keresés

2024. november 4., hétfő

Zenei streaming és a szerzői bevételek


Manapság szinte egyértelműnek tekintjük, hogy minden, ami szem-fülnek ingere egy kattintásra van tőlünk. Az internet bárkit felhatalmaz arra, hogy a kanapéjáról szerkesszen enciklopédiát, árulja az agyagszobrait, vagy váljon éppen zenésszé. Ez az a mindenható érzés, mind a fogyasztói, mind az alkotói oldalon, amelynek a zene streaming eleget tesz. Ma a népszerű szolgáltatók az interneten elérhető zene két kérdését célozzák megválaszolni egyben: a beszerzést és a felfedezést, és mi sem sikeresebb ebben, mint a Spotify.

Spotify napjainkban

A kalózkodás visszaszorítása egykor az egyik legfőbb érv volt, ami segített meggyőzni a nagy lemezkiadókat abban, hogy a platformra bocsássák a katalógusukat. A 2000-es évek elején működő illegális fájlmegosztó Napster megalapozta az igényt a szabad elérésre. Ugyan az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségével (RIAA) és a Metallicával is összetűzésbe került oldal nem tudott jogi kereteken belül fennmaradni, megmutatta, hogy szükség van egy az alkotók és közönség számára is kedvező modellre. Daniel Ek, a Spotify igazgatója és társalapítója ezt a rést kihasználva építette meg szolgáltatását.

Megnyitva a Spotify-t megannyi ajánlás tárul elénk. Talán szükség is van a felhasználót ily módon terelgetni, amikor naponta százezer zeneszám kerül fel a platformra. Ez az a választék, ami mellett büszkén kiálthatja ki magát a zeneipar védőszentjének – hiszen a kétezres évek elejére jellemző kalózkodás értelmét veszti, ha egy szolgáltató gyorsabban és kényelmesebben nyújtja mindazt, amiért tengerre kéne szállni. Ráadásul ingyen, ha hajlandóak vagyunk megbékélni egy-két korlátozással.

A széles paletta a független előadóknak is kedvez. Ha a zenénket a Spotify-on szeretnénk viszontlátni, elég keresnünk egy forgalmazót – pl. CD Baby, TuneCore, DistroKid –, kifizetnünk egy bizonyos összeget, feltöltenünk fájljainkat és a hozzájuk tartozó információkat, és az lefutja a szükséges köröket számunkra. A szolgáltatás többnyire 10 és 25 dollár között mozog, attól függően, hogy lemezenként vagy előfizetés formájában fizetünk. Ez viszonylag könnyű belépést biztosít az amatőr zenészek számára is.

Negatívumok

Természetesen hátrányai is vannak egy ekkora állománynak. Mérete azt az érzést keltheti a felhasználóban, hogy ami itt nem elérhető, az nem is létezik. Ez rákényszeríti a független előadókat a platform használatára abban az esetben is, ha annak feltételei megnehezítik fennmaradásukat. Ugyanis a bevételek a hallgatottsághoz arányosan oszlanak meg az előadók között, szétforgácsolódva a teljes katalóguson. Valamint korlátozott, hogy egyszerre mennyi előadó szerepelhet a főképernyőn vagy a népszerű lejátszási listákon, evvel növelve a láthatóságát a zeneáradatban.

Az egyik kedvelt módszer ennek kijátszására az, ha botokkal hallgattatjuk a zenénket. Erre vannak megfelelő szolgáltatók, akik összeállítják a felfuttatni kívánt zenéket egy lejátszási listába, majd azt automatizált telefonokkal úgynevezett “streaming farmokon” pörgetik. Ez gyakran zavaros adatokat eredményez, mert a virtuális hallgatóknak nincs koherens ízlésük, ami alapján a Spotify további felhasználóknak ajánlhatná az érintett zenészeket. Ennek ellenére minden stream értéket termel az alkotónak, ill. jogtulajdonosnak. 

Mivel a kifizetések a közös kasszából történnek, a streaming szolgáltatók próbálnak minél szigorúbban fellépni a csalások ellen, akkor is, ha ez a long tail levágását jelenti. Tavaly ősszel a Spotify frissítette a streaming fizetési irányelveit, ami három főbb elemből állt: a zaj tartalmak szigorúbb szabályozása, az 1000 alatti lejátszással rendelkező dalok kifizetésének megszüntetése, és a mesterséges streamek visszaszorítása.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mennyiben megkülönböztethető a bot tevékenység attól, ahogyan mi magunk kezeljük a zenét. A kisebb előadóknak sokszor pontosan ezek a természetellenesnek tűnő, hirtelen sikerek jelentik a lehetőséget az áttörésre. Mi alapján szűri ki egy platform a mesterséges streameket, és mi van, ha a szabályozás célt téveszt?

Hiba a gépezetben

Éppen ez történt Benn Jordan esetében, aki egyik napról a másikra már nem találta saját műveit a Spotify-on. Húsz év munkássága vált köddé a hozzá tartozó jogdíjakkal együtt, mivel valamennyi számán a Spotify mesterséges streameket érzékelt. Ők értesítették a TuneCore-t, a forgalmazót, akik ahelyett, hogy eltávolították volna az érintett számokat, Benn teljes katalógusát törölték.

A TuneCore szerint ez egy rendszerhiba okán történhetett meg, ami miatt Benn nem értesült a Spotify figyelmeztetéséről. Mivel a platform csak a forgalmazóval osztja meg az esetleges streaming csalásra utaló bizonyítékait, az alkotónak kevés esélye van a vádakkal szembeszállni. Benn szerint valószínűleg a népszerűségén is múlott, hogy a megélhetését veszélyeztető problémát időben orvosolták.

Más kiút

A streaming immár elengedhetetlen részévé vált a zeneiparnak, de van lehetőség a kedvenc előadóinkat közvetlenebb módon is támogatni. Jó példa erre a Bandcamp, ami egyszerre biztosít teret a digitális és fizikai termékek értékesítésének, kommunikációnak az alkotók és hallgatók között, és az on-demand zenehallgatásnak is.

Bár elsődleges célja a zeneárusítás, az alkotók szabadon rendelkezhetnek saját műveikkel: az ingyenes letöltéstől kezdve a pay-what-you-want (vásárló által meghatározott ár) modellen át bármilyen feltételeket megszabhatnak. Az is lehetséges, hogy egy bizonyos időtartamú ingyenes elérés után az oldal felkérje a felhasználót a vásárlásra. A megvásárolt zene bekerül a felhasználó nyilvános gyűjteményébe, és a fájlok letöltése mellett korlátlan streaming elérést is biztosít. Lehetőség van ezen kívül lejátszási listák készítésére is, tovább növelve alkalmasságát a mindennapi zenehallgatásra.

Valamint kedvező, hogy a zene feltöltése az előadók számára ingyenes. A Bandcamp a digitális eladásokból 15%-os bevételrészesedést számol el, valamint a tranzakció feldolgozásának költségét, így átlagosan 82% közvetlenül az előadóhoz jut. Ezen az arányon tovább javít az úgynevezett Bandcamp Friday, a COVID alatt indult kezdeményezésük, amely során 24 órán át részesedés nélkül árulható minden a platformon. A cég állítása szerint a hallgatók eddig 120 millió dollárral támogatták az általuk kedvelt művészeket az ilyen alkalmaknak köszönhetően.

Ugyan a 2023-as Epic Games általi felvásárlásuk óta aggodalmak merültek fel a platform jövőjével kapcsolatban, továbbra is fontos szerepet tölt be a független zenészek életében. Véleményem szerint jó példa arra, hogy a tartalomszolgáltatás nem összeegyeztethetetlen az alkotók megélhetésével.

További források:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése