Minden egyes lépés amit az interneten teszünk követve van. Figyelik, hogy mit nézünk, mennyi ideig, hogy mit posztolunk, mit like-olunk, mihez szólunk hozzá. Ezek összessége adja a mi digitális lábnyomunkat. A túl nagy és a túl kicsi digitális lábnyom egyaránt nem túl biztató, mint mindenhol itt is az aranyközépút a megfelelő irány.
Digitális lábnyom
Online jelentétünk után maradó jelek, amikből lehet következtetni a tevékenységünkre. Az speciálisan online környezetben lévő nyomokat internet lábnyomnak, kiberlábnyomnak is nevezhetjük. Vannak szándékosak: blogposztok, saját weboldal, feltöltött képek és nem szándékosak. Ezek az adatok könnyen összegyűjthetők és rendszerezhetők.
Nem szándékos jelek
2008-ra ezek a jelek meghaladták a szándékos jelek mennyiségét. Ide tartoznak a sütik, amik célja a böngészés segítés adatgyűjtéssel és tárolással. A közösségi média is gyűjt adatokat, ezek a hirdetések személyre szabottságát szolgálják, ha az elmúlt időszakban például Rómában kerestünk szállást, akkor a Facebook-unk valószínűleg római szállások hirdetésével lesz tele.
Ezeknek a jeleknek a begyűjtését teljesen megakadályozni természetesen nem lehet, de lehet csökkenteni például azzal, hogy figyelünk arra, hogy egy adott oldalnak miket engedünk, hogy begyűjtsön és tároljon rólunk.
Kisgyerekek helyzete
A digitális lábnyom kérdése nem csak a felnőtteket érinti, hanem a gyerekeket is, bár bizonyos ideig a felnőttek kezelik a gyermek online jelenlétét. A szülő felelőssége, hogy mit oszt meg a gyermekéről, mit közöl a nagyvilággal. Neki kell eldönteni, hogy ez nem lesz-e később kínos, nem fogja-e hátrányosan érinteni a gyereket.
Egy jó módszer eldönteni hogy mit rakjunk ki, ha belegondolunk, hogy ha rólunk kerülne ki egy olyan poszt vagy kép annak mi örülnénk-e.
Franciaországban ha esetleg a felnőtt gyermek később úgy dönt, hogy valami őt kínos helyzetbe hozta vagy úgy érzi, hogy hátrányt jelenthet neki valamilyen szempontból, amint nagykorú lesz beperelheti a szüleit.
Amikortól pedig már elég érett a gyermekünk el kell kezdeni tanítani neki az online létet, kezdve azzal, hogy egy-egy fotónál már engedélyt kérünk tőle, hogy kirakhatjuk-e, így nagyobb korában már tudatosabban fog hozzáállni az online jelenléthez.
Tinédzserek és az internet
Ezt a kérdést több szempontból is érdemes megvizsgálni, a tinikéből és a szülőkéből.
A kamaszok többnyire tudatosabbak azzal kapcsolatban, hogy mit osztanak meg magukról, mint a felnőttek, úgyanis sokkal jobban félnek attól, hogy később valami kínos lehet, ezért például a tinik többsége ritkán posztol a Facebook-ra, ellenben gyakrabban az Instagram-ra és újonnan nagy előnyben részesítik az olyan felületeket, amik csak bizonyos ideig jelenítik meg a post-okat vagy a képeket. Óvatosságuk oka, ennek a korosztálynak még gyorsan változik az értékrendje és lassabban ismerik fel a tetteikkel járó kockázatot.
A szülők mindennél jobban szeretnék megvédeni a gyermekeiket, nincs ez másképp akkor sem, ha az online jelenlétről van szó. Szinte minden gyermek használ internetes és a legtöbb rendelkezik valamilyen közösségi média profillal is. Mivel sok időt töltenek a gyerekek a telefonjukon lógva, így a szülők egyre jobban aggódnak gyermekeik digitális lábnyoma miatt, vagy amiatt, hogy hogy áll a gyerek az idegenekhez az interneten. Sokan is aggasztónak találják, hogy milyen hirdetésekkel találkozik a gyerek böngészés közben.
Az aggódás természetes, de hiábavaló, ha nem ellenőrzik rendszeresen a gyermekeik tevékenységét, megjelenésüket a digitális világban. Vannak gyerekek akiket a figyelem meggátol abban, hogy butaságot csináljanak, de vannak akiknek ez csak egy újabb kihívás és az a céljuk, hogy minél jobban el tudjanak rejtőzni szüleik elől.
Mindent összevetve a digitális lábnyom kérdés nem csak egy generáció problémája, hanem mindenkié. Karban kell tartani, foglalkozni kell vele, munkát igényel, de később például álláskeresésnél kifizetődő lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése