1. Európai Uniós szabályozások:
A képviselők a plenáris ülésen 348 szavazattal, 274 ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett fogadták el a jogszabályt. Ezzel lezárult az Európai Parlament 2016-ban elindult jog alkotási folyamata. Most a tagállamokon a sor, hogy a következő hetekben jóváhagyják a Parlament által már elfogadott döntést. Ha a tagállamok támogatják a Parlament által elfogadott szöveget, akkor az az Unió Hivatalos Lapjában való megjelenést követően lép életbe. A tagállamoknak két évük van a jogszabály átvételére.
Az irányelv célja, hogy a szerzői jogi törvényekben foglalt jogok és kötelességek az interneten is érvényre jussanak. Többek között olyan ismert cégekre lesz hatással, mint a YouTube, a Facebook és a Google News.
1.1 A tech óriásoknak osztozniuk kell a bevételeken az alkotókkal és az újságírókkal.
Az irányelv javítani kívánja az alkotók – például zenészek, előadók vagy forgatókönyvírók -, a hírszolgáltatók és az újságírók alkupozícióját akkor, amikor a különböző megosztó platformokon megjelenő munkájuk után járó díjazásról tárgyalnak. Az irányelv ezt úgy éri el, hogy az internetplatformok ezentúl közvetlen felelősséggel tartoznak az oldalukon megjelenő tartalmakért.
1.2. Idézés, kritika, recenzió, karikatúra vagy paródia készítésének céljából ezentúl is - sőt, az eddiginél nagyobb védelem mellett - fel lehet tölteni védett tartalmakat, így a GIF-ek és mémek továbbra is az interneten maradnak és megoszthatók lesznek.
1.3. A jogszabály arra törekszik, hogy az internetre jellemző szólás szabadság továbbra is fennmaradjon. Az irányelv több részének kifejezetten az a feladata, hogy biztosítsa: az internet továbbra is a szólás szabadság terepe maradjon. Az újságcikk-részletek megosztását külön kiemelték az irányelv hatálya alól, tehát hírrészletek megosztása továbbra sem jelenti majd a hírt kiadó vállalat jogainak megsértését. A megállapodás ugyanakkor garanciát tartalmaz arra, hogy a hírgyűjtő oldalak ne élhessenek vissza ezzel az engedménnyel. Tehát hírrészlet ugyan továbbra is megjelenhet például a Google News listáján vagy a Facebookon, de csak akkor, ha „nagyon rövid".
1.4. Erősebb tárgyalási pozíció a szerzők és az előadók számára. Ezentúl ha a szerzői jogok hasznosításáért eredetileg kialkudott díj „aránytalanul" alacsony a művekből származó bevételhez képest, akkor a szerzők további javadalmazást kérhetnek attól, akivel megállapodtak a jogok használatáról.
1.5. Sok online oldalra nem érvényes az irányelv. A jogszabály külön kitér arra, hogy a Wikipediához hasonló, online enciklopédiák nem kereskedelmi célú feltöltése és a nyílt forráskódú szoftverplatformok, mint például a GitHub, automatikusan kívül esnek az irányelvnek alávetett tartalmak körén.
1.6 Az irányelv megkönnyíti, hogy kutatók a szerzői jogi védelem alatt álló anyagokat is elérhessék szöveg- és adatbányászat céljából. A szabályzás leszögezi: oktatás vagy illusztráció céljából felhasznált tartalmakra nem vonatkoznak a szerzői jogi korlátozások.
Végezetül az irányelv a kulturális örökség megőrzése céljából is ingyenesen használhatóvá teszi a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakat. A kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek abban az esetben használhatók, ha nem létezik licencdíjat beszedő közös jogkezelő szervezet.
1.7 Az új törvény lényege:
Az internetvállalatokat jelenleg alig ösztönzi szabályzás arra, hogy tartalmak megjelenítéséért engedélyt szerezzenek be a szerzői jogok birtokosától. A vállalatok a felhasználóik által feltöltött tartalmakért sem vállalnak felelősséget. Az egyetlen jogi kötelezettségük az, hogy a törvénysértő tartalmakat a jogtulajdonos kérésére eltávolítsák. Azonban az erre használt eljárás nehézkes, és nem garantálja, hogy a jogok tulajdonosai tisztességes bevételhez jussanak. Az internetvállalatok felelősségének megállapítása javítja a jogbirtokosok (vagyis zenészek, előadóművészek, forgatókönyvírók, újságírók és kiadók) esélyeit arra, hogy korrekt licenciaszerződéseket kössenek velük, így tisztességesebb jövedelemhez jussanak az online megjelenő munkájukból.
