Mai, technológia-uralta világunkban nincs abban semmi furcsa, hogy okostelefont, okosórát használunk, és adunk gyermekeink kezébe. Nem csodálkozunk, hogy a porszívónk magától végzi a munkáját, a hűtőszekrényünk számon tartja, hány kalóriát fogyasztunk egy nap. Gondolkodás nélkül kapcsoljuk be elektronikus eszközünkön a helymeghatározást, hozzáférést adunk a programoknak eszközünk kamerájához, mikrofonjához, elfogadjuk a "cookie"-kat, amikor azt kéri az aktuális weboldal. Regisztrálunk a közösségi oldalakon, életünk részleteit, fényképeinket megosztjuk az úgynevezett ismerősökkel, csetelünk és kommentelünk. Itt értesülünk a hírekről, itt szervezünk programokat és követjük a szimpatikus, érdekes személyeket, szervezeteket.
Mindezek után pedig - vérmérséklettől függően - meglepve, örömmel vagy éppen ijedten tapasztaljuk, hogy böngészőnk ízlésünk szerinti híreket tálal elénk, keresgélés közben a nekünk tetsző ruha, cipő hirdetését dobja fel a kereső, kedvenc írónk új könyve egyszer csak felbukkan az éppen olvasott cikk közepén egy hirdetési ablakban. Megdöbbenve nézzük gyerekünket, aki már vacsorázni sem áll fel a laptop mellől, ragyogó időben a telefonját nyomkodva hever a kanapén, barátaival üzenőfelületeken tartja a kapcsolatot. És néha feltesszük a kérdést: mi történik velünk? A válasz nem egyszerű és semmiképpen nem megnyugtató.
Megfigyelési kapitalizmus – az új gazdasági modell
Már szinte közhely a mondat, mely szerint az interneten, ha valami ingyenes, ott a fogyasztó a termék. Shoshanna Zuboff, a Harvard Egyetem professzora szerint a helyzet ennél sokkal rémisztőbb: ebben az új gazdasági rendben a fogyasztó nem a termék, hanem a nyersanyag.
Az internetes óriások, mint a Google, a Facebook, az Amazon gyűjtik az adatokat a felhasználók minden tevékenységéről - minden egyes keresést, kattintást, billentyűleütést összegyűjtenek, és a milliónyi felhasználó milliárdnyi adatából gyűlik az a hatalmas adatvagyon, amely az új gazdasági modellben a tőkét jelenti. Nem - illetve nem csak - maguk a keresési eredmények, hanem a keresések valamennyi metaadata része ennek az adatvagyonnak: mit, mikor, milyen formában és kik kerestek, milyen keresési szavakkal, mire kattintottak rá, milyen hibákat vétettek a gépelésben stb. |
| Forrás: 444.hu |
És így már érthető is, miért jelentenek az adataink akkor értéket. Nem az egyes adatok, hanem az adathalmaz, az adatok tömege, melyek elemezhetők, értékelhetők, melyekből a fogyasztói szokások, a trendek kirajzolódnak. "Ebben a modellben a … megfigyelési kapitalista vállalatok szolgáltatásait igénybe vevő ember csak nyersanyag, amiből a bennünket megfigyelő vállalatok kinyerik az előrejelzéseik elkészítéséhez szükséges információkat."Ezért aztán egyre újabb és fejlettebb algoritmusok figyelik a felhasználói szokásokat, érdeklődést, minden kattintásunkat, gyűjtik be adatainkat. Nem véletlenül nevezik korunkat "Big Data" korszaknak is, hisz a legfőbb tanulság: minden adat értékes, ha sok van belőle!
Ha pedig már megvannak az adatok, kirajzolódtak a szokások, amelyek alapján elkészíthetők az előrejelzések. És innen már csak egy lépés, hogy aztán a felhasználót befolyásolva érjék el a célt, mely végső soron mindig és csakis a profit növelése. Az elemzők és a fejlesztők tisztában vannak vele, hogy akár a betűtípus, a felhasznált szín, egy szó, egy kép megváltoztatása, pontosan hogyan befolyásolja majd a felhasználók vásárlási kedvét, hiszen ennek lemérésére adatok végtelen tengere áll rendelkezésükre.
A profit növelésének eszköze: a függőség
 |
| Forrás: bitport.hu |
A fejlesztők pszichológiai alapokon dolgozva, az emberi agy gyengeségeit kihasználva tervezik meg a programok működését, így okozva függőséget, főként a leginkább befolyásolható réteg - a gyerekek és fiatalok körében. A függőség, vegyük észre, nem a véletlen műve, tudatos tervezés eredménye. Tari Annamária véleménye szerint az emberi történelemben még soha nem volt olyan, hogy "félmaréknyi fejlesztő ilyen mértékben befolyásolja több milliárd ember érzelmi állapotát".
A kérdéskör másik része a mobiltelefon-függőség, melyet éppen az okoz, hogy a készülék annyi mindenre jó - a többség már nem elsősorban hagyományos funkciója szerint gondol rá, hisz a legkevésbé telefonálásra használjuk. Internetezünk, csevegünk az ismerősökkel, megnézzük a híreket, vásárolunk, a közösségi média profilunkat kezeljük, gps-ként és térképként használjuk, fényképezünk és videót készítünk, lépést és kalóriát számlálunk vele és még sorolhatnám. A telefon nélkül már fél embernek érezzük magunkat. A fiatalok és gyerekek körében ez a probléma ijesztő méreteket öltött, náluk valóban elvonási tüneteket vált ki a mobiltelefon hiánya
Az adatvédelem problémája
Az adatok megszerzése és birtoklása érdekében ezek a cégek mindent bevetnek. A kezdeti időszakban ezt teljesen ellenőrizetlenül tehették, de még ma is meglehetős szabadsággal működhetnek, főként a tengerentúlon. Az európai szabályozásnál lényegesen megengedőbb amerikai adatvédelmi rendelkezések mellett pontosan látják az egész életünket: mit csinálunk, hová megyünk, kikkel találkozunk, kikkel és mit beszélünk, hogyan alszunk, milyen az egészségünk, mit olvasunk, mit hallgatunk, mit nézünk, mikor és mit sportolunk, mit, mikor és kivel eszünk - és mindezek alapján nagyjából azt is tudják, mit gondolunk.
Hogy az adatok megszerzése mennyire fontos, egy példából jól látható. A Google két korábbi mérnöke egy adatvédelmi szakértővel kifejlesztette a Disconnect alkalmazást, amely letiltott minden nyomkövetést, valamint minden láthatatlan, a háttérben futó adattovábbítást. A Google azonnal eltávolította az appot a Google Play áruházból "ahonnan még a kifejezetten rosszhiszemű, adathalász alkalmazásokat sem nagyon szokták eltávolítani".
Sajnos a nagy cégek adathalászata nehezen kiküszöbölhető probléma. Jellemzően az új okoskészülékek használatakor az adattovábbításhoz hozzá kell járulni - természetesen ez nem kötelező, ahogy ezzel a szóban forgó cégek érvelnek is. Csakhogy sokszor nincs választásunk. Ha nem járulunk hozzá az adattovábbításhoz, nem tudjuk kihasználni mindazokat a funkciókat, amelyek miatt megvettük az adott készüléket. Lényegében tehát az "önkéntes" hozzájárulás csak a nevében önkéntes.
Talán még nagyobb probléma, hogy míg elvben a felhasználónak látnia kellene minden adatot, amelyet nyilvántartanak róla, a gyakorlatban ez nem így működik. Legendás Paul-Olivier Dehaye belga matematikus és adatvédelmi aktivista példája, aki 2016-ban kikérte a Facebook-tól a róla nyilvántartott valamennyi adatot, és két év múlva kapott választ: a kérését nem tudják teljesíteni, mert hatalmas technikai nehézségekkel járna.
 |
| Forrás: mozinezo.hu |
Felmerül a kérdés: ha ilyen hatalmas mennyiségű adat, vagyis adatvagyon összpontosul ilyen kevés cég, kevés ember kezében, akik ezzel befolyásolhatják emberek nagy tömegét, az milyen hatással van, lesz a társadalomra, a politikára, az élet minden területére? Ne kételkedjünk, ilyen mennyiségű adat birtokában nem jelent problémát egy választás befolyásolása, egy társadalmi rend megváltoztatása sem!
Sokakhoz eljutott a Netflix dokumentumfilmje, mely pontosan az előbbiekben felvázoltakat járja körbe és próbálja felhívni rá az átlagember figyelmét. Kevesebben vannak azok, akik a témával kapcsolatos sajtó-megjelenéseket olvasták. (Érdemes elolvasni Shoshanna Zuboff munkáját: The Age of Surveillance Capitalism: The Fight for a Human Future at the New Frontier of Power.) Mindazonáltal a probléma egyre szélesebb figyelmet kap, mind több emberhez eljut. Kell és érdemes foglalkozni a témával, hiszen a jövőnk, és gyermekeink jövője a tét.
Források:
444.hu: Nem te döntöd el, hogy rákkattintasz-e erre a cikkre
24.hu: Ugyanolyan függőség, mint az alkoholizmus, a társadalom mégis elfogadja
444.hu: Fölösleges a Skynetre várni, már most is a mesterséges intelligencia irányítja az életünket
forbes.hu: Félmaréknyi fejlesztő határozza meg több milliárd ember érzelmi állapotát
netflix.com: The Social Dilemma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése