A haldokló Web és megmentése: MESH hálózatok

A web 2014-óta agonizál – állítja André Staltz –, de az ún. mesh hálózatok megmenthetik. Staltz programozó, fókuszának főbb területei a felhasználói felületek, a reagáló programozás, a JavaScript és a peer-to-peer hálózatok. Szenvedélye: “ötleteket előhúzni a jövőből és realizálni őket a jelenben”.

- The Web began dying in 2014, here’s how
by ANDRÉ STALTZ - The Next Web, 2017-11-01

- The web is dying, but mesh networks could save it
by ANDRÉ STALTZ - The Next Web, 2018-01-02

Recenzió: Balás Eszter Ildikó

*

2014 előtt is sokan használták a Facebookot (FB), a Google-t (GOOG) és az Amazont (AMZ) de a web hátterében zajló dinamika drasztikusan megváltozott ezzel a három webhellyel a középpontban. Ez a web teljes mellőzésével, kiiktatásával fog végződni.

Maga az internethasználat nem lassult le, stabil ütemben növekszik mind a weboldalak, mind a felhasználók száma. Ami megváltozott az elmúlt négy évben, az a forgalom eloszlása, a GOOG és a FB már közvetlenül befolyásolja az internet forgalmának több mint 70%-át. A legnépszerűbb oldalak, amik nem tartoznak ezekhez, általában a sajtó oldalai, a TOP10 weboldalak között az USA-ban, Brazíliában és az Egyesült Királyságban is legalább 5 sajtóoldal található.

A 2014-es év előtt médiában a SEO (kereső optimalizáció) azért vált bevett gyakorlattá a webfejlesztők körében, hogy a GOOG keresésekhez igazítsák az oldalaikat, mivel a forgalmuk 35%-a onnan, több mint 50% pedig a web változatos pontjairól érkezett. Ekkor még a SEO kiemelkedően fontos volt, a FB-jelenlét pedig “jól jöhetett”. A rákövetkező három évben a FB-ról érkező forgalom kb. 45%-ra nőtt, és mára a média teljes mértékben függ a a két tech-óriástól, mivel tőlük szerzik a forgalmuk nagyját.

2014 előtt mindkét tech-óriásnak nagy választéka volt a különböző webes szolgáltatásokból. A GOOG összesen 18 közösségi médiába tartozó céget vásárolt föl, a FB pedig, versengve a Keresésért a Bingen keresztül, társult a Microsofttal (MSFT). Abban az évben viszont mindkét cég átszerveződött: A FB lemondott a Bingről, és négy egyszerű  termékkel (Facebook, WhatsApp, Instagram, Messenger)  a közösségi média szuperhatalmává vált.

A GOOG megvette a DeepMind-ot, leállította az Orkutot – az egyiket a kevés sikeresebb közösségi szolgáltatásaiból. Az Alphabet, mint ernyővállalat bejelentése ugyan csak 2015 augusztusában történt, de az előkészületei valószínűleg rengeteg időt vehettek igénybe. Az átrendezéssel a GOOG web-irányultságú részeit egy cél felé fordították: “From Search to Suggest”, azaz a kereséstől a javaslatok, tanácsok felé fordulnak, a fókuszt az AI-ra, azaz a mesterséges intelligenciára helyezték. Ezzel ugyan jelenleg le van maradva a FB mögött a weben való dominancia növelésében, de a technikai tapasztalatuk, nagy költségvetésük, befolyásuk és elképzeléseik segítségével hosszú távon hatalmas szerepet tölthetnek majd be az interneten a mesterséges intelligenciával.

Ezek a cégek már nem azok, mint négy-öt éve voltak. A GOOG nem csak egy internetes cég, hanem az internetes tudás cége. Hasonlóképp a FB sem csak egy internetes cég: az internetes közösség cégévé vált. Ez a két óriás régen versengett (legalábbis megpróbálta), fönntartva az internet piacán a választhatóságot, ám mostanra elégedettnek tűnnek a jelenlegi web-részeikkel, így eltűntek a választási lehetőségeink.

Így jutottunk el a harmadik óriásunkig: az e-kereskedelemhez és az AMZN-hoz.

Az AMZN, bármily furcsán is hangzik, nem a profit termelésre fókuszál. A fő célja a versenytársainak elnyomása az USA-ban. Scott Galloway fantasztikusan kifejtette ezt a témát egy közel 50 perces videóban, de a mi szempontunkból a lényeg az, hogy az AMZN vált az e-kereskedelmi céggé.

Ami a web volt és amivé vált

A fönti események és adatok bemutatták, hogy hogyan szerzett három internetes cég hatalmas befolyást a weben, az viszont nem derült ki, hogy mindez miért jelenti a web haldoklását? Ehhez tudnunk kell, mi is igazából a web. Tim Berners-Lee, a web létrehozója szerint a többoldalú közzététel és az információ megosztásának a helye. Ez egy peer-to-peer (közvetlen kapcsolódású) elképzelés volt, ami nem függött egyik résztvevőjétől sem. Tim maga is azt állítja, hogy a web haldoklik, mert amit ő elképzelt és amivé mostanra vált, az már két merőben különböző web.

A GOOG mint cég, a webből született, segített előrébb lendíteni több téren is, ez tagadhatatlan. Ma is tesznek erőfeszítéseket a nyílt web  javítására, de a fő céljuk az AI építése – és ennek a mesterséges intelligenciának az ő saját felhőjükben kell lennie: a Google Webáruház egy zárt hely. A GTalk-ot a kezdeti XMPP-használattal, ami nyíltságot jelentett, lecserélték a Hangoutsra egy saját protokollal. Az RSS alapú (ami szintén nyílt) Google Readert is megszüntették. A Google Inbox zárt algoritmusa az életünk szervezését ígéri.

A 90-es évektől az általunk tapasztalt web, bár nem tökéletesen, de hű maradt az eredeti céljához. A különbözőségek helyet biztosítottak rengeteg cég fejlődésére, független hobbiközösségek növekedésére és a személyes oldalak bármelyik fizikai szerveren történő elhelyezésére. Az internet infrastrukturális különbözősége szorosan összefügg a különböző webes üzletek és közösségek sikereivel.  A web nyitottsága létfontosságú a biztonság, a hozzáférhetőség, az innováció és a versenyképesség szempontjából.

2014 óta kezdjük elveszíteni ezeknek a különbözőségeknek az előnyeit, hiszen nehéz versengeni a nagy cégek felhőszolgáltatásaival, amik már más cégek oldalait is birtokolják. Minden weboldal, aminek jelentős forgalomra van szüksége, függ a Keresés és a Közösség forgalmától.

Mivé válhat a web a Google-Facebook-Amazon hármas alatt?

A következő fejtegetés a jövőt jósolja meg a web jelenlegi helyzete és a három tech-óriás vezetői által közzétett stratégiák alapján.

Az internetszolgáltatók hamarosan megszabják majd, hogy mi juthat és mi nem juthat el az emberek készülékeihez. A GOOG-FB-AMZN forgalma lesz a leggyakoribb, így a piac megköveteli majd, hogy ezekhez olcsóbb hozzáférést biztosítsanak, drágábban ajánlva a teljes internethez való hozzáférést – ez már így is van pl. Portugáliában. Ez méginkább megnöveli majd a triász dominanciáját, így a kisebb weboldalak a FB-hoz költöznek, az e-kereskedelmi oldalak vagy csődbe mennek, vagy fölvásárolja őket az AMZN. A GOOG többé nem lesz összekötő az oldalak között, hiszen a felhasználók nem férnek hozzá minden oldalhoz.

Eltérő kívánságok jelentek meg a keresési eredmények semlegességéről. Sokan teljes semlegességet szeretnének a Keresőtől, vannak, akik egyes találatok azonnali eltüntetését követelik. Az EU követelte a Google-től az eltávolítási kérelmeknek való megfelelést, miközben megbírságolták őket, mert nem voltak semlegesek a vásárlásokkal kapcsolatos lekérdezésekben. Jelenleg számos kormány nyilvánosan ellenőrzi őket, kockáztatva ezzel a cég hírnevét.

A Google-nek a Keresőtől való eltávolodása mutatja a stratégiájuk weben-kívüliségét. Sok éven keresztül a GOOG csak egy eszköz volt, ami az indexeléssel a web fontos részeként volt jelen. Később már nem lett vonzó a web legnagyobb keresőmotorjának lenni, a cél a közvetítő kivágása. Remélik, hogy mesterséges intelligenciával lerövidíthetik a folyamatot egyetlen lépésre: a keresés nélküli információszerzésre.

A javasló/tanácsoló stratégia jelenleg is fejlődik a Google Now, Google Asszisztens, android értesítések és a Google Home bevonásával. Ezek közül egyik sem része a webnek, vagyis a “weboldalak kereső-világának”. Az internet csak a saját felhőjük és a végfelhasználók közti összeköttetést szolgálja.

Eric Schmidt, a Google vezérigazgatójának elképzelése szerint az internetes szolgáltatások mindenütt jelenlevők és személyre szabottak, szemben az asztali gépek böngészői által nyújtott élménnyel. Az Amazonnál, bár továbbra is is az asztali webes portál forgalmára támaszkodnak, már az eladásaik kb. 25%-a mobil alkalmazásokon keresztül történik, nem belevéve az Amazon Echot, ami a Google Home-hoz hasonlóan csak a felhő és a végfelhasználók összekötésére használja az internetet. Ebben a fölállásban a tech-óriások akár direktben is blokkolhatják egymást, ahogy a GOOG is tette nemrég: akadályozta az Echo eszközeinek YouTube-hozzáférését.

A tendencia az, hogy a tech-trió szépen elhagyja a webet a felhasználói élmény és hatékony kommunikáció érdekében. A tudás- és a kereskedelem interneteinek a célja a hatékonyság, hogy bebizonyítsák: számukra a felhasználóik igényei a legfontosabbak. A közösség internetének célja az emberek közötti kommunikációs csatornák biztosítása. Ez megmagyarázza a FB 10 éves stratégiáját a kiterjesztett (AR) és virtuális valósággal (VR), mint a közösségi kommunikáció legújabb eszközei az interneten keresztül, azt bizonyítva, hogy mennyivel természetesebb lehet az AR használata a böngészőkön keresztüli csetelésnél. Már ma is többen használnak ilyesmikre egy mobilalkalmazást, mint valamelyik böngészőt.

A közös minta a három tech-óriásnál az, hogy túlnőttek a böngészőkön. Talán úgy hal meg a web, ahogy más technológiák is, egyszerűen kevésbé lesz vonzó mint az újabb. Fokozatosan épül le és tűnik el, ha nem is teljesen, ahogy ma már nem látni az utcán walkmaneket hallgató embereket sem, bár jópár háztartásban ott porosodhat egy a szekrény hátuljában.

A Trinet hajnala

Az internet tovább él majd a webnél, hiszen a tech-trió ugyanúgy a tenger alatti internet kábelektől függ majd. Mivel az internet sok aspektusa érvényét veszti, az infrastruktúrát csak a trió  forgalmára optimalizálhatják. Többé már nem a “hálózatok hálózata” lesz, csak “három hálózat hálózata”, nevezzük Trinetnek. A munkahelyi hálózatok, amik az internet infrastruktúráját szülték, beolvadnak valamelyik óriás szolgáltatásaiba mint csoportok vagy csoportos beszélgetések. A felhasználói élmény javításához a Trinet jelentené az internet evolúcióját, és a GOOG már tett ebbe az irányba mutató erőfeszítéseket.

Hosszútávon a régi internet és a régi web elérése nem érné meg, az internetszolgáltatók csak a Trinetet támogatnák, hiszen a felhasználók a legjobb elérést szeretnék a trióhoz. Talán a jövőben az új tapasztalatok egy új, optimista kilátással kecsegtetnek a Trinetről, de a web 25 éve alatt hozzászoktunk egy alapvető szabadsághoz, amit evidensnek vettünk. Elfelejtjük, milyen hasznos tud lenni, ha név nélkül maradhatunk egyes helyeken, mi dönthetjük el, hogy mit osztunk meg, vagy milyen egyszerű volt belekezdeni egy internetes startupba a saját, független szerverével, amikre ugyanazok a jogok vonatkoztak, mint a GOOG szervereire. A Trineten ha a GOOG vagy a FB végleg kitilt, nem lesz alternatívád. Még egy új felhasználói fiók létrehozásában is meggátolhatnak. Privát cégekként nem kötelesek mindenkinek garantálni a hozzáférést a hálózataikhoz, semmilyen törvény nincs erről.

A web és az internet szabadságot képviseltek – egy hatékony és felügyelettől mentes információcserét a Föld minden embere között. A Trinettel hatékonyabb lenne a csere, de föl kellene áldozni hozzá a szabadságot. Sokan közülünk csak akkor ébrednek majd rá erre a cserére, ha már valósággá vált.

Hogyan menthetjük meg a webet?

Én reménykedem a web fönnmaradásában – mondja Staltz. Vannak életképes, legális módszerek arra, hogy a platform előrevitele közben megőrizzük a webes szabadságot, és megtartsuk a versengést a tech-óriások megoldásaival szemben. De ha nem tesszük meg az ehhez szükséges lépéseket, erre nincs esély.

A peer-to-peer technológusainak közössége számos forradalmi technológiát hozott létre, mint a USENET, Napster, BitTorrent, Kazaa, Skype, Bitcoin, Ethereum és igazából magát a webet is. Ezt a közösséget rávehetnénk az olyan megoldások keresésére, amik a digitális szabadságunkat védik. Staltz több hónappal ezelőtt fölmondott a munkahelyén, hogy egy ilyen csoporthoz csatlakozhasson.

A céljuk röviden a következő: építeni a mobil mesh webet, ami internethozzáféréssel és anélkül is működik, hogy a jelenleg kb. négymilliárdnyi offline embert is elérhessék. Ehhez azt kell belátnunk, hogy a web független lehet az internettől. A megoldandó probléma egyaránt társadalmi és  technikai. A helyettesítéshez szükséges eszközök, technolóiai alapok  már a kezünkben vannak: az okostelefonok, peer-to-peer protokollok és mesh hálózatok.

A zárt kiberterek elterjedése

A web egy nyitott kibertér, egy digitális közeg, ahol anélkül létezhet egy társadalom, hogy akár egyetlen szervezet, cég vagy kormány megszabhatná, mit szabad és mit nem. Ugyanakkor más kiberterek hozzáférési helye is: amikor egy fiókkal bejelentkezünk egy weboldalra, egy zárt kibertérbe kerülünk. Ezeknek szerverek adnak otthont, amik az oldal tulajdonosainak kezében vannak. Többségük nem fenyegetik a webet, mint nyílt teret. Legtöbben megértik, miért zárt egy magánbeszélgetés, egy iskola belső hálózata, vagy egy cég belső kommunikációs platformja. Az igazi fenyegetést az óriási méretű zárt kiberterek jelentik, amik nyíltnak mutatják magukat, mint pl. a FB. A kezdetekkor még a Harvard diákjainak zárt tere volt, mára pedig mindenki  úgy gondol rá, mint egy semleges és publikus közegre, ahol összegyűlnek a közösségek. Többnyire a FB el is látja ezt a szerepet, ugyanakkor ez egy zárt és ellenőrzött tér.

Amíg a FB a weben terjeszkedett, az Apple 2007-ben elindította az iPhone-t, amit az okostelefonok gyors elterjedése követett. Zuckerberg, a FB társalapítója a legtöbbeknél előbb látta meg az ebben rejlő lehetőséget, és 2009-ben a FB mobil alkalmazása robbanásszerűen elindult. A FB megkezdte a webtől való teljesen független platform felé vezető utat. 2016 decemberére a FB (minimum havonta) aktív felhasználóinak 94%-a rutinosan alkalmazásokon keresztül lép be a zárt kék térbe, 62%-uk pedig csak mobilon keresztül használja. Mára ez utóbbi körülbelül 70-79% lehet. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy láthassuk, a nyílt web már szinte teljesen irreleváns Zuckerberg termékeihez, amik mostanra vitathatatlanul web-mentes, zárt kiberterek lettek.

Rengeteg funkcióval, amit az emberek elvárnak egy nyílt kibertértől, verseng a webbel: üzenetek és képek megosztására, közösségek bevonzására, üzletelésre, marketinges szolgáltatásokra és termékekhez való hozzáférésre, események szervezésére egyaránt alkalmas. Hasonlóképp ez az érv bármelyik zárt kibertérre igaz, amelyik túl nagyra nőve fenyegetheti a nyílt webet.

Ebből következhet a kérdés: alapvetően elkerülhetetlen-e, hogy végül egy zárt kibertér arra fogja használni a nyílt webet, hogy túlnőjön rajta? Staltz szerint nem, a web csak az internet architektúrájának alapvető hibái miatt juthatott idáig, amelyek a rendszert manipulálták. A zárt kiberterek azért növekednek, mert mesterségesen ösztökélték a fejlődésüket.

A technika a közvetítőket támogatja

A webet (és minden egyéb alkalmazást, pl. az íméleket, Skype-ot, online mobil alkalmazásokat) támogató internet egy technikai óriás, de hihetetlenül hasonlít pár régi rendszerre. Ahogy az adatok utaznak az interneten, az szinte megegyezik a postarendszer működésével. Minden félnek egyedi címre van szüksége, ezek az interneten az IP (internet protokoll)-címek, amik a gépeknek adott számok. Ezek nagy problémája az, hogy nincs belőlük elég. Amikor az internetet tervezték, katonai és egyetemi hálózatokhoz volt kitalálva, nem számoltak a technika népszerű elterjedésével. Képzeljük el, milyen lenne a postarendszer,ha csak véges számú postaláda létezne a világon – ez történt virtuálisan az interneten.

Gyorsan megszületett a megoldás, a NAT (Network Address Translation, azaz hálózati címfordítás), ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy bizonyos gépek kapnak IP-címet, majd ezek közvetítenek a többinek, amik már nem rendelkezik ilyennel. Mintha a környéken csak egy postaláda lenne, és egyetlen személy lenne felelős a levelek helyes szétosztásáért. Ezt teszi a NAT az internetes címekkel helyi routerekkel, ahogy sok háztartásban működik már ugyanez kisebb mértékben.

A NAT routerek bevezetésével a közvetítő gépek védelmi funkciót is elláttak, de közben üzletté is váltak. Egyszerűnek tűnik a probléma megoldása: hozzunk létre több IP-címet, elvégre mesterséges forrásból származnak. Erről szó az IPv6, aminek segítségével annyi IP-cím hozható létre, ami jelenleg kimeríthetetlennek tűnik. Bár 1998-ban már engedélyezték a használatát, az alkalmazása lassú folyamat, mert minden internethez kapcsolódó gépezetnek meg kéne tanítani az újfajta címek használatát.

Nincs elég ösztönző az IPv6 használatára: az információs ipar masszív rendszerei a már meglévő IPv4-re és a NAT-ra alapozva hozták létre a hálóikat. Az eddigi IP-címeket árusító cégeknek az átállás nem hozna nagy hasznot, és az eddig jól bevált IPv4+NAT alapú, állandóan online rendszereket használó cégek sem tervezik átszervezni az infrastruktúrájukat. Még ha hirtelen az összes gép el is kezdené használni az IPv6-ot, rengeteg biztonsági rés jelenne meg, mivel az azelőtti programokat a NAT által biztosított védelemhez optimalizálták.

Az internetgazdaság még nincs felkészülve az IPv6 kizárólagos használatára a NAT elhagyásával. A közvetítő gépek mostanra olyanok lettek, mint azok az élősködők, amelyeket nem lehet eltávolítani a gazdatestjeik megölése nélkül.

Leegyszerűsítve: azzal kell beérnünk, ami most van.

Az a technikai megoldás, ami a közvetítő gépeknek kedvezett, hozta el a mai világot, amiben a közvetítő cégek növekednek. A GOOG és a FB a reklámcégek fogyasztókkal való összekötéséért díjat számol föl. Ugyanígy az AMZN is egy közvetítő a kiskereskedők és a fogyasztók között, beszedve a maga részét a tranzakciókból. Sok népszerű sharing economy startup és szolgáltatás szintén közvetítő mint pl. az Airbnb, az Uber, a Kickstarter és még sok másik.

Nehéz elképzelni, hogy máshogy is működhetne a rendszer, pedig nem feltétlenül lenne szükséges egy közvetítő cégre ahhoz, hogy a barátaink híreit olvassuk, idegentől béreljünk egy lakást, vagy egy sofőrt rendeljünk magunknak.

Ezért fontos a technikai rendszerek környezeti és társadalmi szempontból történő analizálása is: a tervezés kezdetén hozott döntések bizonyos társadalmi rendeket vetíthetnek elő.

A legnépszerűbb webes szolgáltatások digitális támogatására már tudunk alternatív megoldásokat biztosítani – és ez egyre sürgetőbb. A közvetítő cégektől úgy lehet megszabadulni, ha csökkentjük a infrastruktúrájuk alapjaira való támaszkodást, vagyis a vezetékektől való függőségünket.

Pórázon az internet

Az internet fizikai alapjai a magánkézben levő optikai szálas kábelek tenger alatt lévő vastag kötegei, amik összekötik a kontinenseket. (Az ilyen kábelek az 1850-es évek óta léteznek.) Ezek a kábelek hierarchikusan léteznek: kontinenseket kontinensekkel, országokat országokkal kötnek össze, országokon belül pedig a helyi internetszolgáltatóknak (Internet Service Providers, továbbiakban ISP-k) kell engedély a helyi kormánytól, hogy összekapcsolhassák ezeket. Az országok és a szervezetek kezelik az IP-címek szétosztását. Ez a jól szervezett hierarchia az egyetlen módszer, amivel a kábelektől függő internet működhet, máskülönben igazi kábelkáosz lenne.

Bár az internetet illeti a dicséret, amiért új korszakba vezetett minket, az információ korszakába, az csak egy jól hangzó kifejezés egy számítógépek között adatok átvitelének új módjára. Nagyon hatékony módja ez a szinte azonnali adatátvitelnek világszerte, de nem hatékonyabb annál, mint ahogy egy külső meghajtót csatlakoztatunk a gépünkhöz USB-vel. Sőt, az utóbbin az átviteli sebesség legtöbbször még jobb is. Az internet nagy előnye az, hogy világszerte képes úgy számítógépeket összekapcsolni, hogy úgy tűnik, mintha ugyanabban a helyiségben lennének. A kábelhálózat által lehetővé tett globális és valós idejű gazdaság történelmi eredmény, amely állandó jelentőséggel bír az emberiség számára.

Viszont ma már arra is ezt a hálózatot használjuk (pl. a velünk egy településen lévő barátainkkal, vagy épp a szomszéd szobában ücsörgő munkatársunkkal való kapcsolattartásra), amihez nem lenne szükség átküldeni az adatokat a tenger alatt egy külföldi (legtöbbször amerikai) szerverre. Ez megnyitotta az életünket és a nemzeteinket a digitális gyarmatosításnak a kapitalista megfigyelő vállalatok (mondjunk találomra egy céget a Szilícium-völgyből) és a három betűs hírszerző ügynökségek házassága révén.

Mi lehetne erre az alternatíva? Az emberek digitális élete legnagyobb mértékben olyan technológiáktól függ, amik fizikailag és jogilag is kívül esnek a hatásköreiken. Szerencsére a technológia mostanra már biztosítja azon első építőkockákat, amelyeket összerakva egy új kiberteret hozhatunk létre.

A kiaknázatlan lehetőségek

A technológia fejlődése gyorsan elért az olyan elképesztő dolgokig, mint az okostelefonok, 4G kapcsolat, kriptovaluták és digitális közösségi hálók. Ezek egyike sem létezett még, amikor az internetet tervezték. Gondolatkísérletként nézzük végig: hogyan nézne ki az az internet, ami ma (újra)feltalálnánk az elmúlt három évtized alatt a kiberterektől összegyűlt tudásunk alapján? Ez a három dolog érvényesülhetne benne:

• embercentrikus web 
• mobil mesh hálózatok 
• 4 milllárd ember

A web hagyományosan egy helycentrikus kibertér. A segítségével helyeket látogatunk meg, ott tartalmakhoz férhetünk hozzá. A helyhez kötött tartalmakkal az a gond, hogy nehéz megőrizni őket az utókornak pl. egy kép, ami egy linkhez van kötve, ma még talán ott van, de holnapra eltűnhet.

Az új peer-to-peer protokollok (mint az IPFS és a Dat) segítenek helyettesíteni a HTTP-t és egy tartalomcentrikus kibertérré teszik a webet. Így egy képhez tartozó link lehet az eddig megszokott sajatcsaladioldal.hu/cukicica.jpeg helyett mondjuk QaPdNnDWRLF1b, így ha a sajatcsaladioldal.hu szerverét eltávolítják, továbbra is hozzáférhetünk a képhez azoktól a gépektől, amik eltárolták a QaPdNnDWRLF1b-t. Ha nem tetszik az olvashatatlan kód, használhatunk egy linkrövidítőt mint a bit.ly. Így lerövidül az út, de ha a bit.ly link el is tűnik, az online gépekből még mindig elérhető lesz a tartalom.

A böngészőket is be lehet erre állítani, és bár ez csak egy apró csavar a web működésében, nagy hatása van a kibertérben levő közösségi/társadalmi struktúrákra.  A Beaker böngésző erre a legjobb példa, amivel könnyen hozzáférhetünk mások Beaker böngészőivel közzétett tatralmakhoz közvetítő szerverek nélkül. Ezek a technológiák helycentrikusság helyett tartalomcentrikussá teszik a webet.

A web jó abban, hogy a tartalom gyártóit a háttérben hagyja, és a kibertérben sokszor szükség lehet az anonimitásra pl. névtelen be- vagy feljelentések esetén, tömegek által szerkesztett enciklopédiáknál és a macskás videóknál… De az elmúlt évek közösségi webén a tartalom ugyanúgy a szerzője körül kering, mint a bolygók egy csillag körül. Ma már az embert is hellyé tették: FB profilunk URL-je is erről árulkodhat, és a fiókunkkal már más oldalakra is bejelentkezhetünk vagy blogokhoz hozzászólhatunk. Most már, hogy megtapasztaltuk a közösségi web egyes intrikáit, a jövőben a közvetítőcégek nélkül egyenesen az embereket helyezhetjük előtérbe.

Az SSB peer-to-peer protokoll már ezt teszi. Egy nomád programozó hozta létre, aki megbízhatatlan internetkapcsolattal rendelkezett és a hálózattól független közösségi hálókhoz akart hozzáférni. Úttörők és programozók egyre növő közössége használja ezt napi szinten mint legfőbb közösségi hálózatukat.

A hálózattól független életmód közösségi hálózatokkal való keverése szokatlan, mivel fejben a technológiát elválaszthatatlanul összekapcsoltuk az áramszolgáltatással és az internethozzáféréssel. Az előbbit napelemek is biztosíthatják, az utóbbihoz használhatunk vezeték nélküli technológiákat.

Az okostelefonok segítségével képesek vagyunk pl bluetooth-on vagy az Apple AirDropon keresztül adatokat továbbítani, bár a vezetéknélküli technológiákat ma inkább a vezetékesek kiterjesztéseként használjuk, miközben fordítva is tehetnénk.

És itt jönnek képbe a mobil ad-hoc hálózatok (MANET-ek), más néven a mesh-ek. Ezen hálózatok ismertségének hiányának legfőbb oka az, hogy fenyegetést jelenthetnek a távközlési szolgáltatóknak. Egy MANET úgy működik, mint az AirDrop, de automatikusan és zökkenőmentesen kapcsolódik a  körülöttünk levő eszközökhöz és többszörös ugrásokkal adatokat is szállít közöttük. Még ha a bluetooth-kapcsolatok csak pár méterre érnek el, több ugrás után képes lehet összekapcsolni egymástól több kilométerre levő eszközöket is. Az információ szó szerint a levegőben terjed, a mobileszközök pedig nem sokáig állnak egyhelyben, ez is elősegíti az adatszállítást. Ugyanakkor a legfőbb oka a MANET-ek lebecsülésének az adatszállítás lassúsága a kábelhálózatokhoz képest. Ugyan fenttartja a szabadságot, de túl lassú a videostreameléshez vagy a cseteléshez. A használatuk a visszalépés érzetét keltené.

Ennek ellenére a mesh-hálózatok ígéretesek, két okból is: a techmológia fejlődik és az új protokollok az internetszolgáltatóktól független IPv6 használatára alkalmasak, valamint a feljődő országokban kb. 4 milliárd embernek nincs megbízható, vagy egyáltalán bármilyen internethozzáférése. Bár nehéz elhinnünk, a szolgáltatók alig fedik le a bolygó 45%-át. A többi 55%-on a lassabb, ámde megbízható, ISP-mentes mesh-hálózatok nagyon vonzóak lehetnek.

A FB és a GOOG kétségbeesetten szeretne létrehozni egy alapvető hálót ennek a 4 milliárd embernek, de számtalan nehézségbe ütközhetnek: továbbra is függenek a kábelek hierarchikus infrastruktúrájától, a ballonok nem tudják megbízhatóan lefedni az összes területet, a helyi ISP-k és kormányok korrupciója is gondot jelenthet, valamint minden további kábeles infrastruktúra kiépítése éveket, ha nem évtizedeket venne igénybe. Az egészben az az izgalmas, hogy ezen a területen le lehetne győzni a tech-óriásokat, ha az ott élő embereknek helyi és regionális összeköttetéseket nyújthatnánk. Például mesh-en alapuló mobilalkalmazásokkal az okostelefonok fölépítenék a saját önjavító MANET-jeiket, ehhez csak neki kéne állnunk az okostelefonok ingyenes osztogatásának. Nem lenne egyszerű küzdelem, a FB tíz éves tervében már szerepel a térség közvetítőcéges meghódítása is.

Nagyjából tehát ez a határidőnk, eddig kell elterjeszteni a mesh-eket Afrikában. A mesh-hálózatokhoz kitalált alkalmazások az egyszerűbb weboldalakat és a szövegközpontú közösségi hírcsatornákat már belátható időn belül népszerűsíteni lehetne. Nem igényelnek folyamatos kapcsolatot a mesh más eszközeivel.

Ezeket az alkalmazásokat mesh-eken keresztül is lehet telepíteni. Staltz létrehozott egy app store-t (alkalmazásboltot), a Dat Installert. Jelenleg a legfőbb célja egy mesh-barát SSB-t használó közösségi hálózat mobilalkalmazásának létrehozása. Fontos kiemelni, hogy bár ezek az alkalmazások mesh-ekre készültek, tudják, hogyan kell “szörfölni” a neten és képesek  is azt tartalékként használni.

Ha 2017-ben a decentralizált peer-to-peer protokollokról beszélünk, meg kell említenünk a blokkláncokat és a kriptovalutákat is. Ezek a fantasztikus újítások a közvetítő cégeket közvetlen problémáknak tekintik, ahogy az IPFS, a Dat és az SSB is. Másrészről a blokklánc protokollokat nagy sebességű internethez, erős hardverekhez és globális kapcsolatokhoz tervezték. Ami ezekben a fejlesztésekben közös, az az, hogy egy olyan globális adatbázist hoztak létre, ahol egyetlen fél sem bízik a másikban. Ugyanakkor a globális konszenzus, a nagy sebességű internet és az erős hardverek hiánya a fejlődő országokban bonyolulttá teszi a blokkláncok használatát a mesh-hálózatokban. Az altenatív, nem egészen blokkláncos kísérletek (mint az IOTA) talán változtathatnak ezen.

A terv

Ez mind szép és jó, a fejlődő országokban jótékonykodva mesh-hálózatokat építünk, de ez hogyan segít legyőzni a fejlett országokban elhatalmasodott tech-óriásokat? Az internet-mentes területeken gyors növekedésre van lehetőség, ezen keresztül egy új iparágat vezethetünk be a peer-to-peer vezetéknélküli hálózatokkal. Ha ez az iparág nő, támogathatja a mesh-eket a fejlett országokban is. A gyors növekedéshez nem elég pár lelkes megszállott, egy fejlődő ökoszisztéma létrehozása a cél. Az alább listázott megaprojektek mind ahhoz kellenek, hogy megmenthessük a webet az internettől.

A következő egy-két évben:

• a fejlesztők peer-to-peer protokollokat hoznak létre, amik támogatják a tartalom- és embercentrikus webet (IPFS, Dat, SSB), 
• a fejlesztők és hardvergyártók nyílt protokollokat írnak a mesh használatához, 
• a fejlesztők peer-to-peer protokollokat fejlesztenek okostelefonokhoz és mobilalkalmazásokat hoznak létre, hogy ezeket használhassák 
• a web-rajongók és archiválók segítenek tartalmakat beilleszteni a régi webről az új protokollokhoz 
• a hardver startupok piaci versengése a regionális mesh-hálózatokhoz (pl. goTenna, Beartooth) 

Kettő vagy több éven belül:

• az okostelefon-gyártók olyan készülékeket adnak el a fejlődő világokban, amiket elsősorban mesh-hálózatokra optimalizáltak 
• a fejlesztők együttműködnek a helyi közösségekkel, hogy behatárolják a mesh-alkalmazásokat (előfordulhatnak a nyílt forrású projektek kultúrákhoz való igazításai) 
• cégek vagy jótékonysági szervezetek ingyenesen, vagy nagyon olcsón adnak elsődlegesen mesh-ekre optimalizált okostelefonokat a feljődő országokban 
• a mash-alapú kiberterek elkterjednek egyed országokban 
• szintén jelentős elterjedése a hasonló kiberterek a feljett országokban, különösen az igazságtalan internetszolgáltatókkal rendelkezőkben. 

Hat vagy több éven belül:

• a vezetéknélküli mesh-hálózatok ökoszisztémája a területi “léghálózat”-ból nemzetivé válik 
• a nemzeti léghálózatok egy globális műhold mesh-hálózaton keresztül összekapcsolódnak (kb. mint a Blockstream) 
• a globális léghálózat versenyképes lesz a kábelhálózattal.

A kettő közötti versengés eredményeképpen remélhetjük, hogy a a kábelek túlhasználtsága és a léghálózatok kihasználatlansága egyensúlyba kerül. Ezzel miénk lesz a választás lehetősége, hogy melyiket használva szeretnénk adatokat küldeni.

És ez a választás, mint minden választás, szabadságot jelent majd.