1.8.1. Támogatók:
Egy nyílt levélben, ami az európai független kiadókat tömörítő Impala honlapján olvasható, 302 szervezet kérte a parlamenti képviselőket, hogy szavazzanak igennel. A rövid szöveg szerint ez biztosítaná végre “a kreatív szektor számára az egyenlő feltételekkel folytatott versenyt”, másfelől “az európai polgárok számára szélesebb körű tartalmakhoz nyújtana jobb hozzáférést. Ez egy történelmi lehetőség: egy mindenki számára tisztességes, fenntartható internetre van szükségünk.” Az aláírók a zenei, filmes, vizuális művészeti, könyves, újságíró szakmák számos ágából kerültek ki; van köztük számos nemzeti és nemzetek fölötti szervezet. Magyarországról az Artisjus, a Hungart, az MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete) és a HAIL (Hungarian Association of Independent Labels) szerepel az aláírók között.
1.8.2. Kritikusok:
Az EP zöld frakciója szerint azonban az egyezmény "fenyegetést jelent a kis kiadók, a szerzők és a felhasználók számára, és azzal a veszély jár, hogy a ma ismert internet kizárólag a technológiai és médiaóriások kezébe kerül". Kiemelték, a szűrők nem képesek különbséget tenni a szerzői jogok valódi megsértése és például a törvényeknek megfelelő paródiák között, még a legfejlettebb szoftverek is rendszeresen blokkolnak jogszerű tartalmakat.
Vagy a BEUC európai fogyasztóvédelmi szervezet, mely szerint: „A felhasználóknak a jelenleginél sokkal nehezebb lesz megosztani a saját, nem kereskedelmi célú zenéiket, videóikat vagy fotóikat. Ez a reform egyszerűen nem veszi figyelembe azt, hogy az emberek miként használják az internetet”
1.9. Viták róla:
Jelentős vitát csak a javaslatcsomag két fejezete váltott ki: az egyik a köznyelvben linkadónak titulált 11-es cikkely, a másik pedig a mémbetiltásként emlegetett 13-as cikkely.
11-es cikkely
A 11-es cikkely lényege, hogy a Google Hírekhez hasonló hírgyűjtő szolgáltatásoknak a jövőben fizetniük kellene a hírportáloktól behúzott tartalmakért. Ez érthető lenne akkor, amennyiben a szolgáltatások komplett cikkeket emelnének át, de nem erről van szó: az érintettek csak nyitóképeket, címeket, továbbá a cikkek bevezető szövegeit jelenítik meg. Amennyiben a netezők el kívánnak olvasni egy cikket, akkor mindenképp be kell tölteniük a hírportálokat.
A linkadó ötlete egyáltalán nem új, egyes kiadók már évek óta próbálnak törvényeket kilobbizni annak érdekében, hogy bevételre tegyenek szert a hírgyűjtő szolgáltatásoktól.
Az EU adatai által is alátámasztott magyarázatuk szerint a hírgyűjtő szolgáltatásokat böngészők az esetek nagy részében csak átsiklanak a címek és a bevezetőszövegek felett, miközben keresik az őket érdeklő tartalmakat. Az érvelés szerint bevételkiesést jelent a kiadóknak, hogy ezt a keresgélést nem a hírportálok saját nyitólapjain folytatják a netezők: így nem látják az ott elhelyezett reklámokat, és nem jelennek meg a híroldalak látogatottsági statisztikáiban sem, ami közvetlen és közvetett módon is anyagi kárt okoz a publikációk számára.
A kiadóknak az elmúlt években Spanyolországban és Németországban már sikerült linkadós törvényeket elfogadtatniuk. Mindkettő totális kudarccal végződött a kiadók számára: Spanyolországban a Google fizetés helyett teljesen leállította a Hírek szolgáltatást, míg a Hírek németországi verziójában csak azok a hírportálok maradhattak, amelyek hozzájárultak a tartalmaik ingyenes behúzásához. A linkadót kilobbizó nagy kiadók persze ellenálltak, azonban a Google Hírekből való kikerülésük drámaian csökkentette a látogatottságukat, így szégyenszemre kénytelenek voltak ingyen visszakéredzkedni a szolgáltatásba.
Az adó egyszerűen nem működik, a Google Hírekhez hasonló szolgáltatások anyagilag sokkal többet adnak a hírportáloknak, mint amennyit elméletileg elvesznek tőlük. Az EU-s linkadó mögött valójában olyan kiadók állnak, amelyek nem ismerték be az előző években a vereséget, és az összes EU-tagállamra vonatkozó, kikerülhetetlen fizetési kötelezettséggel szeretnék térdre kényszeríteni a hírgyűjtőket.
Ez új problémát teremt: a hírgyűjtők csak limitált mennyiségű pénzt lehetnek képesek havonta kifizetni a publikációknak, így limitált férőhelyessé válhatnak.
