Kína és az emberi jogok - a digitális technológia tükrében

Megjegyzés: mivel a témát már az órai feldolgozás alatt is igyekeztem a frissen megjelent híreknél kicsit tágabb kontextusban értelmezni, néhány esetben a linkelt források régebbiek, vagy általánosak. A regisztráló táblázatban a friss cikkeket tüntettem fel.

Hogy a Kínai Népköztársaság a mai napig totalitárius diktatúra, ahol az alapvető emberi jogok megközelítőleg sem érvényesülnek, nem különösebb újdonság. A történelmi tapasztalatok mellett az időről időre kiszivárgó esetek (például a kellemetlen igazságokat terjesztő állampolgárok "eltűnése"), vagy a hong-kongi demokrácia néhány évvel ezelőtti, nemzetközi szerződéseket sértő bedarálása egyaránt bizonyítja ezt. A részben kapitalista módszerekre áttérő (noha államilag kézivezérelt) gazdasági átalakulás nem járt együtt a demokrácia átvételével. Az sem meglepő hír, hogy Kína rohamléptekkel igyekszik különféle csúcstechnológiákban, így a digitális vívmányokban is utolérni a nyugati országokat, sőt a mindennapokban való alkalmazással jócskán tovább is lépett.

Az igazán ijesztő fejlemény a két terület egyre szorosabb összefonódása. Amennyire tudni lehet, legalább a 2020-as évtized kezdetétől a kínai állam mindinkább technológiai eszközökkel: arcfelismerő kamerák tömegével, mesterséges intelligenciára épülő algoritmusokkal, elképesztően széles körű adatgyűjtéssel az állampolgárok olyan teljes körű ellenőrzését képes megvalósítani, ami a korábbi diktatúrák számára elképzelhetetlen volt.

Temu – Filléres kacatért adjuk el értékes adatainkat a kínai államnak?

Azokkal a felhasználókkal, akik jártasak a közösségi médiában, nagy valószínűséggel jött már szembe Temu hirdetés. Hirtelen robbant be a köztudatba pár száz forintos áraival, hatalmas választékával és 90%-os leárazást ígérő akcióival a kínai gyökerű online piactér. Ezzel együtt azonban Data Harvest visszaélés gyanúja merült fel a Pinduoduo cégóriáshoz tartozó leányvállalattal szemben. De mi is ez az egész, valóban veszélyben lehetnek az adataink? 

Bécs élhetőbb lesz

Az osztrák főváros, Bécs legújabb szlogenje: „Smart City”. Az új városrész, Aspern gyökeresen formálná át a közlekedést, az épületek energiafelhasználását, a területek elosztását és a lakosok életmódját – mindezt a polgárok bevonásával.

Az új városrészt a térségben eddig ismeretlen megoldásokkal alakítják ki: a metróállomás előbb épült meg, mint a lakóépületek; a teremgarázsok hulladékhőjével fűtenék a lakásokat, valamint az elektromos autók árammal látnák el a lakóházakat.

A Big Data mint a technológia fejlődésének hátszele?

Mi is az a Big Data és miért olyan jelentős? Hogy-hogy egyre többet és többet hallhatunk róla, olvashatjuk cikkekben, illetve akár a TV csatornák hírek szekciójában is szembe jöhet velünk ez a kifejezés? Információs társadalomban élünk, így nem meglepő, hogy mennyi információ áramlik körülöttünk, de hogyan és mire tudják ezeket a világ nagy vállalalatai felhasználni?   A válasz  végtelenül egyszerű, de a szerepe és felhasználhatósága már egy fokkal bonyolultabb, nehezebben magyarázhatóbb. 

A megfigyelési kapitalizmus

"A Nagy Testvér figyel."

idézzük gyakran George Orwell klasszikus regényét, az 1984-et, azonban mára ez már valósággá vált és a mindennapi élet részévé. Köztudomású tényként kezeljük, hogy a Google, Facebook, Apple, Huawei stb. gyűjti felhasználói adatait, amikkel kereskednek is. De hogyan jutottak idáig és mi következik ezután?

"A totális megfigyelés korában ugyanis nincs emberi jövő, az embereket a megfigyelési tőke fenntartására és gyarapítására, azaz fogyasztásra kondicionálják a tömérdek adatot feldolgozó algoritmusok."

Miért kellene új alapokra helyezni az internet működését és használatát?

 

"Nem valószínű, hogy egyszerre a közösségi médiát elhagyók óriási hulláma öntené el a világhálót. A tömeges addikció és a hálózati hatás rögzítő lakatjainak kombinációja félelmetes erő. De ahogy egyre több ember lesz tudatában a problémáknak, a techipar lelkére fognak - fogtok - tudni beszélni, és képesek lesztek hatást gyakorolni rá."

Jaron Lanier

Kína: A technológia totalitárius sziréndala

Két hét alatt több bombahír robbant a világsajtóban: Az Amerikai Egyesült Államok után Kína lett a második állam a világon aki kitűzte a zászlaját a holdra; Kína elérte a kvatumfölényt, Kína beüzemelte a saját "mesterséges napját", egy kísérleti fúziós erőművet ezzel megelőzve Európát és Amerikát. A koronavírus-járvány nyomán pedig Kína lett a világ legnagyobb gazdasága, maga mögé utasítva az Egyesült államokat. Kétségek nélkül kijelenthető, hogy Kína nem csak a globális techboom meghatározó szereplője, de egyben egy feltörekvő gazdasági szuperhatalom, amely a század egyik meghatározó szereplőjének tekintendő. Sajnos egyéb, kevésbé pozitív szalagcímeket is olvashattunk azonban a világsajtóban kínáról, a kínai megfigyelési állam terjeszkedéséről, így az ujgur kisebbség ellen bevetett, disztopikus arcfelismerő technológiáról,  a világ meghatározó közéleti személyiségei, politikusairól létrehozott kínai adatbázisról, vagy szuperkatonákról és emberkísérletekről, amelyeknek tükrében elmondható, hogy Kína gyökeresen más elképzelésekkel rendelkezik a technológia etikus felhasználásáról, mint a nyugati országok. Ezeknek tükrében felmerül a kérdés: Kína felemelkedése beárnyékolja-e a nyugati világot és a nyugati alapvetéseinket arról, hogy milyen célokra használható etikusan a technológia?

Adathalászat, függőség és befolyásolás

Mai, technológia-uralta világunkban nincs abban semmi furcsa, hogy okostelefont, okosórát használunk, és adunk gyermekeink kezébe. Nem csodálkozunk, hogy a porszívónk magától végzi a munkáját, a hűtőszekrényünk számon tartja, hány kalóriát fogyasztunk egy nap.  Gondolkodás nélkül kapcsoljuk be elektronikus eszközünkön a helymeghatározást, hozzáférést adunk a programoknak eszközünk kamerájához, mikrofonjához, elfogadjuk a "cookie"-kat, amikor azt kéri az aktuális weboldal.  Regisztrálunk a közösségi oldalakon, életünk részleteit, fényképeinket megosztjuk az úgynevezett ismerősökkel, csetelünk és kommentelünk. Itt értesülünk a hírekről, itt szervezünk programokat és követjük a szimpatikus, érdekes személyeket, szervezeteket. 

Mindezek után pedig - vérmérséklettől függően - meglepve, örömmel vagy éppen ijedten tapasztaljuk, hogy böngészőnk ízlésünk szerinti híreket tálal elénk, keresgélés közben a nekünk tetsző ruha, cipő hirdetését dobja fel a kereső, kedvenc írónk új könyve egyszer csak felbukkan az éppen olvasott cikk közepén egy hirdetési ablakban. Megdöbbenve nézzük gyerekünket, aki már vacsorázni sem áll fel a laptop mellől, ragyogó időben a telefonját nyomkodva hever a kanapén, barátaival üzenőfelületeken tartja a kapcsolatot. És néha feltesszük a kérdést: mi történik velünk? A válasz nem egyszerű és semmiképpen nem megnyugtató. 

Kína és a személyiségi jogok elsikkadása az új digitális technikák térhódítása által (Összefoglaló)

A high-tech hívei még pár évvel ezelőtt is azt remélték, hogy a digitális technikáknak és az általuk elérhető információbőségnek a hatására bekövetkezik a globális digitális demokrácia. Mára a helyzet nagyot fordult: a mesterséges intelligencián alapuló megfigyelő rendszereket a liberális demokrácia ellenségének tartják, amint azt Kína esete mutatja, nem véletlenül. „Ahogyan a huszadik századot a liberális demokrácia, a fasizmus és a kommunizmus vetélkedése határozta meg, úgy a 21. században a liberális demokrácia és a digitális autoritarizmus közötti küzdelem lesz a középpontban” – írja Nicholas Wright neuropszichológus a Foreign Affairsben. Wright szerint az új technológiai lehetőségek több okból is az elnyomó kormányzásnak kedveznek.


Jövőre élesedő pontozásos értékelés - társadalmi kreditrendszer

A Mindent Látó Szem

Az új digitális adatgyűjtő-megfigyelő rendszerek kialakításában a világban vitathatatlanul Kína áll az élen. A "Nagy Testvér"-jelenség mind jobban húsba vágó valóság: Kína több éve egy olyan társadalmi minősítő rendszert tesztel, mellyel értékelni lehet az összes állampolgár viselkedését. Az így létrejövő társadalmi státusz, amelyet a megfigyelésekből készített állampolgári profilt díjazó pontrendszer mutat meg, az emberek mindennapi életét mind jobban átjárja és megbéklyózza a kormánykritikus megnyilvánulásoknak hangot adó közéleti szereplőket éppúgy, mint az egyszerű állampolgárokat. Az értékelések az emberek totális megfigyelésén alapulnak, ennek eszközei a köztéri, munkahelyi és iskolai kamerarendszerek, amelyek mára megszokott látvánnyá váltak a hatalmas ország minden részében. A rendszer jövőre élesítené a kínai államvezetés.  A kínaiak nagy részét nem foglalkoztatja a személyiségi jogaik ilyetén való semmibe vétele, mert a hagyományos kínai értékrendszer mindig is közösségi értékek mentén szerveződött, szemben a nyugat-európai társadalmak individualista értékrendszerével.

Megakadályozhatatlan az álhírek terjedése?

Tényként kezeljük, hogy az álhíreket a közösségi média terjeszti legjobban, hiszen a Facebook és társintézményei járultak és járulnak hozzá leginkább ahhoz a felfoghatatlan mértékű információrobbanáshoz, amivel a 21. századi emberiség nap mint nap küzd. 

Ma a weboldalak száma meghaladja az 5 milliárdot, a tartalmak mérete pedig kb. 2,7 zettabájt, azaz 2,7x(1024⁴) gigabájt. 7,7 milliárd emberre fejenként 2,41 terabájt adat jut (ebbe azok is beleszámítanak, akiknek soha nem volt internetelérésre alkalmas eszközük!). Csoda, hogy nehéz az igazságtartalmukat kezelni?

A mesterséges intelligencia lehetőségei

 Napjainkban egyre többször találkozunk a mesterséges intelligencia fogalmával, az általa nyújtott szolgáltatásokkal, amelyek egyre inkább átalakítják az életünket. Jim Al-Khalili elméleti fizikus szerint, ha nem állítanak fel átlátható, világos szabályokat és nem kezdenek el beszélni róla, akár már az iskolákban is, a közvélemény gyanakodva szemléli majd a mesterséges intelligenciát és ellenségként fog tekint rá emiatt egyre nehezebbé válik majd a benne rejlő lehetőségek kihasználása.