iPod és Broadcast, Most Már Házasok Vagytok

Hogyan kezdődött a podcast?  Mire jó egy podcast?  Igazából én se tudom, de karakteremhez híven összegyűjtöttem értelmes szavakat amiket mondatokba és paragrafusokba fontam, amiket ha elolvasnak, ad egy képet ami által el lehet indulni a saját gondolatok útján. Kezdjük hát a rövid, de talán kalandos utunkat Oroszország utcáin, és kössünk ki a telefonom képernyőjén. Здравствуйте!

Előzmények

    A kommunista Oroszországban, Galina Filipenko és Valery Posidelov világra hozták a podcast elődjét, egy szamizdatot, A Független Rádió Illúziója néven, 1989-ben.  Még messze volt a valódi podcast élményhez, kazettákon keresztül kerültek a  hallgatókhoz.  Tizenegy év után viszont, i2Go, egy korai MP3as gyártó, forgalomba engedte az első olyan rendszert, amin keresztül kiválasztani és letölteni lehetett különféle témájú epizódikus sorozatokat.  Kezdetben ezek MyAudio2Go.com-os tartalmak voltak, mint sport, zene, hírek, vagy időjárás.  Ezeket számítógépen, MP3-on, vagy az eGo hordozható lejátszón lehetett hallgatni.  Sajnos egy csak egy évig futott a szolgáltatás, mert a dotkomlufi kipukkanása a cég vesztéhez vezetett.
    Pár hónappal az i2Go újítása után, Októberben, Tristan Louis ötlete alapján, Dave Winer megadta a lehetőséget a felhasználóknak, hogy hang és videó felvételeket publikáljanak az RSS portálukon.  Winer több felhasználótól kapott olyan kérést, hogy lehessen 'audiobloggolni'.  Az ötletet Adam Curry-vel osztotta meg, majd 2001 Januárjában be is mutatta az enclosure használatát, amikor egy Grateful Dead dalt adott hozzá a saját weboldalához, a Scripting News-hoz.
    Az első, ténylegesen első podcast, 2003 őszén kezdődött, Doug Kaye IT Conversation-je, ami majdnem tíz évig volt aktívan elérhető. Phil Windley, a producere, így köszönt el a podcast hallgatóitól:

Since it’s inception, IT Conversations has published over 3300 audio programs. After ten years of operation and six years with me at the helm, all that is coming to an end. Those of us involved in the day-to-day operation and management of the site have decided that IT Conversations has run its course. We will continue to publish shows until around December 1, 2012. We’re going to get the very best of what’s left in the queue out the door before we turn out the lights. You can read Doug Kaye's announcement and more of my thoughts.
Our goal has always been to publish good, quality shows that will stand the test of time and we've always envisioned them being around for a long time. I'm happy to report that the shows we've published will continue to be available through an agreement with the Internet Archive. We appreciate your support over the years. Thanks for listening!
Phil Windley
Executive Producer, IT Conversations

 
   

A podcastek'fajtái'

    Ahány ember van, annyi módon lehetne csoportosítani a podcasteket.  Ahány oldalon néztem, annyi módon kategorizálták, ha éppen nem szóról szóra másolták egymást.  Inkább felhasználom Alexander Santo blogcikkét ahol nyolc részre osztja a podcastek teljességét : interjú, beszélgetés, monológ, történet, kerekasztal, teátrális, újrahasznosított, hibrid.  

Welcome to Nightvale

A linkre kattintva, egy egyszerűsítő képhez jutunk.
                     

Problémák

    Manapság rengeteg helyen el lehet érni rengeteg féle podcastet, mind például az Apple és Google Podcasts vagy a Spotify.  Ez a fajta túltöltöttség egyre inkább rosszabb mint jobb, mivel túltelíti a piacot.  Igazából nem is rosszabb, a jó és rossz dichotómiájától tekintsünk el.  Sokkal egyszerűbb dönteni kettő lehetőség között, mint kétszáz.  Főleg, hogy belevesszük az emberek véges idejét egy napban, egy évben, egy életben, a túl sok lehetőség inkább frusztrációhoz vezet.  Amihez még vezethet a mennyiség növekedése, az a minőség csökkentése.  A true-crime podcastek nagy hírességet tudhatnak magukénak, de mi van ha kifogynak a véres-fémes ügyekből?  Vagy például amit a való világban láthatunk, céges nagy nevek átveszik a piacon felüli idézőjeles uralmat, kiszorítva a kisemberek által készített médiát.

    Ami kötődhet a nagy cégek hatalomátvételéhez, az a hírességek megjelenése a podcastek világában.  Egyszerre kitúrja a konkurenciát a nevükkel, de nem tesznek az asztalra elég szubsztanciát.  Hírességek rajongóik akkor is meghallgatják a mondanivalójukat ha nem olyan érdekes, de ezzel kiszoríthatják a nem olyan neves emberek által készített podcasteket.  Hasonló, ha nem ugyanezt a problémát élte át az OnlyFans nevű portál, ahova a 2020 alatt több híresség is csinált profilt magának.

New York By Night

        Harmadik potenciális buktató, ami már bőven kezd bekövetkezni, a reklám.  Meg kell élni valamiből, teljesen megértem, főleg egy olyan világban ami nem fizeti meg az ember munkáját.  Nincs ezzel semmi baj, inkább a következő ponttal kapcsolatban lesz talán pofátlan a podcast megszakítás.  Megtörtént a rádióval, megtörtént a TV-vel, miért ne történhetett volna meg a podcastekkel?  Én személy szerint Spotify-on hallgatom őket, amire alapból elő vagyok fizetve, hogy offline is tudjak zenét hallgatni (reklámok nélkül), és pedzegetve van a Netflix által az olyan előfizetés, ahol igaz reklámokkal, de olcsóbban tudnánk filmeket és sorozatokat nézni. 

    És megérkeztünk a monetizációhoz, az előfizetésekhez.  Ahogy írtam, alapból elő vagyok fizetve a Spotify-ra, mert nincs annyi mobil netem, hogy kibírja a hónapot, egész nap, minden nap hallgatok zenét.  De ott vannak az előfizetés mögé bújó podcastek, akik az 'ingyenes' podcastekkel szemben, talán hátrányban van.  Ha már pénzt adunk érte, egyfajta minőséget várunk el.  Ha már pénzt adunk érte, használjuk, és ott vagyunk, hogy véges időnket mire osszuk.  A demandsage szerint, 2022 Júniusában több mint 2.4 millió podcastet számoltak, legalább 66 millió együttes résszel.  És még nem mentünk munkába, nem mentünk egyetemre, nem aludtunk, idézőjelesen nehéz a döntés, ha választani kell.

    Továbbá, a szólás szabadság illúziója és átka, a podcast indítás könnyedsége is egy negatívum az én szememben, mert vannak olyan emberek, és gondolatok, amiket írmagjában kell megszüntetni.  Rengeteg olyan felszólalás van az egész világon ami, természetesen szerény személyem szemében, ártó és rontó szándékú, mások szerint teljesen jó és helytálló.  Főleg mint könyvtárszakos diák, az információ megtartásának fontosságát hallom nap mint nap, de nem értek egyet.  Van amit el kell törölni.  Van amit be kell tiltani.  Van amit manipulálni kell.  Van az a személy, és hang, ami nem érdemli meg a figyelmünket.

Zárás

    Én szeretem a podcasteket.  Sokat vagyok lábon, naponta legalább három órát ingázok, és a munkahelyem nem követeli meg a figyelmem teljességét.  Ha nincs mit olvasnom, egyetemi dolgaimmal elvagyok, akkor szeretem ha a fülembe duruzsol valami.  Jobban szeretem ilyenkor azt ha két ember diskurál valamit, nem érzem magam olyan kellemetlenül ha nem figyelek oda.  Vonaton meg miegymáson viszont előveszem az informáltabb előadásokat, azokat a podcasteket amikben van cselekmény, és könnyű szórakoztatásnak teszem ki magam.
    Tény és való, nem hallgatom az összeset ezek közül.  Sőt, van olyan amit csak bejelöltem hogy igen,  majd valamikor, ha olyanom van.  Egyszer neki estem és átfésültem, hogy mit akarok megtartani, mit nem, miért és hogyan, és félre értés ne essen, bőven nem hallgatok annyit mint amennyit ki néznek belőlem.  Mint mondtam, az embereknek véges idő áll rendelkezésükre, a podcast-ek nem feltétlenül vannak a top háromban benne.
    Ahogy lehet, vagy nem, látni, vegyes (de nem annyira) az ízlésem.  Vannak fiktív történeteket előadó podcast-ek, vannak feldolgozó művek amik informálásra törekednek,  és azok, ahol a legelvetemültebb szavakat dobálnak egymás irányába és röhögnek az emberek.  Kérdés nélkül hasznosak tudnak lenni a podcastek, legrosszabb esetben szórakoztatóak.