A kisebb látogatottságú publikációkat kitehetik a kínálatukból a hírgyűjtők, hogy képesek legyenek kifizetni a nagy kiadókat. Ez katasztrofális anyagi csapást mérhetne az apró kiadványokra, továbbá tematikailag és politikailag is csökkenthetné a hírgyűjtők tartalmának a színességét, ami súlyos érdeksérelem volna az európai polgárok számára.
13-as cikkely
Az igazán heves vitát a 13-as cikkely váltotta ki. Ennek értelmében a felhasználói tartalmak megosztását lehetővé tevő webszolgáltatásoknak minden tőlük telhetőt meg kellene tenniük, hogy automatizált rendszerekkel kiszűrjék és feltölthetetlenné tegyék az olyan tartalmakat, amelyek megosztására nincs engedélyük.
Ez egy technikailag abszurd elképzelés, hiszen az automatikus tartalomfelismerő rendszerek nem hatékonyak, továbbá nem ismerik a fair használat fogalmát sem. A YouTube hasonló elven működő Content ID rendszere kapcsán is rendszeresen pattannak ki botrányok.
Ebből jön a cikkely „mémbetiltás" neve is, az elképzelés a gyakorlatban lehetetlenné teheti, hogy valaki fair használatra hivatkozva mondjuk mémesítsen egy mozifilmből származó képkockát.
További súlyos gond, hogy a törvény leküzdhetetlen akadályt jelenthet a kisebb szolgáltatások számára, ezek egyszerűen nem lesznek képesek kifejleszteni, üzemeltetni a 13-as cikkelynek való megfelelőséghez szükséges szoftvereket. A kritika miatt bekerült néhány kivétel a szövegbe: a legfeljebb három éve elérhető, havonta legfeljebb 5 millió egyedi látogatót vonzó, maximum 10 millió euró árbevételű szolgáltatások mentesülnének a szabály alól.
1.10. Következmény:
A törvény a jövőben akár keretrendszert is biztosíthat az internetes cenzúrához. Robotok döntenék el, mit oszthat meg az ember és mit oszthatnak meg vele mások. Mindent kiszűrnének és letiltanának, ami bármiféle problémát okozhat. Egy mesterségesen intelligencia jelenlegi tudása igen csekély, sok olyan eset lesz, mikor nem lenne ok a tartalom letiltására.
A Guardian cikke címébe azt emelte ki, hogy “milliárdok fizetésére kötelezheti” a szerzői jogi irányelv a techóriásokat. Ugyanakkor egy zeneipari elemző, Mark Mulligan úgy látja, hogy egy más, persze nem szándékolt következménye is lehet a döntésnek. Mint blogján írja, az elmúlt két évben “a YouTube dupla vagy semmit játszott”, kifejezetten ráerősített a zenére (például erősen tolta a felhasználókat a zene irányába), hogy “a kiadók megkerülhetetlen sztárcsináló partnere” legyen belőle. Ám úgy tűnik, hogy a számítás nem jött be. Kérdés, hogy a YouTube ezek után a jogosítást és a stream szolgáltatók üzleti modelljének átvételét választja (amit a zeneipar nyilvánvalóan remél) – vagy netán teljesen elhagyja a zene területét?
A lejátszásonként megszabott minimum ár (amit a Spotify és a többi stream szolgáltató fizet) egyelőre nem tudott nyereséges üzleti modellé válni, míg a reklámbevétel megosztásával működő YouTube nagyon is az. Ha az előbbit rákényszerítik, akkor szerinte két valószínű (vagy legalábbis nem lehetetlen) úton is elmenekülhet. Egyrészt szakít a kiadókkal, és saját “párhuzamos zeneipart” alakít ki, saját jogkezeléssel. (Vagyis ha egy zenész azt akarja, hogy a YouTube-on fent legyen a zenéje, akkor elfogadja az ő feltételeiket, és nem írhat alá szerződést kiadóval, zeneműkiadóval, jogait nem kezelheti közös jogkezelő – így nem lesz a YouTube-hoz képest külső jogtulajdonos.) Ha a kiadók aggódnak amiatt, hogy a Spotify belép a területükre, akkor “ez gyerekzsúrnak látszik ahhoz képest, hogy mi lenne, ha a YouTube fenyegetne ezzel”, hiszen nagyobb közönséget ér el és nagyobb tőkével rendelkezik.
A másik lehetőség az, hogy a YouTube egyszerűen szakít a zenével, minden olyan tartalmat távol tart, aminek egy kiadó, zeneműkiadó a jogtulajdonosa. Ha a YouTube zenehallgató közönsége a Spotify-ra és más stream szolgáltatókra menne át, akkor azok nem bírnák ezt a nyomást. Hiszen jó eséllyel (legalábbis eleinte) ezek a felhasználók ingyen használnák a Spotify-t, ami közismerten a reklámokból nem túl hatékonyan tud bevételt szerezni, így a kötelező minimum jogdíjakba nagyon hamar belerokkanna. A Spotify jelenlegi állapota (technológiai infrastruktúrája, a Google-énál jóval kevésbé hatékony reklámértékesítési módszerei) mellett most biztosan nem bírná el, ha hirtelen ide térne át a YouTube-ot elhagyó hatalmas tömeg.
A harmadik lehetőség az, hogy a nagyobb cégek kivonulnak majd Európából, mivel jelenleg nincs meg a megfelelő kapacitásuk a feltöltött tartalmak ellenőrzésére.
2. USA jogi szabályozás:
A szerzői jogban rögzített, méltányos használat fogalma megengedi, hogy korlátozott példányszámban és meghatározott használói kör számára másolatokat készítsenek a műről a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül. Így kritikai célból, kommentálásra, oktatásra, tudományos és kutatási célra, újabban archiválásra is. Ezen az alapon lehetséges másolatokat készíteni iskolai osztályok és felsőoktatási hallgatói csoportok számára; a törvény nem határozza meg, mi másolható, és hány példányban. Ennek eldöntéséhez négy tényezőt kell figyelembe venni:
- A használat célját (pl. a kereskedelmi célú használat aligha tekinthető méltányosnak),
- A szerzői jogvédelem alatt álló mű természetét (ezzel több bírósági per foglalkozott, kitérve olyan kritériumokra, vajon a szóban forgó művet publikálták-e, kapható-e még nyomtatásban stb.),
- A mű mekkora részét másolták (méltányosnak tekinthető, ha kevesebbet és kevésbé lényegeset),
- A másolás mennyiben befolyásolta a mű piaci értékesíthetőségét.
3.1. Trónok harca botrány:
Az HBO szerzői jogi követeléssel élt a Google felé, mert egy Frikidoctor nevű spanyol férfi elkezdte a Trónok Harca soron következő részének sztoriját felrakni a YouTube-ra. De nem csak ötletelt, hanem tudta előre a pontos sztorit, a fordulatokat, komplett párbeszédeket, minden eseményt. Ráadásul a videókban egy árva képkocka sem szerepelt a sorozatból, csak a férfit látjuk.
Az HBO a YouTube-gyakorlatnak megfelelően panasszal élt a videók miatt, mondván, hogy az megsérti a csatorna szerzői jogait, a Google pedig el is távolította a tartalmat, majd közel egy hónap múlva újra visszarakta azt. Frikidoctor azzal érvelt, hogy a műből nincsen a videóiban egyetlen képkocka sem, nos, rosszul tette. A szerzői jog a művet a maga teljességében védi: a védelem fennáll a teljes alkotásra és annak alkotóelemeire is. A sztori önmagában is ugyanolyan jogi védelem alatt áll, mint a sorozat zenéje vagy az egyik karakter ötlete.
Egy, az esetben megkérdezett jogi szakértő úgy fogalmazott, hogy „a szerzői jog egy ötlet teljes kifejeződését védi, nem csak magát az ötletet. A karakterek, a párbeszédek, a fordulatok mind védelem alatt állnak.” Minden alkotás esetében a szerzői jog jogosultját illeti meg az első nyilvánosságra hozatal joga. Ha az alkotás bármely részét bemutatom, amelyet a szerző még nem hozott nyilvánosságra, akkor megsértem a szerző jogait.
3.2. Spotify – 2018. év eleje:
A Spotify zeneszolgáltatót 1,6 milliárd dollárra (411 milliárd forintra) perli a Wixen Zenekiadó arra hivatkozva, hogy a streaming cég több ezer olyan számot használ, amelyekhez nem kérte meg a szerzői jogokat. A Wixen, amely kizárólagos forgalmazója olyan daloknak, mint Tom Petty Free Fallin, a Doors Light My Fire vagy Weezer (Girl We Got a) Good Thing című száma, és olyan énekesekkel dolgozik, mint Stevie Nicks, egy kaliforniai szövetségi bíróságra nyújtotta be keresetét a napokban. A Wixen azzal is vádolja a Spotifyt, hogy egy harmadik partnernek, a Harry Fox Ügynökségnek szervezte ki a számok licencének megszerzését, amely azonban ehhez a feladathoz nem volt kellőképpen felkészült. Tavaly májusban a stockholmi székhelyű vállalat már kifizetett 43 millió dollárt (11 milliárd forintot), hogy megakadályozzon egy ellene indítandó csoportos pert jogdíj nélkül forgalmazott zeneszámok miatt. A Spotify idén tervezi, hogy kilép a tőzsdére. A cég az elmúlt hónapokban mintegy 20 százalékkal növelte értékét, amely most 19 milliárd dollárra (4882 milliárd forintra) rúg.
3.3 Majomszelfie:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése