Autonóm járművek forradalma: robottaxik és önvezető flották a küszöbön

autonóm járművek

Az kora már nem csupán a jövő ígérete, hanem a jelen valósága. Egyre több technológiai vállalat és autógyártó fektet jelentős erőforrásokat az önvezető rendszerek fejlesztésébe, legyen szó városi közlekedésről, teherszállításról vagy robottaxik üzemeltetéséről. Ezek a megoldások nemcsak kényelmesebbé, de biztonságosabbá és fenntarthatóbbá is tehetik a közlekedést. A következő bekezdésekben a legfrissebb fejlesztések és együttműködések alapján mutatjuk be, hol tart ma az autonóm közlekedés világa – különös tekintettel a robottaxik térnyerésére.

A mesterséges intelligencia körül forog a szerzői jog is

 

A szerzői jogok védelme és alkalmazása az információs társadalom fejlődésével párhuzamosan folyamatosan új kihívások elé állítja a jogalkotókat és a jogalkalmazókat. A mesterséges intelligencia (MI) térnyerése, az európai uniós jogszabályok változása, valamint a nemzetközi joggyakorlatok hatásai mind-mind jelentős hatással vannak a szerzői jogi környezet alakulására.

A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok

A mesterséges intelligencia alkalmazása az alkotói folyamatokban új kérdéseket vet fel a szerzői jogok terén. Az Amerikai Egyesült Államok Szerzői Jogvédő Hivatala (US Copyright Office) 2025 februárjában nyilvánosságra hozott állásfoglalásában kifejtette, hogy a kizárólag MI által létrehozott művek nem élvezhetnek szerzői jogi védelmet, ha azokban nincs jelentős emberi kreatív hozzájárulás. Ez az állásfoglalás az európai jogalkotók számára is iránymutató lehet, mivel az EU-ban is hasonló kérdések merülnek fel a MI által generált tartalmak jogi státuszával kapcsolatban.

Egyes szakértők szerint a mesterséges intelligencia által előállított művek szerzői jogi védelme csak akkor indokolt, ha az emberi kreativitás dominál a folyamatban. Ez azt jelenti, hogy a pusztán MI által generált tartalmak nem minősülnek szerzői jogi védelem alá eső műveknek. A jogvédelmet csak akkor élvezhetik, ha az emberi alkotó jelentős mértékben hozzájárult a mű létrehozásához. 

Az e-könyv jelene és jövője

Az e-könyvek megjelenésük óta folyamatos népszerűségnek örvendenek. Ennek több oka is van, hiszen sok pozitívummal rendelkezik. Az e-olvasók az olvasás egy új korszakát hozták.

Okoseszközökkel a saját jóllétünkért és a Földünk jövőjéért

Ma már a mindennapjaink részévé váltak az okoseszközök, amelyek az internet segítségével egymáshoz kapcsolódva kommunikálnak, folyamatosan gyűjtik, elemzik az adatokat, figyelmeztetnek minket lényeges dolgokra és más, sokszor láthatatlan feladatokat végeznek. Okos eszköz lehet a kávéfőző, a mosogatógép, a hűtőgép, a TV, de akár egy bot vagy a gyógyszeres doboz is, de a legismertebbebbek kétségtelenül az okostelefonok és az okosórák.

Hackerek a jó oldalon: Etikus hackelés és a digitális biztonság új arcai

A digitális világ fejlődésével párhuzamosan nemcsak az innováció és kényelem nő, hanem a fenyegetések száma is. A kiberbűnözés ma már globális probléma, amely nem kímél sem állami intézményt, sem magánszemélyt. Ugyanakkor nem minden hacker célja a károkozás. Az úgynevezett etikus hackerek, más néven „white hat” hackerek, a jó 

oldalon állnak: ők azok a szakemberek, akik ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, mint a kiberbűnözők, ám céljuk épp ellenkező, a biztonsági rések feltárása és a rendszerek védelme. 

Az álhírek hálójában: információs háború, véleménybuborékok, dezinformáció

Valószínűleg veled is előfordult már, hogy egy ismerősöd megosztott egy cikket, ami elsőre hihetőnek tűnt, de valami mégis gyanús volt benne. Egy meghökkentő politikai leleplezés, egy rémisztő egészségügyi tanács vagy egy nem várt híresség-halálhír. Aztán pár órával később kiderült, hogy semmi sem volt igaz belőle. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért hittük el egyáltalán? És ami még fontosabb, miért van az, hogy sokan még a cáfolat után is ragaszkodnak hozzá?

Ez az a pont, ahol az álhírek kérdése már nem csak az újságírás problémája. Ez mindannyiunk gondja lett. Az igazság megingott, és nem csak a hamis állítások miatt, hanem azért is, mert egyre nehezebb eldönteni, kiben bízhatunk.

Az álhírek gyártása már iparággá vált

Ma már nem néhány unatkozó blogger gyártja az álhíreket. Sokkal szervezettebb és tudatosabb folyamat ez, amit gyakran politikai vagy gazdasági célok vezérelnek. Az egyik említett cikk például rávilágít arra, hogyan próbáltak külső szereplők Moldovában befolyásolni egy választást. Nem kémekkel, nem katonákkal, hanem álhírekkel. Hamis közvélemény-kutatásokkal, megtévesztő cikkekkel és olyan közösségi médiás kampányokkal, amelyek célzottan terjesztettek félelmet és bizalmatlanságot.

Ezek a kampányok nem csak a politikai rendszerek ellen irányulnak, hanem az emberek egymás iránti bizalmát is aláássák. Ha már azt sem tudjuk, hogy amit olvasunk, az igaz-e, akkor hogyan lehet értelmes társadalmi vitákat folytatni? És hogyan döntünk jól egy választáson, ha az információink manipuláltak?

A közösségi média nem a világ tükre – csak egy torzított szelete

Az álhírek problémája szorosan összefonódik a közösségi média működésével. A felületek, amelyeket nap mint nap használunk, nem objektíven mutatják be a világot, hanem azt mutatják meg, amit mi látni szeretnénk. Az algoritmusok arra lettek tervezve, hogy fenntartsák a figyelmünket. Ezért egyre inkább csak olyan tartalmak jelennek meg, amelyek megerősítik az előzetes véleményeinket. Ez a jelenség a véleménybuborék.

A véleménybuborék azt jelenti, hogy ha egy adott politikai nézetet vagy világképet vallasz, akkor a közösségi platformok többnyire csak olyan cikkeket, bejegyzéseket és kommenteket mutatnak neked, amelyek ehhez a nézethez illeszkednek. Így szinte láthatatlanná válnak az ellentétes álláspontok. Ez nemcsak torzítja a valóságot, hanem el is mélyíti a társadalmi megosztottságot.

Az egyik cikk külön kitér arra, hogy a Meta egyes országokban már nem is alkalmaz hivatásos tényellenőröket. Ez pedig még nagyobb teret ad az álhíreknek, hiszen sok felhasználónak nincs ideje vagy energiája utánanézni, hogy amit olvas, az valóban igaz-e.

Miért hatékonyak az álhírek?

Az álhírek általában érzelmekre hatnak. Félelmet keltenek, dühöt váltanak ki vagy épp megerősítik azt, amit amúgy is gondoltunk. Az ilyen típusú tartalmak sokkal könnyebben terjednek, mint a száraz tények. Gondolj csak arra, mikor osztasz meg valamit. Akkor teszed meg, ha az adott hír megdöbbent, felháborít vagy épp teljesen egyetértesz vele. Az álhírgyártók pontosan erre építenek.

Nem kell bonyolult összeesküvés-elmélet ahhoz, hogy egy hazugság elterjedjen. Elég, ha jól van megfogalmazva, illik a célcsoport világnézetéhez, és eléri azt a pillanatnyi érzelmi reakciót, ami elindítja a megosztást.

Mit tehetünk?

Sokan azt gondolják, hogy az álhírek elleni harc az újságírók vagy a kormányok dolga. Részben igaz, hiszen fontos a szabályozás, a szankciók és a transzparencia. De legalább ilyen fontos a személyes felelősségünk. Minden egyes megosztás, minden komment és minden kattintás számít.

A médiatudatosság ma már nem luxus, hanem alapvető túlélési készség. Meg kell tanulnunk forrást ellenőrizni, több oldalról tájékozódni, és nem hinni el mindent első látásra. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy megértsük, ki, miért és hogyan akar hatni ránk egy-egy hírrel.

