A dezinformáció új korszaka?

Az utóbbi hónapokban jelentős változások történtek a legnagyobb közösségi médiumok tartalomellenőrzési gyakorlatában. A Meta – a Facebook és az Instagram anyavállalata – bejelentette, hogy a jövőben lényegében megszünteti saját tényellenőrző rendszerét az Egyesült Államokban. A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy csökkenjen az „ártatlan” felhasználók tartalmainak indokolatlan törlése, miközben továbbra is próbálnak gátat szabni az internetes zaklatásnak és az erőszakra való buzdításnak. A döntés egy olyan társadalmi és politikai térben született, ahol egyre hevesebb viták övezik a véleménynyilvánítás szabadságát, a közösségi platformok felelősségét, valamint az igazság és álhír közötti határvonalat.

Meta vs. X

A változás kontextusában különösen érdekes összehasonlítani a Meta lépéseit az Elon Musk-féle X (korábbi Twitter) platform gyakorlatával. Az X már korábban szakított a hagyományos figyelmeztető rendszerekkel, helyette a „közösségi megjegyzések” (Community Notes) funkciójára helyezte a hangsúlyt. A felhasználók ezeken keresztül maguk adhatnak kontextust a posztokhoz – egyfajta kollektív tényellenőrzést bevezetve. Bár ez a modell az együttműködés elvén alapul, komoly kérdések merülnek fel a megbízhatóságával és hatékonyságával kapcsolatban.

A Meta döntése látszólag demokratikusabb – kevesebb központi kontroll, több tartalom – ám ezzel párhuzamosan nőhet a félrevezető információk megjelenése is. Már eddig is tapasztalható volt, hogy sokan egy-egy szalagcím alapján formálnak véleményt, gyakori az „a bejegyzést nem olvastam el, de szerintem…” típusú kommentelés. A szövegértés általános szintje aggasztóan alacsony, így a felhasználók kritikai készségei nem mindig elegendőek ahhoz, hogy kiszűrjék a manipulációt vagy a ferdítéseket.

Kinek is jó ez az egész?

A döntések mögött természetesen üzleti megfontolások is húzódnak. A társadalmi tartalmak visszahozása vagy a vitás politikai témák engedélyezése látszólag a közösség igényeit szolgálja, valójában azonban feltehetőleg a forgalomnövekedés és a platformon töltött idő maximalizálása a cél. A gyűlöletbeszédre, nemi identitásra és szexuális orientációra vonatkozó új szabályozások is ebbe az irányba mutatnak: több vitát generáló poszt = több komment, több kattintás, több bevétel.

Hogyan tovább?

Felmerül a kérdés: vajon ez a helyzet arra sarkall-e minket, hogy tudatosabban, kritikusan tájékozódjunk, vagy inkább tovább csúszunk az információs zaj és a polarizált véleménybuborékok világába? Elolvassuk-e egy-egy társadalmi kérdés kapcsán a különböző politikai nézeteket képviselő médiumokat? Felkeresünk-e nemzetközi forrásokat, ha egy hírt meg akarunk érteni? Vagy maradunk a saját buborékunk biztonságában?

A Meta és az X példája azt mutatja, hogy a platformok egyre inkább átadják a felelősséget a felhasználóknak. De kérdés, hogy készen állunk-e erre a felelősségre.

Túl sok tartalom, túl kevés kontroll

A közösségi oldalak látszólagos visszafordulása a személyes kapcsolatok felé — például amikor a baráti tartalmakat emelik újra középpontba — elsőre pozitív fejleménynek tűnhet. Mégis nehéz nem észrevenni, hogy ezek a változások inkább próbálkozások a figyelem megtartására, mint valódi, értékalapú törekvések. Különösen úgy, hogy ezzel párhuzamosan a platformok újabb és újabb kihívásokat állítanak a tartalomkészítők elé, elérve, hogy a pénzügyi érdekek felülírják a minőség vagy hitelesség kérdését. A digitális tér egyre inkább a gyorsan fogyasztható, vizuálisan vonzó, de tartalmilag üres anyagokat részesíti előnyben. A felhasználók tömegei szinte észrevétlenül igazodnak ehhez: rövid videók, automatikusan generált javaslatok, passzív görgetés – a választás illúziója megmarad, de a tudatosság fokozatosan háttérbe szorul.Eközben a felületek működését befolyásoló algoritmusok nemcsak a tartalmat szabják testre, hanem azt is, hogyan gondolkodunk róla.
A szabályozási kísérletek, korlátozó funkciók vagy védelmi mechanizmusok – különösen a fiatalabb felhasználók esetében – nem pótolhatják a tudatos médiahasználatot és a kritikai attitűdöt. A technológia nem válthatja ki azt a személyes felelősséget, amellyel a tartalom befogadása, megosztása vagy éppen elutasítása jár. Mindez nem csupán a dezinformáció problémáját árnyalja, hanem rámutat egy mélyebb kérdésre is: vajon milyen tudatállapotban használjuk a digitális közegeket? Tudunk-e még különbséget tenni adat, információ és tudás között, vagy már csak tartalom van – szűrés, értelmezés és következmények nélkül?

Forrás:
Telex. Flachner Balázs: Néhány órán belül végleg megszűnik a tényellenőrzés a Facebookon és az Instagramon