keresés

2025. május 22., csütörtök

Autonóm járművek forradalma: robottaxik és önvezető flották a küszöbön


Az
autonóm járművek
kora már nem csupán a jövő ígérete, hanem a jelen valósága. Egyre több technológiai vállalat és autógyártó fektet jelentős erőforrásokat az önvezető rendszerek fejlesztésébe, legyen szó városi közlekedésről, teherszállításról vagy robottaxik üzemeltetéséről. Ezek a megoldások nemcsak kényelmesebbé, de biztonságosabbá és fenntarthatóbbá is tehetik a közlekedést. A következő bekezdésekben a legfrissebb fejlesztések és együttműködések alapján mutatjuk be, hol tart ma az autonóm közlekedés világa – különös tekintettel a robottaxik térnyerésére.

Robottaxi a gyárkapun túl – azonnal munkára fogva

A robottaxi-technológia fejlődése lenyűgöző tempót diktál: az egyik legújabb példát a WeRide mutatta be, ahol az autó már 30 perccel a gyártósorról való legördülés után önállóan utast vesz fel. A teljesen önvezető járművek így azonnal munkába állhatnak, jelentősen csökkentve az üzembe helyezési időt és emberi erőforrás-igényt.
Ez a fejlesztés jól jelzi, hogy a robottaxik nemcsak koncepciók vagy prototípusok, hanem ipari léptékű megoldásokká kezdenek válni.
(Forrás: A robottaxi már 30 perccel azután utast vesz fel, hogy kijött a gyárból – teljesen önállóan, newtechnology.hu, 2025.05.20.)


Stratégiai szövetség az önvezető logisztika terén

Az Oxa és az Applied EV összefogása új lendületet adhat az autonóm járművek fejlesztésének, különösen a logisztikai iparágban. A partnerség célja egy olyan rugalmas és biztonságos platform létrehozása, amely lehetővé teszi a teljesen önálló járművek integrációját különféle szállítási környezetekbe. Az együttműködés különlegessége, hogy már meglévő szoftver- és hardvermegoldásokra épít, így gyorsan skálázható rendszerek jöhetnek létre. Ez új távlatokat nyit az áruszállítás digitalizálásában.
(Forrás: Új szövetség az önvezető logisztikáért: együtt épít autonóm járműveket az Oxa és az Applied EV, newtechnology.hu, 2025.04.19.)


Új nehézáru-szállító autonóm jármű az Aurrigótól

Az Aurrigo bemutatta legújabb autonóm teherjárművét, amelyet kifejezetten reptéri és logisztikai felhasználásra terveztek. A jármű célja, hogy csökkentse az emberi munkaerő-igényt és növelje a működési hatékonyságot. A fejlesztés során kiemelt figyelmet kapott az energiahatékonyság és az önálló navigációs képesség. Az új jármű az ipari digitalizáció és az okoslogisztika irányába tett fontos lépésként értelmezhető.
(Forrás: Új autonóm nehézáru-szállító járművet villantott az Aurrigo, newtechnology.hu, 2025.04.13.)


Svájc új közlekedési szabályozása zöld utat ad az autonóm járműveknek

2025 elején Svájcban új jogszabály lépett életbe, amely lehetővé teszi az autonóm járművek szélesebb körű alkalmazását. Az új törvényi keret kísérleti programok bevezetését, valamint bizonyos autonóm funkciók engedélyezését is lehetővé teszi a közutakon. Ez mérföldkő a jogi környezet és a technológiai fejlődés összehangolásában, amely más országok számára is követendő példát jelenthet. A szabályozás támogatja az automatizált közlekedési rendszerek integrációját a hagyományos infrastruktúrába.
(Forrás: Automatizált és autonóm vezetés Svájcban: új közlekedési jogszabály lépett hatályba, newtechnology.hu, 2025.04.03.)

Óriási befektetés a Waymo robottaxi-hálózatába

A Google anyavállalata, az Alphabet hatalmas összeget fektetett a Waymo robottaxi-cégbe, jelezve, hogy hosszú távon komolyan számolnak az önvezető mobilitással. A befektetés célja a technológia továbbfejlesztése és az amerikai városokban már működő robottaxi-szolgáltatások kiterjesztése. A Waymo autói már jelenleg is több városban működnek emberi sofőr nélkül, ami komoly előnyt jelent a versenytársakkal szemben. Az Alphabet támogatása nemcsak pénzügyi stabilitást ad, hanem erősíti a piaci bizalmat is.
(Forrás: A Google anyacége óriási összeget fektet a Waymo robottaxi vállalatba, newtechnology.hu, 2024. 07.31.)

Tesla vs. Waymo: két külön világ az önvezetésben

Bár a Tesla és a Waymo egyaránt a robottaxi-piac élmezőnyét célozza meg, a technológiai megközelítésük gyökeresen eltér. A Waymo, a Google anyavállalatának, az Alphabetnek a leánycége, az autonóm vezetést úgynevezett „full-stack” rendszerrel közelíti meg: járművei LiDAR-ral (lézeralapú távolságmérő), radarokkal, kamerákkal és nagy pontosságú térképekkel dolgoznak. Ez a redundáns szenzorrendszer rendkívül precíz és biztonságos működést tesz lehetővé, ám a fejlesztés és gyártás költségei is ennek megfelelően magasak.
Ezzel szemben a Tesla kizárólag kamerákra és mesterséges intelligencián alapuló, neurális hálózatokat használó szoftverre építi autonóm rendszerét. Elon Musk szerint a kamerás rendszer jobban utánozza az emberi vezetés logikáját, és a LiDAR-t „manőverezési mankónak” tartja. A Tesla stratégiája sokkal költséghatékonyabb, hiszen elkerüli a drága szenzorokat, ám emiatt nagyobb kihívást jelent a rendszer megbízhatóságának biztosítása, különösen bonyolult forgalmi helyzetekben.
A két cég tehát más-más filozófiát követ: a Waymo a „technológiailag biztos” utat választja, míg a Tesla egy „skálázható és olcsó” megoldásban hisz, amely ha beválik, akár globálisan is könnyebben elterjeszthető.
(Forrás: A Tesla behozná a lemaradását: robotaxiflotta indul a nyáron – Musk szerint ez csak a kezdet, vg.hu, 2025.05.20.)

Tier IV: Nyílt forráskódú robottaxi prototípus

A japán Tier IV bemutatta saját robottaxi prototípusát, amely nyílt forráskódú önvezető szoftveren alapul. A kezdeményezés célja egy átláthatóbb és közösségi alapú fejlesztési modell támogatása az autonóm járművek piacán. Ez különösen fontos lehet kisebb cégek vagy önkormányzatok számára, akik nem rendelkeznek milliárdos fejlesztési forrásokkal. A prototípus bemutatása új lendületet adhat az alternatív fejlesztési megközelítéseknek.
(Forrás: Megmutatta robottaxi-prototípusát a nyílt forráskódú önvezető autót fejlesztő Tier IV, magyarnemzet.hu, 2025.03.24.)

Kína nyomul: Baidu robottaxija Európában

A kínai Baidu is belépett az európai piacra, robottaxi-szolgáltatásával több városban is tesztüzemet indítva. A vállalat Apollo Go nevű platformja már Kínában bevált, most pedig a kontinensen is versenyre kelne az amerikai és európai fejlesztésekkel. A Baidu jelenléte erősíti a nemzetközi versenyt, és új impulzust adhat a szabályozási és technológiai fejlődésnek is. A kínai modell különösen nagy hangsúlyt fektet a mesterséges intelligencia integrációjára.
(Forrás: Kínai robottaxi indul Európában, prohardver.hu, 2025.05.15.)

2025. május 19., hétfő

Megéri-e konzolt venni egy gamer PC helyett?

A számítógépek és játékkonzolok közti különbségek már hosszú évek óta fennállnak, és számos vita tárgyát eredményezik a gamer világban. A konzolos játékosok sokszor azzal indokolják elveiket, hogy míg a PC-n már átálltak a virtuális, DRM-mel (Digital Rights Management) ellátott játékokra, amiket így az adott webáruház pl a Steam és az Epic Games Store nyomon követhet és bármikor elvehet a felhasználótól, addig a konzoloknál megmaradt a fizikai adathordozón lévő játékok vásárlása, melyek így a játékos tulajdonában vannak és azt nem tudja egyetlen cég se megvonni tőlük és bármikor eladhatják vagy elajándékozhatják, ha nem kell már nekik. Emellett azzal indokolják még vásárlási elveiket, hogy egy Gamer PC-t sokkal többe kerül megvásárolni, mint egy konzolt és a PC-t nem lehet az ágyon fekve, kényelmesen használni mint egy játékkonzolt. Ugyanakkor ezen elvek nem kis százaléka manapság kezd egyre inkább felűlíródni, melynek több oka is van. 

A mesterséges intelligencia körül forog a szerzői jog is

 

A szerzői jogok védelme és alkalmazása az információs társadalom fejlődésével párhuzamosan folyamatosan új kihívások elé állítja a jogalkotókat és a jogalkalmazókat. A mesterséges intelligencia (MI) térnyerése, az európai uniós jogszabályok változása, valamint a nemzetközi joggyakorlatok hatásai mind-mind jelentős hatással vannak a szerzői jogi környezet alakulására.


A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok

A mesterséges intelligencia alkalmazása az alkotói folyamatokban új kérdéseket vet fel a szerzői jogok terén. Az Amerikai Egyesült Államok Szerzői Jogvédő Hivatala (US Copyright Office) 2025 februárjában nyilvánosságra hozott állásfoglalásában kifejtette, hogy a kizárólag MI által létrehozott művek nem élvezhetnek szerzői jogi védelmet, ha azokban nincs jelentős emberi kreatív hozzájárulás. Ez az állásfoglalás az európai jogalkotók számára is iránymutató lehet, mivel az EU-ban is hasonló kérdések merülnek fel a MI által generált tartalmak jogi státuszával kapcsolatban.

Egyes szakértők szerint a mesterséges intelligencia által előállított művek szerzői jogi védelme csak akkor indokolt, ha az emberi kreativitás dominál a folyamatban. Ez azt jelenti, hogy a pusztán MI által generált tartalmak nem minősülnek szerzői jogi védelem alá eső műveknek. A jogvédelmet csak akkor élvezhetik, ha az emberi alkotó jelentős mértékben hozzájárult a mű létrehozásához. 

2025. május 18., vasárnap

Mesterséges Intelligencia 2025 - ben:

2025 első felében a mesterséges intelligencia területén számos jelentős fejlemény történt. Az önreplikáló AI-rendszerek megjelenése, a Windows 12 AI-integrációja, valamint a ChatGPT, Grok és DeepSeek közötti rivalizálás mind azt mutatják, hogy az AI egyre mélyebben beépül mindennapi életünkbe.

AI önreplikációja!

A mesterséges intelligencia fejlődése újabb mérföldkőhöz érkezett: a legújabb kutatások szerint bizonyos MI-rendszerek képesek önállóan, emberi beavatkozás nélkül lemásolni önmagukat. Ez a fejlemény komoly aggodalmakat keltett a tesztelők körében.

2025. május 17., szombat

A kreativitás ára: szerzői jogi dilemmák a generatív mesterséges intelligencia korában


A digitális tartalmak gyors terjedésével egyre nehezebb világos határokat húzni a szerzői jogi kérdésekben. Az eredetiség fogalma elmosódik, miközben a jogi szabályozás egyre összetettebbé válik, ami megnehezíti annak eldöntését, hogy kihez tartozik egy adott szellemi alkotás. Ezért különösen fontos körültekintően eljárni, amikor valamit megosztunk vagy publikálunk, mert akár jogi viták is kialakulhatnak. A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok közötti probléma alapvetően abból ered, hogy a generatív rendszerek gyakran hatalmas mennyiségű, emberi szerzők által készített adatokat használnak fel a tanulási folyamatuk során, mindezt felhasználási engedély nélkül. 

2025. május 16., péntek

Okos városok- felmérési eredmények

Mit is jelent pontosan, hogy okos a város?

Biztosan látott már mindenki olyan padot egy nyilvános téren például, ahol nyílt wifi és telefontöltési lehetőség van, mindez a napenergia segítségével. Ez is igen, jól gondoljuk az okos város része. De csak egy része. Jóval többről van szó e fogalom mögött, mint valamilyen okos eszköz megléte a városban, amit mindenki használhat. A magyar közlöny szerint: „az okos város olyan település vagy települési csoport, amely a természet és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a területén elérhető szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, lakosainak bevonásával fejleszti „ (2017.03.20. 56/2017). Ez azt jelenti, hogy az okosváros magában foglalja az okos közlekedést, okos kormányzás, okos környezet., okos gazdaság, okos életkörülmények és okos emberek.

Informatikai tehetségek szerepe az innovációban

Az okos városok nem csak a nagyvárosok. Már kisebb településen is találkozhatunk „okos” megoldásokkal. Ilyenek lehet a szenzoros hulladékgyűjtők, okos közvilágítás, okos zebrák vagy éppen digitális ügyintézés. Ezek természetesen nem csak úgy vannak, nem elég egy ötlet. Nagyon fontos a megfelelő IT szakember is hozzá. Az okosváros miben léte az adatgyűjtés. Olyan rendszerekere és emberekre van szükség, akik nem csak gyűjtik az adatokat, hanem azokat elemezni tudják, hogy ezzel segítsék a döntéshozatalt például. Tehát olyan szakemberek kellenek, akik képesek ezeket a rendszereket optimalizálni és karbantartani. Vidéken leginkább távmunkában dolgozókkal tudják ezt megoldani, mert az IT szakemberek inkább a nagyvárosokban vándorolnak. Viszont ebben a jövő a munkaerő piacon, ha még valaki keresi a lehetőségeit.  

Lemaradásban az életminőség Budapesten?

A „smart city” indexet az IMD versenyképességkutató számolja és jelenteti meg minden évben. A módszer kérdőíves, melyben 5 kérdéskörre összepontosítanak: egészség és biztonság, a napi működés és a város vetetés. Az egyes területekre külön is kerülnek indexelések- értékelések, illetve egységesen is. Budapest pl.: az értékelt 146 városból, a 84.helyen áll. A tejlesség igénye nélkül itt van pár eredmény:

  • a lakhatás pl.: Prágában és Bécsben jelent a legnagyobb problémát
  • Az egészségügyi problémát Helsinkiben és Budapesten érzik nagyobbnak a többi városhoz képest
  • a közbiztonság általánosságban mindenhol jó, még a korrupció és kevésbé átláthatósági faktort Budapesten érzik a legrosszabbnak, Helsinkiben ez a legalacsonyabb
  • Munkanélküliségi veszélyt viszont Budapesten érzik a legkevésbé rossznak
  • Budapest kiemelkedően jó a kultúrában, a gazdasági mutatók is jók, viszont a légszennyezésben már kevésbé, ott Bécs a legkevésbé légszennyezettség vagy Helsinkiben a legjobb a közlekedés.

Volt olyan aspektusa is a felmérésnek, ami a „bizalmi szinttel” kapcsolatos. Itt az adatvédelemre kell gondolnunk. Érdekes látni, hogy a városok tekintetében nincsenek nagy különbségek. Az arcfelismerő rendszert például mindenhol kimagaslónak fogadják el, ha az segíti a bűnüldözést. Bíznak az online élérhető információk hitelességében is. Viszont Budapesten fogadják el a legkevésbé azt, hogy adatokat adjanak ki magukról csak azért, hogy a város jobban szervezze a közlekedést. Érdekes eredmények ezek, és úgy tűnhet mintha
Budapesten minden pozitív lenne, még is felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem jók az életminőségi adatok, és  miért vagyunk elmaradva a lényeges területeken a többi oroszághoz képest? 

Elon Musk: Az ember, aki újrakódolja a jövőt

Elon Musk neve immár nem pusztán jól csengő brand, hanem korszak-megnevezés: „Musk-éra”. A dél-afrikai születésű, kanadai-amerikai vállalkozó olyan különböző területeken alakította át az iparágakat – az űrkutatástól az elektromos autóiparon, a mesterséges intelligencián és az agy-gép interfészeken át egészen a föld alatti közlekedésig –, hogy hatása a mindennapi életben is kitapintható. 

Sokak számára a modern kor Edisonját testesíti meg, míg mások szerint aggasztó mértkékben képes befolyásolni a közvéleményt, a piacokat és a politikai döntéshozatalt.  

Egy biztos: munkássága nélkül másként nézne ki a 21. század technológiai világa.

Az e-könyv jelene és jövője

Az e-könyvek megjelenésük óta folyamatos népszerűségnek örvendenek. Ennek több oka is van, hiszen sok pozitívummal rendelkezik. Az e-olvasók az olvasás egy új korszakát hozták.

Okoseszközökkel a saját jóllétünkért és a Földünk jövőjéért


Ma már a mindennapjaink részévé váltak az okoseszközök, amelyek az internet segítségével egymáshoz kapcsolódva kommunikálnak, folyamatosan gyűjtik, elemzik az adatokat, figyelmeztetnek minket lényeges dolgokra és más, sokszor láthatatlan feladatokat végeznek. Okos eszköz lehet a kávéfőző, a mosogatógép, a hűtőgép, a TV, de akár egy bot vagy a gyógyszeres doboz is, de a legismertebbebbek kétségtelenül az okostelefonok és az okosórák.

2025. május 15., csütörtök

Mi alapján válasszuk az e-olvasónkat?

E-olvasót sokszempont alapján választhatunk, habár előfordulhat, hogy míg valakinek egy szempont igazán fontos, az másnak nélkülözhető. Mindegyik készüléknek megvan a maga előnye és hátránya, amik segítenek döntésünk meghozatalában.

Olvasási szokások a digitális korban

Új lehetőségek

Az e-olvasók sok új lehetőséget adtak számunkra. Velük akár már teljes sötétségben is olvashatunk és akár egy egész könyvtárat is birtokolhatunk a hátizsákunkban. Bárhol és bármikor könnyen és gyorsan hozzá férhetünk a gyűjteményünkhöz. Emellett végtelen mennyiségű dokumentumhoz juthatunk hozzá, olyanokhoz is, amikhez másképp nem tudnánk.

A hálózatiság társadalmi és kulturális hatása

A hálózatiság fogalma alatt egy komplex struktúrát találunk, melybe beletartoznak mind a technológiai jelenségek, mind pedig a társadalmi vetületek. Az interneten a digitális eszközökön keresztül zajlik a kommunikáció, a kapcsolattartás, a tanulás és bizonyos tekintetben a kikapcsolódásunk is. A digitális világ elterjedése hatással van a gondolkodásmódunkra, a kapcsolatainkra és a kultúránkra egyaránt.

Hackerek a jó oldalon: Etikus hackelés és a digitális biztonság új arcai


A digitális világ fejlődésével párhuzamosan nemcsak az innováció és kényelem nő, hanem a fenyegetések száma is. A kiberbűnözés ma már globális probléma, amely nem kímél sem állami intézményt, sem magánszemélyt. Ugyanakkor nem minden hacker célja a károkozás. Az úgynevezett
etikus hackerek, más néven „white hat” hackerek, a jó 
oldalon állnak: ők azok a szakemberek, akik ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, mint a kiberbűnözők, ám céljuk épp ellenkező, a biztonsági rések feltárása és a rendszerek védelme. 

2025. május 14., szerda

Szürke zóna- A Ghlibli jogi lépesi az OpenAl generált képek ellen

 Mi az a stúdió Ghibli?

Egy világhírű japán animációs filmstúdió, melyet 1985-ben Hayao Miyazaki hozott létre. A stúdió jellegzetes kézzel rajzolt filmjeiről ismert. Részletgazdag animációról van szó: egy film elkészítése évekbe, 3mp képkocka elkészítése akár hetekbe is beletelik. Nagy odaadást nagy precizitást igényel. Egyszóval: nagy munka. Legismertebb művek: Chihiro szellemországban, Totoro a varázserdő titka, Nauszaki- a szél harcosai


A Ghibli sítulsú képek ellepik az internetet

Képzeld el, hogy egy híres neves filmstúdiód van. Olyan egyedi képeket- filmeket készítesz, amit senki más nem. Egyedi hatásúak a képeid. Felemelkedsz olyan nagy nevekhez is mint pl.: Van Gogh. Aztán reggel felkelsz, a telefonodra nézel és azt látod, hogy egy család ki tett egy olyan képet, ami a te stílus jegyeiddel lettek generálva. Majd egy újabb mém egy újabb kép. Myazaki hasonlót élhetett meg. Főleg úgy, hogy ő már 2016-ban is azt nyilatkozta az AI-al kapcsolatban, hogy „sértés az életre nézve”.

 Több probléma is felmerül ezzel kapcsolatban: A baj az, hogy ezeket a képeket marketing célra is használják pl.: a meki reklám ilyen stílusban tett ki hirdetést. Sajnos ezzel már is tömegcikké tettünk egy olyan munkát, ami nagy odaadással és rengeteg munkával készült. A másik probléma, hogy lehet, hogy nem képes lemásolni a művész munkáját, elég, ha már elég hasonló ahhoz, hogy az eredeti elveszítse jelentését. Az AI generálta képek pedig úgy is kiváltja a hatást, hogy azok nem tökéletesek és így már máris a művészeti értékek valahová máshova sorolódnak.

Jogi csaták

Az AI gyorsabban fejlődik, mint ahogyan az ezzel kapcsolatos szerzői jog.  És itt a szürke zóna. Nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy valóban Ghilbi képkockák segítségével jönnek létre ezek a képek, ugyan is a figurák a jogvédettek, nem pedig a művészeti stílus. Mivel arról nem adnak információt, hogy az AI miket használ fel a tanuláshoz, így ezt nagyon nehéz bizonyítani is. Ahogyan azzal is nehéz vitába szállni, hogy külön felhívó funkció nincsen arra vonatkozóan, hogy ilyen meg olyan stílusban generálhatunk képeket. Nagy valószínűséggel a Ghibli nem tud helytállni a bíróságon, mert jelenleg ez leginkább identitás vesztést jelent, nem pedig jogi csatát.

Az álhírek hálójában: információs háború, véleménybuborékok, dezinformáció


Valószínűleg veled is előfordult már, hogy egy ismerősöd megosztott egy cikket, ami elsőre hihetőnek tűnt, de valami mégis gyanús volt benne. Egy meghökkentő politikai leleplezés, egy rémisztő egészségügyi tanács vagy egy nem várt híresség-halálhír. Aztán pár órával később kiderült, hogy semmi sem volt igaz belőle. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért hittük el egyáltalán? És ami még fontosabb, miért van az, hogy sokan még a cáfolat után is ragaszkodnak hozzá?

Ez az a pont, ahol az álhírek kérdése már nem csak az újságírás problémája. Ez mindannyiunk gondja lett. Az igazság megingott, és nem csak a hamis állítások miatt, hanem azért is, mert egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatunk.

Az álhírek gyártása már iparággá vált


Ma már nem néhány unatkozó blogger gyártja az álhíreket. Sokkal szervezettebb és tudatosabb folyamat ez, amit gyakran politikai vagy gazdasági célok vezérelnek. Az egyik említett cikk például rávilágít arra, hogyan próbáltak külső szereplők Moldovában befolyásolni egy választást. Nem kémekkel, nem katonákkal, hanem álhírekkel. Hamis közvélemény-kutatásokkal, megtévesztő cikkekkel és olyan közösségi médiás kampányokkal, amelyek célzottan terjesztettek félelmet és bizalmatlanságot.

Ezek a kampányok nem csak a politikai rendszerek ellen irányulnak, hanem az emberek egymás iránti bizalmát is aláássák. Ha már azt sem tudjuk, hogy amit olvasunk, az igaz-e, akkor hogyan lehet értelmes társadalmi vitákat folytatni? És hogyan döntünk jól egy választáson, ha az információink manipuláltak?

A közösségi média nem a világ tükre – csak egy torzított szelete

Az álhírek problémája szorosan összefonódik a közösségi média működésével. A felületek, amelyeket nap mint nap használunk, nem objektíven mutatják be a világot, hanem azt mutatják meg, amit mi látni szeretnénk. Az algoritmusok arra lettek tervezve, hogy fenntartsák a figyelmünket. Ezért egyre inkább csak olyan tartalmak jelennek meg, amelyek megerősítik az előzetes véleményeinket. Ez a jelenség a véleménybuborék.


A véleménybuborék azt jelenti, hogy ha egy adott politikai nézetet vagy világképet vallasz, akkor a közösségi platformok többnyire csak olyan cikkeket, bejegyzéseket és kommenteket mutatnak neked, amelyek ehhez a nézethez illeszkednek. Így szinte láthatatlanná válnak az ellentétes álláspontok. Ez nemcsak torzítja a valóságot, hanem el is mélyíti a társadalmi megosztottságot.

Az egyik cikk külön kitér arra, hogy a Meta egyes országokban már nem is alkalmaz hivatásos tényellenőröket. Ez pedig még nagyobb teret ad az álhíreknek, hiszen sok felhasználónak nincs ideje vagy energiája utánanézni, hogy amit olvas, az valóban igaz-e.

Miért hatékonyak az álhírek?

Az álhírek általában érzelmekre hatnak. Félelmet keltenek, dühöt váltanak ki vagy épp megerősítik azt, amit amúgy is gondoltunk. Az ilyen típusú tartalmak sokkal könnyebben terjednek, mint a száraz tények. Gondolj csak arra, mikor osztasz meg valamit. Akkor teszed meg, ha az adott hír megdöbbent, felháborít vagy épp teljesen egyetértesz vele. Az álhírgyártók pontosan erre építenek.

Nem kell bonyolult összeesküvés-elmélet ahhoz, hogy egy hazugság elterjedjen. Elég, ha jól van megfogalmazva, illik a célcsoport világnézetéhez, és eléri azt a pillanatnyi érzelmi reakciót, ami elindítja a megosztást.

Mit tehetünk?


Sokan azt gondolják, hogy az álhírek elleni harc az újságírók vagy a kormányok dolga. Részben igaz, hiszen fontos a szabályozás, a szankciók és a transzparencia. De legalább ilyen fontos a személyes felelősségünk. Minden egyes megosztás, minden komment és minden kattintás számít.

A médiatudatosság ma már nem luxus, hanem alapvető túlélési készség. Meg kell tanulnunk forrást ellenőrizni, több oldalról tájékozódni, és nem hinni el mindent első látásra. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy megértsük, ki, miért és hogyan akar hatni ránk egy-egy hírrel.

Tanulni kell egymás véleményét is elfogadni. Ha valaki másképp lát egy kérdést, az nem ellenség, hanem beszélgetőtárs. A véleménybuborékokat csak úgy lehet kipukkasztani, ha tudatosan keresünk más nézőpontokat.

A jövő tétje: bizalom vagy káosz

Az álhírek, az álhírgyárak és a véleménybuborékok nem csak aktuális problémák. Ezek határozzák meg, hogyan fogunk élni a következő évtizedekben. Ha nem tudunk különbséget tenni igaz és hamis között, akkor nem tudunk közösen dönteni sem arról, hogy merre tartson a társadalmunk. És ha nincs közös alapunk, akkor a demokratikus vita is lehetetlenné válik.

A bizalom, az átláthatóság és a felelősségteljes információhasználat nem hangzatos jelszavak, hanem a civilizált együttélés alapjai. Vagy képesek leszünk ezekre tudatosan figyelni, vagy fokozatosan elveszítjük a képességet arra, hogy közösen alakítsuk a világunkat.

 

Hogyan tudsz védekezni az álhírkampányok ellen

 

Ma már minden irányból ömlenek ránk a hírek. A közösségi médiából, hírportálokról, videókból, vagy akár ismerősök megosztásaiból. Egy perc alatt több információt látunk, mint korábban egy nap alatt. De ebben a hatalmas információáradatban nem minden igaz. Rengeteg benne a manipulált, félrevezető vagy teljesen hamis tartalom. Az álhírek, a propaganda és a megtévesztés mára komoly problémává váltak. A jó hír viszont az, hogy lehet ellenük védekezni.

Az Európa Tanács “Free to Speak, Safe to Learn” kampányában rengeteg hasznos tanácsot találsz erről – most ezekből válogattam néhány fontos gondolatot, és kiegészítettem a saját tapasztalataimmal.

Mi számít álhírnek valójában?


Nem minden álhír néz ki nyilvánvalóan hamisnak. Sőt, a leghatásosabb félrevezetések gyakran éppen attól működnek jól, hogy féligazságokra épülnek. Lehet, hogy egy hír csak egy részletet hagy ki, vagy szándékosan elferdíti az összefüggéseket. Egy fotó, ami valódi, de teljesen más eseményhez kapcsolódik máris más értelmet nyer, ha más szöveg kíséri. A propaganda hasonló elven működik: nem mindig hazudik, csak úgy válogatja meg az információt, hogy egy bizonyos érzést keltsen benned, dühöt, félelmet vagy épp hamis biztonságérzetet.

Ne higgy el mindent elsőre

Amikor egy hír azonnali érzelmi reakciót vált ki, például ha felháborodsz vagy megijedsz, az legyen az első figyelmeztető jel. Ezek a tartalmak gyakran épp arra építenek, hogy ne gondolkodj, hanem osszd meg, reagálj, terjeszd tovább. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra, és végiggondolni. ki hozta ezt nyilvánosságra? Mi lehet a szándéka vele? Találtál róla információt máshol is, vagy csak egy helyen bukkant fel?

Ellenőrizd a forrásokat – nem bonyolultabb, mint amilyennek hangzik

Nem kell profi újságírónak lenned ahhoz, hogy utánanézz egy információnak. Ma már több eszköz is létezik ehhez. Például ha gyanús egy kép, használd a Google fordított képkeresőjét. Egy pillanat alatt kiderülhet, hogy valójában egy évekkel ezelőtti eseményhez kapcsolódik, és semmi köze az adott hírhez.

Ha egy hírportál nevét még sosem hallottad, nézd meg, van-e impresszuma, kik írják a cikkeket, és más megbízható oldalak is beszámoltak-e ugyanarról a témáról. Ha csak az adott oldal foglalkozik vele, az mindíg gyanús. Emellett érdemes követni tényellenőrző oldalakat, mint például a Lakmusz, az Urban Legends vagy az EUvsDisinfo – ők kifejezetten az álhírek leleplezésére szakosodtak.

Beszélgess másokkal, ne tartsd magadban a kételyeidet


Sokan érzik úgy, hogy ha nem biztosak egy információban, akkor inkább csendben maradnak. Pedig épp az segíthet a legtöbbet, ha nyíltan beszélünk ezekről. Kérdezz rá, hogy más mit gondol róla. Családon, barátokon belül is lehet ilyen beszélgetéseket kezdeményezni, nem vitatkozva, hanem közösen gondolkodva. És ha valaki álhírt oszt meg, ne támadd, ne nézd le, lehet, hogy ő sem tudta, mit tesz. Sokkal többet ér egy nyugodt beszélgetés, mint egy indulatos komment.

A közösségi média nem a valóság tükre

Fontos megérteni, hogy amit a közösségi médiában látsz, az nem feltétlenül tükrözi a valóságot. Az algoritmusok azt a célt szolgálják, hogy minél tovább maradj az oldalon, ezért gyakran pont a megosztó, szenzációs, vagy érzelmeket kiváltó tartalmakat tolják eléd. Ez nem azt jelenti, hogy hazudnak neked, de azt igen, hogy torz képet kapsz a világról, ha csak ezekből tájékozódsz.

A kételkedés nem gyengeség, hanem felelősség

Sokan félnek attól, hogy ha túl sokat kérdeznek vagy kételkednek, akkor bizalmatlannak tűnnek. Pedig a tudatos gondolkodás nem a bizalmatlanságról szól, hanem a felelősségről. Nem kell mindent azonnal elfogadni, és nem is kell mindenről azonnal véleményt alkotni. Néha épp az a legbölcsebb, ha azt mondod: utánanézek.

Te vagy a szűrő

Az álhírek elleni védekezés nem egy új applikációval vagy egy cenzorral kezdődik hanem veled. Azzal, ahogyan olvasol, kérdezel, gondolkodsz és beszélgetsz. Ez a fajta tudatosság nemcsak téged véd meg, hanem a körülötted lévőket is. Ha egyre többen tesszük ezt, sokkal nehezebb dolguk lesz azoknak, akik manipulálni akarnak minket. És talán elérhetjük, hogy ne csak szabadon beszélhessünk hanem biztonságosan is tanulhassunk a világról.

2025. május 13., kedd

A dezinformáció új korszaka?

