Múzeumi digitalizálás (és a PIM)

"Az információtechnológiai eszközpark folyamatos fejlődése új feladatok elé állítja a kulturális örökség megőrzésével és közvetítésével foglalkozó intézményeket." A változásokkal minden közgyűjteményi intézménytípusnak meg kell küzdenie. Ez a tanulmány egy múzeum példáján keresztül mutatja be, hogyan szervezhetik a múzeumok elektronikus szolgáltatásaikat összefüggő rendszerré. 

Ma már szinte mindenki ismeri és elfogadja a "digital library" fogalmát és jelentőségét, aki könyvtárral foglalkozik. Az Európai Unió is kiemeltem foglalkozik a nyomtatott dokumentumok elektronikus formában való szolgáltatásával, ennek megtestesítője lesz az European Digital Library elnevezésű projekt, de vannak már elérhető ilyen szolgáltatások is: TEL (The European Library), MICHAEL (Multilingual Inventory of Cultural Heritage in Europe), MINERVA. 

A könyvtári munkafolyamatok szabványosításának köszönhetően "első lépésként az elektronikus katalógusok közzététele, és a metaadatok közös kereshetősége, elérhetősége valósult meg", és ha a nagy tömegű digitalizálás teret nyer, lehetővé válik "a dokumentumok teljes körű tartalmi szolgáltatása". 

A digitalizálás fejlődéséhez a technikai eszközök és szoftverek folyamatos fejlesztése is nagyban hozzájárul. 

A múzeumok azonban le vannak maradva a könyvtárakhoz képest e téren: gyűjteményük nyilvántartása és feltárása nem számítógépes adatbázisokban történik, nincsen internetes katalógusuk, dokumentumaik digitális formában nem tekinthetők meg. Nincsenek átfogó, európai projektek sem, de többen foglalkoznak a szabványosítással (Egyesült Királyság: Museums, Libraries and Archives Council (MLA) társaság, a nemzetközileg elismert International Council of Museums (ICOM), a Library of Congress Consortium for the Computer Interchange of Museum Information (CIMI) nevű kezdeményezése - információi nem frissek). 

Kérdés, mi lehet az oka ennek a különbségnek? Valószínűleg az eltérő szemléletben rejlik a válasz: a könyvtárakkal ellentétben múzeumok kizárólag megőrzéssel foglalkoznak, objektumaik egyediek, ezért különös védettségre szorulnak. Nyilvánvalóan szemléletváltásra van szükség, és fontos az új környezet inspiráló hatása is. 

A következőkben a tanulmány a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) fejlesztéseivel foglalkozik részletesen (célok; feltételrendszer: informatikai rendszer állapota, fejlesztések; az informatikai rendszer projektjei, ezek eredményei, az integrált rendszer, a szabványosítás körei; a könyvtári integrált rendszer múzeumi alkalmazása: HunTéka; jövőbe tekintés). 

Forrás 

Nyugdíjba vonul az Aranypajzs atyja

Fang Pin-hszing, a kínai internet kontrollálására létrehozott Aranypajzs megalkotója, egészségügyi okok miatt nyugdíjba megy.  A legutóbbi hírek szerint vastagbélrákban szenved.

Munkásságáról megemlékezett a Nanfang Csoumo című dél-kínai lap is. Fang Kína legészakibb tartományából, Hejlongcsiangból származik, a harbini műszaki egyetemen doktorált számítástechnikából, majd tanárként működött az egyetemen.

A kínai tűzfal kidolgozását 1998-ban kezdte el csapatával, s 5 év múlva a rendszer működésbe is lépett. A projekt komoly kritikát váltott ki hazai és nemzetközi körökben egyaránt, melyet Fang egy 2011-ben adott interjújában védett meg: "Az internet cenzúrázása általános dolog a világon, a kínai tűzfal pedig egy új és ismeretlen médium, a világháló megjelenésére adott természetes válasz volt."

Az internetes szakember nem örvend túl nagy népszerűségnek Kínában. 2010 végén felhasználói fiókot nyitott a Sina mikroblogon, de pár hét múlva törölte is profilját. A kínai internetezők ugyanis káromkodó, becsmérlő bejegyzésekkel árasztották el Fang oldalát, így állva bosszút a szakemberen, amiért ellehetetlenítette az emberek számára az internethasználatot. 2011-ben pedig egy egyetemi előadása előtt tojással és cipővel dobálták meg.
Fang, mint egy interjújában fogalmazott, a személyét ért atrocitásokat a Kínáért hozott szükséges áldozatnak tekinti...

Bármennyire is kérdéses Fang munkássága, tény, hogy 10 évvel az Aranypajzs üzembe helyezése után Kínában több mint 560 millió az internethasználók száma és ebből 91% tagja valamilyen közösségi oldalnak.

forrás  

Mandalat 0.9

"Mi legyen a magyar digitális kulturális örökség sorsa? Létrejön-e egy egységes szemléleten nyugvó, a hosszú távú megőrzést garantáló nemzeti szolgáltató intézmény? Sikerül-e a memóriaintézmények évtizedes adósságát törleszteni a hálózati kultúra terén? A KÉPMÁS létrehozása, szolgáltatása működőképes alternatíva-e? Ezekre az égető kérdésekre kívánt választ adni, és a megoldás koncepcióját megalkotni a Mandalat 0.9." Ez a cikk a Mandalat 1.0-s verzió létrehozásához járul hozzá.

A Mandalat című "vitaindító szöveg" 2011. december 9-től vált elérhetővé a MaNDA honlapján, november 22-én pedig ugyanitt megjelent egy a MaNDA alapkoncepcióját tartalmazó szöveg is (0.9-es verzió, címe: A nemzeti kultúra továbbélése a digitális technológia korában). A Networkshop elnevezésű konferencián kezdték el a koncepciót komolyan megvitatni, és ezután "rendszeres egyeztetés indult a közgyűjtemények [...] képviselőivel a Mandalat 1.0" megvalósításáról. 

A cikk egy kisebb részt szentel a MaNDA szerepének a közgyűjteményi rendszerben, és az ezzel kapcsolatos problémáknak, amelyek meghatározóak a Mandalat létrehozásának szempontjából. 

Ezután a közgyűjteményi ágak közül emel ki egyet-egyet a cikk (Múzeum: Szabadtéri Néprajzi Múzeum - fotóanyag; Levéltár: Elektronikus levéltár-projekt; Audiovizuális archívum: NAVA; Könyvtár: Országgyűlési Könyvtár - Digitalizált Törvényhozási Tudástár).

A hazai aggregációról is képet kaphatunk (a legtöbb ilyen projektnek csupán az előkészítése volt sikeres, a megvalósításukhoz azonban nem jutottak el, és a könyvtári audiovizuális dokumentumokra fektették a hangsúlyt).

A cikk további része természetesen magát a Mandalat 0.9-et mutatja be részletesen (alaptételek, szellemiség, a szolgáltatás tervei és jogi környezete, informatikai és pénzügyi háttér). 

A cikket rövid összegzés követi. 

Forrás