Tanulni kell egymás véleményét is elfogadni. Ha valaki másképp lát egy kérdést, az nem ellenség, hanem beszélgetőtárs. A véleménybuborékokat csak úgy lehet kipukkasztani, ha tudatosan keresünk más nézőpontokat.

A jövő tétje: bizalom vagy káosz

Az álhírek, az álhírgyárak és a véleménybuborékok nem csak aktuális problémák. Ezek határozzák meg, hogyan fogunk élni a következő évtizedekben. Ha nem tudunk különbséget tenni igaz és hamis között, akkor nem tudunk közösen dönteni sem arról, hogy merre tartson a társadalmunk. És ha nincs közös alapunk, akkor a demokratikus vita is lehetetlenné válik.

A bizalom, az átláthatóság és a felelősségteljes információhasználat nem hangzatos jelszavak, hanem a civilizált együttélés alapjai. Vagy képesek leszünk ezekre tudatosan figyelni, vagy fokozatosan elveszítjük a képességet arra, hogy közösen alakítsuk a világunkat.

 

A dezinformáció új korszaka?

Az utóbbi hónapokban jelentős változások történtek a legnagyobb közösségi médiumok tartalomellenőrzési gyakorlatában. A Meta – a Facebook és az Instagram anyavállalata – bejelentette, hogy a jövőben lényegében megszünteti saját tényellenőrző rendszerét az Egyesült Államokban. A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy csökkenjen az „ártatlan” felhasználók tartalmainak indokolatlan törlése, miközben továbbra is próbálnak gátat szabni az internetes zaklatásnak és az erőszakra való buzdításnak. A döntés egy olyan társadalmi és politikai térben született, ahol egyre hevesebb viták övezik a véleménynyilvánítás szabadságát, a közösségi platformok felelősségét, valamint az igazság és álhír közötti határvonalat.

Meta vs. X

A változás kontextusában különösen érdekes összehasonlítani a Meta lépéseit az Elon Musk-féle X (korábbi Twitter) platform gyakorlatával. Az X már korábban szakított a hagyományos figyelmeztető rendszerekkel, helyette a „közösségi megjegyzések” (Community Notes) funkciójára helyezte a hangsúlyt. A felhasználók ezeken keresztül maguk adhatnak kontextust a posztokhoz – egyfajta kollektív tényellenőrzést bevezetve. Bár ez a modell az együttműködés elvén alapul, komoly kérdések merülnek fel a megbízhatóságával és hatékonyságával kapcsolatban.

A Meta döntése látszólag demokratikusabb – kevesebb központi kontroll, több tartalom – ám ezzel párhuzamosan nőhet a félrevezető információk megjelenése is. Már eddig is tapasztalható volt, hogy sokan egy-egy szalagcím alapján formálnak véleményt, gyakori az „a bejegyzést nem olvastam el, de szerintem…” típusú kommentelés. A szövegértés általános szintje aggasztóan alacsony, így a felhasználók kritikai készségei nem mindig elegendőek ahhoz, hogy kiszűrjék a manipulációt vagy a ferdítéseket.

Kinek is jó ez az egész?

A döntések mögött természetesen üzleti megfontolások is húzódnak. A társadalmi tartalmak visszahozása vagy a vitás politikai témák engedélyezése látszólag a közösség igényeit szolgálja, valójában azonban feltehetőleg a forgalomnövekedés és a platformon töltött idő maximalizálása a cél. A gyűlöletbeszédre, nemi identitásra és szexuális orientációra vonatkozó új szabályozások is ebbe az irányba mutatnak: több vitát generáló poszt = több komment, több kattintás, több bevétel.

Hogyan tovább?

Felmerül a kérdés: vajon ez a helyzet arra sarkall-e minket, hogy tudatosabban, kritikusan tájékozódjunk, vagy inkább tovább csúszunk az információs zaj és a polarizált véleménybuborékok világába? Elolvassuk-e egy-egy társadalmi kérdés kapcsán a különböző politikai nézeteket képviselő médiumokat? Felkeresünk-e nemzetközi forrásokat, ha egy hírt meg akarunk érteni? Vagy maradunk a saját buborékunk biztonságában?

A Meta és az X példája azt mutatja, hogy a platformok egyre inkább átadják a felelősséget a felhasználóknak. De kérdés, hogy készen állunk-e erre a felelősségre.

