A könyvtár, mint közösségi tér a hálózatiság korában

Könyvtár? Létezik még egyáltalán?

Rohanunk a gyerekért, szaladunk a megbeszélésre, ügetünk a busz után...életünk legtöbb percében sietve kapkodjuk a fejünket, egyeztetünk, egyezkedünk, telefont nyomkodunk és megosztunk minden "fontos" eseményt, mert ha nem, azt érezzük, ismét elfelejtettünk valamit megtenni...

Sokat hallunk manapság arról, hogy a mai világban az emberi kapcsolatok ellaposodtak, elkoptak, nincsenek valós érintkezések az emberek között, mert az informatikai eszközök behálózták életünket, megosztásainkkal valós életünk szalad el mellettünk, kitölti szabad perceinket a digitalizált világ, elektro-szmogtól kábult testünk és lelkünk. 

Hol billenthető helyre ez a felborult egyensúly (egyáltalán volt valaha ilyen?), hol van az a hely, ahol ismét felfedezhetjük önmagunkat, a hús-vér szomszédainkat, a többi embert? Van-e olyan helyszíne egy városnak, településnek, ahol olyan infóhoz is juthatunk,amiről eddig nem is tudtuk, hogy szükségünk van rá?

Ezekre a kérdésekre kíván megoldást nyújtani a könyvtár, ami mára már igencsak túlnőtte magát, hiszen haladnia kellett a felgyorsult világgal. Habár a hazai könyvtárügy messze elmarad a nyugat-európai könyvtárak haladó szellemiségétől, mindenképpen érdemes kitekinteni az északi fejlett európai mintákra, hátha nem minden pusztán anyagi kérdés...


Dán modell

Dániában kidolgozták a Four Space Model-t, ami igyekszik alternatívákkal szolgálni  a könyvtárak népszerűsítésére. A kidolgozott modell felvázol négy olyan teret a könyvtáron belül, melyek szimbiózisa olyan intézmény hív életre, amely bármilyen korosztálynak teret biztosít a tartalmas kikapcsolódáshoz.

"The learning space” néven aposztrofált helyszín olyan tanulótér, melynek felkeresésével a látogató célja felfedezni és tanulni valami újat.

Hozzáférhetőséget biztosít a tudáshoz, ismeretekhez, tudományos erőforrásokhoz, e-learning lehetőségeket kínál.

A legtöbb könyvtár manapság az informatikai háttérrel alapozza meg, segíti a tanulási tevékenységeket.

Ehhez megfelelő informatikai háttér kell, ami lehetőség szerint ne egy rideg irodai környezetben valósuljon meg, hanem a gyerekek számára is otthonos, játékos teret jelentsen. Mondhatnánk rögtön, hogy igen, persze, de nincsen rá elég pénz. Véleményem szerint egy kis kreativitással játszva otthonosabbá tehetünk egy környezetet, nem kell rögtön nagy összegekben gondolkodni: néhány színes ülőpárna, babzsák, dekoratív képek, poszterek, aktuális hónaphoz/évszakhoz kapcsolódó dekoráció elhelyezése sokat ad a vizuális élményhez.

„The inspiration space”olyan inspiráló közeg, amely szórakozási lehetőségeket kínál fel (koncertek, színházi előadások),  hozzáférést biztosít például a műalkotásokhoz, filmekhez , zenékhez.

Billund Library, Dánia: ahol a gyerekeké a főszerep

Különféle művészekkel való személyes találkozások helyszínét adja (író-olvasó találkozók, dedikálások…). Elsődleges célja, hogy a felhasználó olyan tudáshoz is hozzáférjen, amit nem keres, hanem amire a könyvtárban találhat rá.

A könyvtár számára nagy kihívást jelent, hogy a különféle felhasználókat, hatékonyan és észrevétlenül terelje olyan élmények és tevékenységek felé, amelyek a hasznukra válik.

Északi fejlett országokban (Svédország, Norvégia, Dánia) egyre nagyobb számban vannak olyan könyvtárak, amelyeknek saját kávézójuk van. Ezzel elérik, hogy a passzív közönséget bevonzzák, akik olyan felhasználók, akik szeretnek nyüzsgésben lenni, még akkor is, ha eredetileg nem ezzel a céllal mentek oda.

A "Makerspace"-hez, vagyis alkotótérhez kell leginkább a megfelelő tér és anyagi feltételek. Kell egy helyszín, ahol a tevékenységek során keletkező „hulladékok” nem jelentenek akadályt, és az sem, ha a félkész termékeket esetleg tárolni kell a következő alkalomig.Egyrészt ezeknek a feltételeknek elsődlegesen egy zártabb tér adhat otthont, másrészt a nyílt, szabadtéri alkotóműhely jobban bevonzza az újabb felhasználókat, érdeklődőket.

Angol modell

A Building Futures elkészítette a 21st Century Libraries című tanulmányt.

A dánokhoz hasonlóan ők is négy pontot emelnek ki melyet 4P modellnek  neveznek.

People, Programme, Partners, Places. 
Ennek lényege, hogy a könyvtári közösség, amely leképezi az adott település demográfiai összetételét, befolyásolja a könyvtárban életre hívott programokat, ez determinálja az esetleges vállalkozói partnereket, akiket bevonhatunk a könyvtári élet színesítésébe (például egy kávézót/nyomtatványboltot üzemeltető kisvállalkozót), mindez meghatározza a könyvtári élethez szükséges alkalmas helyszínek kialakítását. Minden, mindennel összefügg, egymással szimbiózisban, termékeny kölcsönhatásban van, így minden eleme rendkívül hangsúlyos, és nélkülözhetetlen szerepű a könyvtár mindennapi életében.

A könyvtárak jelentőségéről néhány szép gondolat…

Az oktatás is a tapasztalati úton szerezhető tudást igyekszik becsempészni az iskola falai közé, habár ez itthon kevésbé valósul meg, nehezen alakul át a közoktatásunk poroszos rendszere. Azonban egyre több jó példa akad, ha az alternatív oktatást előtérbe helyező tanulócsoportokra, alternatív módszereket kereső iskolákra gondolunk. Egyre inkább efelé tendál az igény, csak nem mindenki engedheti meg magának, hogy fizesse a tandíjak terhét (átlagkeresetből kevésbé finanszírozható). 

„A tanulás egyéni döntés, egy lehetőség a demokratikus társadalmunkban. Ebben a könyvtárnak fontos szerepe van: tanácsot ad, kalauzol, és segítséget nyújt. [...]Hihetetlenül fontos, hogy a könyvtárak egy erősebb és jobb együttműködést nyújtsanak a felhasználók számára.” (Jan Lind Boe)

Tehát a könyvtár szerepe kulcsfontosságúnak tűnik, ugyanis

„egyre egyszerűbb és könnyebb lesz hozzáférni az írott tudáshoz. Ma már nem a tudást keressük, hanem olyan tapasztalatokat és dolgokat, amik cselekvésre sarkall(hat)nak minket. Ezekből manapság kevés van. Úgy tehetünk új tudásra szert, ha kezünkbe vesszük a dolgokat, és ezáltal szerzünk új tapasztalatokat.”-hogy Carsten Jessen gondolatait idézzem. Elgondolkodtató tény, hogy a felgyorsult világunk, a kényelem centrikus, "minden igényt kielégítő" materiális modern kultúránk egyre több szabadidővel ajándékoz meg minket, csak nem mindegy, ezt hogyan töltjük el. 

„Habár szeretjük az ellenkezőjét állítani, valójában egyre több szabadidőnk van.

Ez a közkönyvtáraknak hatalmas lehetőséget jelent. Olyan helynek kell lennie, ahol közösen tevékenykedhetünk. Egy hely, ahol az emberek alkotásaikat megosztják” -Lene Tanggaard mindebben nagy lehetőségeket lát a könyvtárügy szempontjából.

„Különféle könyvtáraknak nagy szerepe volt a fejlődésemben, megváltoztattak, alakítottak engem. A legfontosabb dolog az volt,hogy újszerűek voltak, és olyan tartalommal rendelkeztek, amiket elképzelni se tudtam, és nem is gondoltam előre, hogy szükségem lehet rá.”-Henning Thomsen mérnök rávilágít arra, hogy a közkönyvtárak célja valójában egy új perspektíva, szélesebb horizont felkínálása a felhasználók (már nem csak olvasókról beszélhetünk) számára.
A továbbiakban már csak az a kérdés, hogy sikerül-e könyvtárba csalnunk az utca emberét és a jövő nemzedékét, és közülük ki él majd ezekkel a lehetőségekkel...

Felhasznált irodalom:

https://modelprogrammer.slks.dk/en/cases/thematic-cases/billund-bibliotek-biblioteket-i-boernenes-hovedstad/#c127767

http://modelprogrammer.slks.dk/en/challenges/zones-and-spaces/

https://webarchive.nationalarchives.gov.uk/20110118174736/http://www.cabe.org.uk/files/21st-century-libraries.pdf

https://theoslobook.no/2016/06/10/kristin-danielsen/