy az órájukon többen aktiválták az eszközt, mint előtte.

Forrás: Sok egyetemista azért nem kapcsolja be a kamerát az online órákon, mert szégyelli a környezetét