Az utóbbi hónapokban jelentős változások történtek a legnagyobb közösségi médiumok tartalomellenőrzési gyakorlatában. A Meta – a Facebook és az Instagram anyavállalata – bejelentette, hogy a jövőben lényegében megszünteti saját tényellenőrző rendszerét az Egyesült Államokban. A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy csökkenjen az „ártatlan” felhasználók tartalmainak indokolatlan törlése, miközben továbbra is próbálnak gátat szabni az internetes zaklatásnak és az erőszakra való buzdításnak. A döntés egy olyan társadalmi és politikai térben született, ahol egyre hevesebb viták övezik a véleménynyilvánítás szabadságát, a közösségi platformok felelősségét, valamint az igazság és álhír közötti határvonalat.

Meta vs. X

A változás kontextusában különösen érdekes összehasonlítani a Meta lépéseit az Elon Musk-féle X (korábbi Twitter) platform gyakorlatával. Az X már korábban szakított a hagyományos figyelmeztető rendszerekkel, helyette a „közösségi megjegyzések” (Community Notes) funkciójára helyezte a hangsúlyt. A felhasználók ezeken keresztül maguk adhatnak kontextust a posztokhoz – egyfajta kollektív tényellenőrzést bevezetve. Bár ez a modell az együttműködés elvén alapul, komoly kérdések merülnek fel a megbízhatóságával és hatékonyságával kapcsolatban.

A Meta döntése látszólag demokratikusabb – kevesebb központi kontroll, több tartalom – ám ezzel párhuzamosan nőhet a félrevezető információk megjelenése is. Már eddig is tapasztalható volt, hogy sokan egy-egy szalagcím alapján formálnak véleményt, gyakori az „a bejegyzést nem olvastam el, de szerintem…” típusú kommentelés. A szövegértés általános szintje aggasztóan alacsony, így a felhasználók kritikai készségei nem mindig elegendőek ahhoz, hogy kiszűrjék a manipulációt vagy a ferdítéseket.

Kinek is jó ez az egész?

A döntések mögött természetesen üzleti megfontolások is húzódnak. A társadalmi tartalmak visszahozása vagy a vitás politikai témák engedélyezése látszólag a közösség igényeit szolgálja, valójában azonban feltehetőleg a forgalomnövekedés és a platformon töltött idő maximalizálása a cél. A gyűlöletbeszédre, nemi identitásra és szexuális orientációra vonatkozó új szabályozások is ebbe az irányba mutatnak: több vitát generáló poszt = több komment, több kattintás, több bevétel.

Hogyan tovább?

Felmerül a kérdés: vajon ez a helyzet arra sarkall-e minket, hogy tudatosabban, kritikusan tájékozódjunk, vagy inkább tovább csúszunk az információs zaj és a polarizált véleménybuborékok világába? Elolvassuk-e egy-egy társadalmi kérdés kapcsán a különböző politikai nézeteket képviselő médiumokat? Felkeresünk-e nemzetközi forrásokat, ha egy hírt meg akarunk érteni? Vagy maradunk a saját buborékunk biztonságában?
A Meta és az X példája azt mutatja, hogy a platformok egyre inkább átadják a felelősséget a felhasználóknak. De kérdés, hogy készen állunk-e erre a felelősségre.

Túl sok tartalom, túl kevés kontroll

A közösségi oldalak látszólagos visszafordulása a személyes kapcsolatok felé — például amikor a baráti tartalmakat emelik újra középpontba — elsőre pozitív fejleménynek tűnhet. Mégis nehéz nem észrevenni, hogy ezek a változások inkább próbálkozások a figyelem megtartására, mint valódi, értékalapú törekvések. Különösen úgy, hogy ezzel párhuzamosan a platformok újabb és újabb kihívásokat állítanak a tartalomkészítők elé, elérve, hogy a pénzügyi érdekek felülírják a minőség vagy hitelesség kérdését. A digitális tér egyre inkább a gyorsan fogyasztható, vizuálisan vonzó, de tartalmilag üres anyagokat részesíti előnyben. A felhasználók tömegei szinte észrevétlenül igazodnak ehhez: rövid videók, automatikusan generált javaslatok, passzív görgetés – a választás illúziója megmarad, de a tudatosság fokozatosan háttérbe szorul.Eközben a felületek működését befolyásoló algoritmusok nemcsak a tartalmat szabják testre, hanem azt is, hogyan gondolkodunk róla.
A szabályozási kísérletek, korlátozó funkciók vagy védelmi mechanizmusok – különösen a fiatalabb felhasználók esetében – nem pótolhatják a tudatos médiahasználatot és a kritikai attitűdöt. A technológia nem válthatja ki azt a személyes felelősséget, amellyel a tartalom befogadása, megosztása vagy éppen elutasítása jár. Mindez nem csupán a dezinformáció problémáját árnyalja, hanem rámutat egy mélyebb kérdésre is: vajon milyen tudatállapotban használjuk a digitális közegeket? Tudunk-e még különbséget tenni adat, információ és tudás között, vagy már csak tartalom van – szűrés, értelmezés és következmények nélkül?