"Úgyis megtalállak!" - Digitális nyomaink az interneten

A digitális lábnyom minden olyan akaratlanul vagy szándékosan hagyott lenyomat az  interneten, mely alkalmas arra, hogy információval szolgáljon rólunk.
Melyek ezek a digitális lábnyomok:

• online vásárlásaink, 
• a használt weboldalak sütijei, 
• keresési eredményeink, 
• kommentjeink, 
• blogunk, 
• weboldalunk 
• közösségi média aktivitásunk. 

Minden, amit közzétettünk, fellelhető és alakítja a rólunk szóló képet és ezen megosztásaink ott maradnak utánunk az internet különböző szegleteiben. 

Mindezek mellett azonban online jelenlétünk minden pillanatában egy sor internetes algoritmus gyűjti a böngészési adatainkat és szokásainkat, hogy feltérképezzék egyrészt az internethasználói profilunkat, másrészt az érdeklődési köreinket, ezzel lényegében egy virtuális személyiség-térképet készítve rólunk mint felhasználókról. Számos webshopba belépve tapasztalhatjuk, hogy mielőtt bárhová kattintottunk volna, a shop egyből “feldob” kimondottan nekünk ajánlott (és sokszor nagyon is releváns) termékeket a kínálatából, sőt gyakran bizonyos határokon belül mozogva még az árakat is böngészési előzményeinkhez képest csökkentik vagy növelik egyes “jól kiképzett” webshop-motorok.

Habár a közösségi oldalakat nagyon sokan látogatják, mégsem a Facebook a leglátogatottabb oldal, derül ki a Statista adataiból.

Az adatok könnyen, gyorsan összegyűjthetők, rendszerezhetők és akár a személy tudta nélkül felhasználhatók. A nyomok tanulmányozása a viselkedéskutatáshoz, a személyre szabott marketingakciók tervezéséhez, személyek megítéléséhez, illetve közvélemény- és piackutatásokhoz nyújt segítséget. Az adathalmaz lekérdezésének eredménye lehet egy adott személy hiteles élettörténete. Elképesztő mértékben növekednek a rólunk szóló, a hozzánk köthető, a személyazonosításra alkalmas elektronikus információk, így gyakorlatilag képtelenség kontrollálni, ki, milyen adatokkal és az azokból levonható következtetésekkel, információkkal rendelkezik rólunk. Ez pedig alapvetően befolyásolja az emberek egymás közötti kommunikációját, hiszen nem tudjuk a másikról, hogy milyen mértékben is vagyunk kiszolgáltatva neki.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy nem csak a saját lábnyomunkat növeljük, de a gyermekeinkről megosztott fotók, bejegyzések okozhatnak kellemetlen meglepetéseket nekik.

11 tipp, hogy ne növekedjen digitális lábnyomunk:

• Adatvédelmi beállítások használata
• Lista készítése a használt fiókokról – a nem használtak törlése
• Ne vigyük túlzásba a közösségi média használatát
• Jelszómegőrző használata
• Használd a GoogleYourself-et
• Fiókok kapcsolódásának figyelése
• Másodlagos e-mail cím használata
• Nem szükséges kismillió e-mail cím, egy idő után kezelhetetlenné válnak…
• Jól gondold meg, mit posztolsz. Ha valamit megosztunk, azt az internet megjegyzi
• Használj olyan keresőmotorokat, melyek figyelembe veszik az adatkezelési szabályokat
• Használj digitális eszközöket, böngésző bővítményeket a lábnyom csökkentésére

Tippek a digitális lábnyom csökkentésére:

• Állítsd privátra a közösségi médiás profiljaidat: az ismerősök és követők nem vethetnek ránk jó fényt. Egy-egy vicces hozzászólás leendő munkaadónk szemében is máshogy tüntet fel
• Fésüld át az idővonalaidat: pozitív dolgokat meghagyni, vicces, politikai megosztásokat törölni
• Vigyázz a tagekre: minden rólunk tett említés, tag növeli a digitális világban való jelenlétünket
• Keress rá magadra a Google-ben: láthatod mennyire volt sikeres a törlési akciód, valamint előkerülhetnek régi képek, amik esetleg elkerülték a figyelmünket.

A Streisand-effektus

Adott egy egyén, aki próbálja magát eltüntetni az internetről. Nem csinált semmi rosszat, még csak túl felháborítót sem. Írogatott ide-oda, volt saját szájtja, blogja, és más oldalakon is kommentelgetett, hülyéskedett, sőt néha hülyét csinált magából. De ez régen volt. Azóta felnőtt, és cikinek tartja, amit tíz éve művelt.

Az internet az információ hatékony terjesztésére optimalizált hálózat, és folyton bebizonyosodik, hogy minél inkább próbál valaki eltüntetni róla valamit, az annál inkább elterjed. Ezt hívják Streisand effektus-nak.

Streisand-effektusnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az interneten publikált információ cenzúrázására vagy eltávolítására tett kísérlet ellentétes hatást vált ki, és ennek következtében az szélesebb körben ismertté válik. A jelenség nevét Barbra Streisand amerikai művésznőről kapta, aki 2003-ban próbálta eltávolíttatni malibui házának fotóit az internetről, ám ezzel akaratlanul nagyobb nyilvánosságot generált ezeknek.

A "Streisand Effect" kifejezés Mike Masnick amerikai bloggertől ered, aki megírta az esetet, miután Streisand eredménytelenül perelte 50 millió dollárra Kenneth Adelman fotóst és a képet leközlő Pictopia.com oldalt személyiségi jogainak megsértése miatt. Adelman eredetileg a parti erózió dokumentálására készítette a fotót a California Coastal Records Project keretében, melynek a kormányzatra való nyomásgyakorlás volt a célja. A per előtt a 12 000 fotót tartalmazó nyilvános albumban megtalálható "Image 3850" elnevezésű képállományt mindössze 6 alkalommal töltötték le, ebből kettő Streisand ügyvédjeihez köthető. Később, a per után viszont hatalmas publicitást kapott az ügy, ennek következtében 420 000 alkalommal keresték fel az oldalt a következő egy hónap során.

A Chilling Effects nevű projektet 2001-ben alapította Wendy Seltzer jogász és netes aktivista, pont abból a célból, hogy egy helyre gyűjtsenek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy cenzúrázza a neten megjelenő tartalmakat (és ezzel úgymond “fagyasztó hatást” gyakoroljon a szólásszabadságra - innen a projekt neve). A kezdeményezéshez több neves egyetem, így a Harvard és a Stanford jogi kara is csatlakozott, most egyéb szervezetek mellett a Berkeley és a USF vesz részt benne.

A Streisand-effektus hatása a Bitcoin letiltásában

Saifedean Ammous, a Bitcoin Standard című könyv írója, ismert kripto-közgazdász Stephen Livera innovatív technológiákkal foglalkozó adásában többek között arról beszélt, hogy mit kell tenniük a kormányoknak ahhoz, hogy megszabadulhassanak a Bitcointól. Ammous szerint, ha minél több helyen kezdenék el tiltani a Bitcoint, az végső soron pozitív hatással lenne az elfogadottságára.