keresés

2023. december 31., vasárnap

A geolokáció és a térképalkalmazások megjelenése

A geolokáció olyan információs koncepció, amely emberek, vagy tárgyak pontos fizikai helyzetét képes meghatározni, általában GPS koordinátákra támaszkodva, vagy egy adott eszköz IP-címét felhasználva. Bár a GPS-rendszerek bizonyulnak a legpontosabb geolokációs technológiának, ma már számtalan különböző módszer létezik a helymeghatározásra. Napjainkban beszélhetünk Wi-Fi alapú, mobilhálózat-alapú, vagy akár Bluetooth-alapú helymeghatározásról is. A különböző technológiák lehetővé teszik, hogy beltérben, illetve a föld alatt is tudjuk követni egy adott eszköz vagy személy pontos pozícióját.

Műholdas helymeghatározás, a GPS

A GPS (Globális Helymeghatározó Rendszer) megjelenése az első műhold, a szovjet Sputnik-1 fellövéséhez köthető. A kutatók megfigyelték, hogy a műhold által kibocsájtott rádiójelek segítségével meghatározható az eszköz helyzete. Ebből kiindulva kezdtek el dolgozni a GPS kifejlesztésén, 1957-ben. Egy évvel később az Egyesült Államok haditengerészete is elkezdte fejleszteni a saját navigációs rendszerét, a Transit-ot, ami 1964-re épült ki. Ez a technológia ekkor még háborús célt szolgált, a tengeralattjárók és felszíni hajók pontos helyzetének meghatározására alkalmazták. A nyolcvanas évek végére, illetve a kilencvenes évek elejére tehető a helymeghatározó rendszerek lakossági felhasználásnak kezdete, kialakulása. A Transit rendszert 1996-ban felváltotta a navigációs műholdak rendszere (Navstar GPS).

A történelem során többek között Európa, Kína, és a mai Oroszország is kifejlesztett egy-egy saját műholdas helymeghatározó-rendszert, amelyet maguknak üzemeltetnek, tartanak fent. Az Európai Unió rendszere a GALILEO, amelynek első tesztműholdját 2005-ben lőtték fel, majd az első, valóban a rendszer részének szánt műholdat 2011-ben állították pályára. A GALILEO folyamatosan fejlődik, az Európai Unió 30 műholdat tervez üzemeltetni összesen, ebből 2023-ban 23 szatellit aktív.

Oroszország helymeghatározó rendszere a GLONASS (Global Navigation Satellite System/Globális Navigációs Szatellitrendszer), amelyet még 1976-ban, a Szovjetunióban kezdtek kifejleszteni. 2010-re Oroszország teljes területét lefedte, majd egy évvel később, 2011-re a rendszer a 24 szatellitjével lehetővé tette a rendszer globális alkalmazását is.

A Kínai Nemzeti Űrhivatal működteti a BeiDou navigációs szatellit-rendszert(BDS), melynek első műholdjait 2000-ben lőtték fel. 2012-re ez a rendszer Kínát, illetve annak környező régióit hiánytalanul lefedte, 2020-ban pedig a rendszer globálissá vált, alternatívát kínál Európa országainak rendszereire.


Wi-Fi alapú helymeghatározás

A műholdas helymeghatározó-rendszerek kültérben működnek a legjobban. A beltéri helymeghatározás egy módszere a Wi-Fi alapú helymeghatározás. Ma már a legtöbb épületben vannak Wi-Fi hálózatok, amelynek elérési pontjai a routerek. A routerek szintén rádióhullámokat bocsájtanak ki, okoseszközeink ezeket érzékelik. Attól függően, hogy milyen távolságra vagyunk az adott elérési ponttól, változni fog a jelerősség. Ezt fel tudjuk használni helymeghatározásra, de ez közel sem olyan pontos, mint a GPS. Ezzel a módszerrel körülbelül 30 méteres pontossággal tudjuk azonosítani az adott eszköz helyét. A GPS rendszereknél használatos műholdak előnye, hogy ezek közlik pontos koordinátáikat, a routerek ezzel szemben erre nem képesek. A Wi-Fi alapú helymeghatározás nehézségei közé tartozik még az is, hogy a routerek jelerősségét nem csak az befolyásolja, hogy mennyire vagyunk tőlük távol, de különböző tereptárgyak is blokkolhatják a jelet, ezért nem lehetünk biztosak benne, hogy a legerősebb jelerősségű router az, amelyik a legközelebb van hozzánk.


A térképalkalmazások felé, a geoinformatika és a Földrajzi Információs Rendszer

A földrajzi információs rendszer(Geographic Information System) egy olyan számítógépes rendszer, amelyet a földrajzi helyhez kapcsolódó adatok gyűjtésére és kezelésére hoztak létre. A GIS egyetlen rendszerbe integrálja a térbeli, illetve a leíró információkat, ezáltal ideális a földrajzi adatok elemzésére. Segítségével megfigyelhetők és modellezhetők a földrajzi jelenségek. A GIS rendszerek a GPS segítségével begyűjtött adatokat felhasználva képesek térképet alkotni. Az első ilyen, működő rendszert 1960-ban fejlesztette ki Kanadában az Erdészeti és Vidékfejlesztési Szövetségi Osztály, azon belül is Roger Tomlinson földrajztudós. A Kanadai Földleltár részére jött létre, adatokat gyűjtött, tárolt, analizált, elsősorban a talajjal, vizekkel, mezőgazdasággal kapcsolatban.

Ez a technológia számos felhasználási móddal rendelkezik, hasznos a természeti erőforrások kutatásában és feltérképezésében, segítséget nyújt a piackutatásban, lehetőséget ad a szociológiai összefüggések vizsgálatára, de használatos a településfejlesztésben is. Ma már ennek a geoinformációs rendszernek területi kiterjedés szerint lokális, regionális és globális kategóriái is vannak. Napjainkban a felhasználási területüket illetően többek között léteznek közigazgatási- és önkormányzati információs rendszerek, természettudományi információs rendszerek, és társadalomtudományi információs rendszerek is.

Magyarország ilyen rendszere a TEIR (Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer). „A TEIR működtetésének jogszabályi keretét a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény valamint a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről és a kötelező adatközlés rendjéről szóló 31/2007. (II. 28.) Kormányrendelet adja.”(Wikipédia) Ezt a rendszert jellemzően jogi személyek, minisztériumok, önkormányzatok használják, általában területfejlesztési célokra.

A településfejlesztési alkalmazáson túl a Földrajzi Információs Rendszer fontos mérföldkövet is jelentett a térképalkalmazások megjelenésének történetében.


A térképalkalmazások felé – AutoCAD Map 3D

Az Autodesk AutoCAD egy olyan szoftver, amelyet építészek, mérnökök, tervezők használnak a tervezéshez, valamint a precíziós rajzoláshoz. Az AutoCAD 2D-s, és 3D-s tervezésre is használható, az AutoCAD Map 3D kifejezetten a háromdimenziós térképek létrehozására és szerkesztésére létrehozott szoftver. Az AutoCAD először 1982-ben, 3D-s verziója pedig 1985-ben jelent meg. Az AutoCAD Map is GPS-koordinátákra hagyatkozva működik. A felhasználó képes GPS-koordinátákat, más georögzített adatokat integrálni a rendszerbe, emellett a GIS-ből való adatátvitel is támogatott.

Az AutoCAD Map szoftver lehetővé teszi pontos, valósághű térképek létrehozását és elemzését, különböző geoinformatikai adatok tárolását és analizálását, térinformatikai feladatok elvégzését, főként GPS-koordináták, valamit GIS adatok segítségével. Jelen van benne a geolokációs technológia minden eddigi lépése, szemlélteti ezek felhasználási lehetőségeit. Ez a technológia napjainkban főként az infrastruktúratervezés és fejlesztés, közlekedésszervezés, földhasználati tervezés területén használatos, valamint alkalmazható környezeti elemzések készítésére, természeti erőforrások kezelésére.


A webtérképektől a térképalkalmazásokig

Az internet feltalálása és térhódítása után, a térképapplikációk előtt jelentek meg a webtérképek.

A MapQuest volt az első ilyen, kereskedelmi webtérkép-szolgáltatás, amely 1996-ban jelent meg, az Amerikai Egyesült Államokban. A MapQuest.com egy online térkép- és útvonaltervszolgáltatás volt, amely lehetőséget adott a felhasználónak térképet megtekinteni, vezetési útvonalakat keresni, illetve általános útvonaltervezésre. A MapQuest hamar az utazások tervezésének elengedhetetlen kellékévé vált, a kilencvenes évek végétől nagy népszerűségnek örvendett. Bár eleinte dominálta a webtérkép-szolgáltatások piacát, a kétezres évek eléjétől egyre nagyobb lett a verseny a különböző informatikai cégek között. A vetélytársak, mint a Google Maps nagy nyomást helyeztek a MapQuestre, hogy az jobb legyen, többre legyen képes riválisainál.

Eközben a Yahoo 2004 óta dolgozott saját webtérkép-szolgáltatásán, de ez a MapQuest sikere miatt kevésbé vált ismertté. 2005-től a Google Maps is elérhetővé vált webes böngészőkön keresztül. Elinte egy C++ asztali alkalmazás volt, amelyet Lars és Jens Rasmussen fejlesztett a Where2Technologiesnál, ezt a céget vásárolta fel 2004-ben a Google. Ekkor vált a Google Maps böngészőn keresztül elérhető webalkalmazássá.

2007 novemberében megjelent a Google Maps for Mobile 2.0, amely már rendelkezett a ma is ismert helymeghatározó-funkció bétaverziójával, GPS-koordináták segítségével megállapította és felhasználta a mobileszköz helyadatait. Ez úgy működött, hogy az eszköz rendelkezett egy adatbázissal, amelyben összegyűjtötte az ismert vezeték nélküli hálózatok és telefontornyok helyét, majd ezeket felhasználva, ebben az adatbázisban keresve tudta megállapítani a mobileszköz helyadatait. 2008-ban, az első Androidos okostelefon megjelenését követően a Google bejelentette, hogy a Google Maps elérhető lesz erre az operációs rendszerre. Ekkor az alkalmazás már képes volt madártávlatból mutatni a Föld felszínét, képe részletesebbé vált, élőben tudott útvonalat tervezni. Az iOS operációs rendszert használóknak 2012-ig kellett várniuk a Google térképére.

A legnépszerűbb Google térképen kívül széles körben használt még a Here WeGo Map, amely korábban Nokia Maps, azelőtt Ovi Maps, mégkorábban map2go néven volt elérhető. 2006-ban a Nokia felvásárolta egy start-up térképszoftverét, a map2go-t. Ez a szoftver 2007-ben elérhetővé vált a Nokia eszközökre és Windows-Phonera, a Nokia N95 okostelefonján pedig már GPS technológiát is tudott használni. Ugyan ebben az évben átnevezik, Ovi Maps lesz az újonnan létrejött Ovi by Nokia márkanév alatt. Kezdetben az élő útvonaltervezés és a forgalmi hírek előfizetéssel elérhető szolgáltatások voltak, de 2010-ben a Nokia bejelentette, hogy ezek a funkciók ingyenesek lesznek. 2011-ben ismét átnevezték a szoftvert, Nokia Maps-re, majd 2012-ben kapja meg a HERE Maps nevet. 2016-ban egy frissítéssel együtt átalakítják a márkát, ekkor kapja meg mai nevét, így lesz Here WeGo Maps. A frissítés javította és bővítette a térkép funkcióit, innentől több forgalmi információt közölt, például egy taxiút árát is meg lehetett nézni vele. Ezzel együtt integrálódott a Car2Go-val is, ezáltal autómegosztó szolgáltatással bővült, így már telekocsit is rendelhetünk vele.


A geolokációs technológia használata a közösségi médiában – A gelokáció és az algoritmusok

Napjainkban a geolokációs technológiának már nem csak a tájékozódásban van szerepe, de a közösségi média algoritmusai is felhasználják. A leghíresebb applikációk, mint az Instagram, Tiktok, Facebook, Snapchat, mind rákérdeznek telepítéskor, hogy hozzájárulunk-e ahhoz, hogy a helyadatainkat felhasználják, sokszor pedig abba is beleegyezünk, hogy ezeket az adatokat egy harmadik féllel is megosszák. Ezt főként arra használják, hogy az applikáció algoritmusa olyan bejegyzéseket „dobjon fel” amelyek valóban érdeklik a felhasználót, ugyanis minél relevánsabbak ezek a tartalmak, annál több időt töltünk el a fogyasztásukkal. Ezeken az applikációkon manapság már egyre több hirdetéssel is találkozunk, ezek a hirdetések is használják a helyadatainkat. Ettől a reklámok személyesebbek lesznek, nagyobb valószínűséggel látunk olyan hirdetéseket, amikre valóban rá is kattintunk. Ennek a pozitív oldala, hogy sokkal személyesebb élménnyé válik az áltagos felhasználó közösségi média élménye.


Adatvédelmi aggályok – A (hely)adat mint valuta

Bár a felhasználói élményt valóban javítja adataink, azon belül is helyadataink megosztása, de ezzel kapcsolatban komoly adatvédelmi aggályok is felmerülnek. Ezek az applikációk általában ingyenesek, és úgy tudnak azok maradni, hogyha a felhasználói pénzzel nem is, de az adataival mindenképpen fizet. Aggasztó még a „geotagging” jelensége, ami azt jelenti, hogy ahhoz a közösségi média tartalomhoz, amit közzéteszünk, vagy fogyasztunk, metaadatokat, helyadatokat rendelünk. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy van egy Instagram-fotó, vagy akár csak egy szöveges tweet, amit valaki közzétesz, ez önmagában egy adat. Ehhez az adathoz, amennyiben a feltöltéskor az eszközünkön engedélyeztük a helyadatok elérését, hozzárendeljük a GPS-koordinátáinkat. Nagyon sokan nem is tudják, hogy saját posztjaik is „geotaggelve” vannak, ezáltal akár a pontos tartózkodási helyüket is meg lehet találni.

Gondolhatnánk, hogy ezt a problémát könnyen kiküszöbölhetjük azzal, hogy egyszerűen nem engedélyezzük a helyadatainkhoz való hozzáférést, nem kapcsoljuk be a telefonunkon a helymeghatározás funkciót. Több példa is volt már rá, hogy annak ellenére, hogy a felhasználó nem járult hozzá, a Google mégis követte őt, ebből per is lett. Az óriáscég azt állította, egy elavult technológia hibájából történhetett meg, hogy hozzájárulás nélkül is rögzítette az eszköz a felhasználó helyadatait, és marketing célokra fel is használta azokat, a jogsértést nem ismerték el. Ennek ellenére ekkor ígéretet tettek, hogy transzparensebbek lesznek a felhasználókkal a helyadatokat illetően, de a mai napig előfordulnak gyanús esetek, nem csak a Google-nál. A TikTok applikáció is rákérdez, használhatja-e a hely- és egyéb adatainkat, és gyakran akkor is megteszi, amikor a felhasználó ebbe nem is egyezett bele. Sok szolgáltatás, illetve funkció nem is elérhető ezeken az applikációkon egészen addig, amíg be nem kapcsoljuk a helyadat-elérést az eszközön.


Összegzés

A geolokáció egy forradalmi technológia, amit számtalan hasznos dologra fel lehet használni, de történetét olvasva láthatjuk, hogy nem csak pozitív oldala van, rendkívül bonyolult jogi és politikai vonatozásai vannak, a cégek közötti versengés sem elhanyagolható. A GPS-hez szükséges szatellit-rendszereknél már az űrjog kérdése is felmerül: kié az Űr? Mindenki egyenlően, szabadon állíthatja pályára a szatellitjeit? Mi van akkor, ha az Űrben egy nemzet egy másik nemzet „űrterületére” téved, ezek egybeesnek? A geolokációs technológia modern felhasználásából következő adatvédelmi kérdések sem másodlagosak. Azért is választottam ezt a témát, mert részben lenyűgöző, mire képes ez a technológia, de valahol rémisztő is, hogy ehhez mennyi személyes adat megosztása szükséges. Fontosnak tartom, hogy amellett, hogy élvezzük és használjuk ezeket a modern technológiákat, gondoljunk bele az árnyoldalába, veszélyeibe is: ami ingyenesnek tűnik, az valójában nem az, csupán az (hely)adatinkkal fizetünk érte.

Szabaczki Franciska

Források


Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)