Túl sok tartalom, túl kevés kontroll

A közösségi oldalak látszólagos visszafordulása a személyes kapcsolatok felé — például amikor a baráti tartalmakat emelik újra középpontba — elsőre pozitív fejleménynek tűnhet. Mégis nehéz nem észrevenni, hogy ezek a változások inkább próbálkozások a figyelem megtartására, mint valódi, értékalapú törekvések. Különösen úgy, hogy ezzel párhuzamosan a platformok újabb és újabb kihívásokat állítanak a tartalomkészítők elé, elérve, hogy a pénzügyi érdekek felülírják a minőség vagy hitelesség kérdését. A digitális tér egyre inkább a gyorsan fogyasztható, vizuálisan vonzó, de tartalmilag üres anyagokat részesíti előnyben. A felhasználók tömegei szinte észrevétlenül igazodnak ehhez: rövid videók, automatikusan generált javaslatok, passzív görgetés – a választás illúziója megmarad, de a tudatosság fokozatosan háttérbe szorul.Eközben a felületek működését befolyásoló algoritmusok nemcsak a tartalmat szabják testre, hanem azt is, hogyan gondolkodunk róla.
A szabályozási kísérletek, korlátozó funkciók vagy védelmi mechanizmusok – különösen a fiatalabb felhasználók esetében – nem pótolhatják a tudatos médiahasználatot és a kritikai attitűdöt. A technológia nem válthatja ki azt a személyes felelősséget, amellyel a tartalom befogadása, megosztása vagy éppen elutasítása jár. Mindez nem csupán a dezinformáció problémáját árnyalja, hanem rámutat egy mélyebb kérdésre is: vajon milyen tudatállapotban használjuk a digitális közegeket? Tudunk-e még különbséget tenni adat, információ és tudás között, vagy már csak tartalom van – szűrés, értelmezés és következmények nélkül?

Forrás:
Telex. Flachner Balázs: Néhány órán belül végleg megszűnik a tényellenőrzés a Facebookon és az Instagramon

Automatizált világ, emberi kérdések

 A munkafolyamatok automatizációjának térnyerése, az AI-alapú technológiák folyamatos fejlesztése és használata egyre nagyobb hatást gyakorol egyes munkakörökre. A technológia rohamos fejlődése új lehetőségekkel, kihívásokkal állítja szembe a munkáltatókat, munkavállalókat. 

A McKinsey & Company szerint a jelenkori technológiákkal a szakmák kevesebb mint 3%-át tudnánk teljes mértékben kiváltani, ennek ellenére a 10-ből 6 munkahelyen van jelen a munkafeladatok automatizálása. A Magyar Szakszervezeti Szövetség elemzése alapján a a kereskedelemben, a vendéglátásban, a szolgáltatásokban, az ipari szektorban és az irodai munkában várhatóak mélyebb törekvések az automatizációra. 

Mesterséges intelligencia alkalmazások - szöveg-, grafika-, videógenerálás, deepfake

A mesterséges intelligencia (MI) fejlődése olyan hatást gyakorolt az emberi kommunikációra, alkotásra és információfeldolgozásra, amelyet korábban legfeljebb a nyomtatás, a mozi vagy az internet elterjedése idézett elő. Az elmúlt néhány évben az MI nemcsak elemző, adatfeldolgozó vagy automatizációs eszközként szolgált, hanem átlépte a kreativitás küszöbét is. Képes lett emberihez hasonló módon szövegeket írni, képeket és videókat alkotni, valamint manipulált, gyakran zavarba ejtően élethű felvételeket készíteni. E forradalmi változások négy kulcsterületen figyelhetők meg: a szöveggenerálás, a grafikagenerálás, a videók előállítása és a deepfake technológia világában.

A mesterséges intelligencia hatása az emberek életére

A mesterséges intelligencia átható erővé vált, amely átalakítja a mindennapi életet, a kormányzást és a globális rendszereket, gyakran olyan módon, amely felerősíti a meglévő egyenlőtlenségeket és új kockázatokat mutat be. A kereskedelempolitikától a munkaerőpiacig a mesterséges intelligencia befolyását mind átalakító potenciál, mind aggasztó következmények jellemzik. A mesterséges intelligencia kritikus döntéshozatali folyamatokba való integrálása, mint például a Trump-adminisztráció állítólagos mesterséges intelligencia által generált tarifaképletek használata, rávilágít arra, hogy az automatizálás hogyan vezethet destabilizáló eredményekhez, ha felügyelet nélkül alkalmazzák.

Eközben a mesterséges intelligencia technikai korlátai, mint például a megnövekedett hallucinációs arány az OpenAI legújabb érvelési modelljeiben, aláássák a tévedhetetlenként reklámozott rendszerekbe vetett bizalmat, és kérdéseket vetnek fel a rendszerek alkalmasságával kapcsolatban, fontos helyeken, mint például az egészségügy, a jog vagy az oktatás. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia kielégíthetetlen igénye a képzési adatok iránt csendes háborút indított el a nyílt internet ellen, a mesterséges intelligencia robotjai elárasztották a nyílt hozzáférésű tudományos platformokat és lerontották azok funkcionalitását, hatékonyan szabotálva azt az infrastruktúrát, amelyre támaszkodnak. Ezek a fejlemények egy paradoxont ​​hangsúlyoznak: a mesterséges intelligencia hatékonyságot és innovációt ígér, de gyakran káoszt okoz, aláásva a közvélemény bizalmát és megterhelve a társadalmi rendszereket.

 

MI Által Generált Politikai és Gazdasági Instabilitás

A MI alkalmazása az amerikai kereskedelempolitika kidolgozásában jól példázza, hogyan sülhet el az automatizálás visszafelé, ha azok használják, akik a gyorsaságot helyezik előtérbe a pontossággal szemben. A jelentések szerint a Trump-adminisztráció leegyszerűsített, mesterséges intelligencia által generált képleteket használt a vámok kiszámításához, ami olyan díjszabásokat eredményezett, amelyek figyelmen kívül hagyták a gazdasági árnyalatokat, és veszélyeztették a globális piacokat.

Ez a megközelítés, amelyet a hagyományos elemzés megkerülésének vágya vezérel, tükrözi azokat a szélesebb körű trendeket, ahol a mesterséges intelligenciát a technológiai kifinomultság álcája alatt elhamarkodott döntések legitimálására használják. A következmények, a piaci volatilitás és a potenciális recesszió rávilágítanak arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha a mesterséges intelligenciát a szakértelem helyettesítőjeként kezeljük, különösen akkor, ha a rendszerekből hiányzik az átláthatóság vagy az elszámoltathatóság.

 

A hallucinációs probléma a fejlett MI-modellekben

Az OpenAI legújabb érvelési modelljei, az o3 és az o4-mini, a ténybeli pontatlanságok aggasztó növekedését mutatják, és a korábbi modellekhez képest kétszer olyan gyorsan hallucinálnak.

Ezek a hibák a nem létező adatforrások kitalálásától a számítási lépések kitalálásáig terjednek, aláásva azok megbízhatóságát a precíziót igénylő feladatoknál. Míg az OpenAI ezt a modellek fokozott részletességének tulajdonítja, harmadik fél kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a megerősítéses tanulási technikák súlyosbíthatják a benne rejlő hibákat.

Az olyan iparágakban, mint a jog vagy az egészségügy, ahol a pontosság kiemelkedő fontosságú, az ilyen hiányosságok a fejlett érvelési képességeik ellenére is gyakorlatiatlanná teszik ezeket a modelleket.

A mesterséges intelligencia támadása a nyílt internet ellen

A generatív mesterséges intelligencia adatéhes algoritmusai túlterhelik a nyílt hozzáférésű platformokat, az OpenAI webes keresőrobotjai önmagukban a globális forgalom 13%-át teszik ki.

Ez az özönvíz megterheli a szerver erőforrásait, lelassítja az emberi felhasználók hozzáférését, és veszélyezteti a kritikus tudástárak fenntarthatóságát. A Cloudflare „MI labirintus” kezdeményezése, amely átirányítja és megmérgezi a mesterséges intelligencia keresőrobotjait, rávilágít az adatgyűjtők és védők közötti fokozódó fegyverkezési versenyre.

Az etikai következmények komolyak: a mesterséges intelligencia alapú cégek szabadon elérhető erőforrásokat használnak ki, miközben lebontják azokat az ökoszisztémákat, amelyektől függenek, a vállalati növekedést helyezve előtérbe a közösségi infrastruktúrával szemben.

 

Etikai és elszámoltathatósági hiányosságok a mesterséges intelligencia fejlesztésében

 

A mesterséges intelligencia fejlesztésében tapasztalható elszámoltathatóság hiánya szembetűnő. Az átláthatatlan algoritmusok által kidolgozott tarifapolitikáktól a „kreatív gondolkodásként” elítélt hallucinációkig kevés jogorvoslati lehetőség van azok számára, akiket a hibás eredmények károsítottak.

A mesterséges intelligencia iparág marketingnarratívái, mint például az OpenAI AGI-ra helyezett hangsúlya elfedik ezeket a hibákat, spekulatív jövőképeket kereteznek be a befektetések vonzása érdekében, miközben lekicsinylik a jelenlegi károkat.

Ez, a felhajtás és a valóság közötti eltérés egy olyan ciklust tart fenn, amelyben a technológiai optimizmus felülírja a kritikai vizsgálatot, így a politikai döntéshozók és a felhasználók nincsenek felkészülve a rendszerszintű kockázatok kezelésére.

Befektetési őrület és az AGI délibáb

 

Az OpenAI 40 milliárd dolláros SoftBank-befektetése rávilágít arra, hogy az AGI-narratíva hogyan táplálja a spekulatív mániát, a mesterséges intelligencia korlátaira vonatkozó egyre növekvő bizonyítékok ellenére.

Azáltal, hogy az „emberszerű” intelligencia úttörőjeként pozicionálja magát, a vállalat finanszírozást biztosít, miközben elhárítja modelljei gyakorlati hiányosságainak vizsgálatát. Ez a stratégia, amely az egész Szilícium-völgyben elterjedt, a befektetői vonzerőt helyezi előtérbe az etikai felelősségvállalással szemben, az erőforrásokat homályos hosszú távú célokra irányítva ahelyett, hogy az olyan közvetlen károkkal foglalkozna, mint a hallucinációk vagy az adatok kizsákmányolása.

 

A mesterséges intelligencia jövője: Szabályozás vagy romlás?

 A jelenlegi irányok azt sugallják, hogy a mesterséges intelligencia ellenőrizetlen növekedése súlyosbítja a meglévő válságokat, hacsak nem reagálnak határozott szabályozásra. A politikáknak foglalkozniuk kell az adatszuverenitás, az algoritmikus átláthatóság és a vállalati elszámoltathatóság kérdésével, hogy megakadályozzák a mesterséges intelligencia általi demokratikus intézmények és a közbizalom aláásását. Az olyan kezdeményezések, mint az EU mesterséges intelligencia törvénye és a nyílt hozzáférésű tudás védelmére irányuló helyi erőfeszítések keretet kínálnak az innováció és a biztosítékok egyensúlyának megteremtéséhez. Ilyen intézkedések nélkül a mesterséges intelligencia kockáztatja a hatalmi egyensúlyhiány elmélyülését és a társadalmi szövet aláásását, amelyet állítólag erősít.

Következtetés

 

A mesterséges intelligencia társadalomra gyakorolt ​​hatása kétélű fegyver, amely hatékonyságnövekedést kínál, miközben a kockázatokat felerősíti az elhamarkodott végrehajtás és az elszámoltathatatlan rendszerek révén. A mesterséges intelligencia által generált tarifák, a hallucinációs modellek és az internet degradációjának esetei azt a mintát illusztrálják, hogy a vállalati és politikai érdekek a közjó fölé helyeződnek. E kihívások kezelése megköveteli a mesterséges intelligencia fejlesztésének átirányítását az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az egyenlő hozzáférés felé, biztosítva, hogy a technológia az emberiséget szolgálja, ahelyett, hogy aláásná azt.

 

 Források

 

How AI is reshaping the career ladder, and other trends in jobs and skills on Labour Day

Critical Time for Critical Thinking: Is AI Making Us Dull? 

Study Finds That People Who Entrust Tasks to AI Are Losing Critical Thinking Skills 

Inside the war between genAI and the internet 

This is what AI-generated trade policy looks like

OpenAI’s new reasoning AI models hallucinate more