A 21. században adatbiztonsági szempontból nagyon fontos minden személy számára, hogy csak olyan információk kerüljenek ki nyilvánosan, amelyeket meg is szeretne osztani másokkal. Azonban mára ez már nem ilyen egyszerű. Számos interneten terjedő vírust hoztak létre annak érdekében, hogy mások adatait elvehessék és alkalomadtán azzal visszaéljenek. Mindezt úgy, hogy a sértett személy nem is biztos, hogy tud róla.
Ilyen, ehhez hasonló lopások nem csak magánszemélyekkel fordulhatnak elő, hanem akár cégekkel is. Ilyen esetek a könyvtárakkal is megtörténhetnek, általában a digitalizált források nyilvánosságra hozatala által. Az általam választott cikkeket is ezzel kapcsolatban írták meg.
Az egyik cikkben arról olvashatunk[1], hogy New Yorkban úgy döntöttek, meg kell szüntetni kettő olyan internetes oldalnak a működését, amelyek a könyvtárak elől veszik el a „munkát”. Az egyik a Library Genesisnek (LibGen), míg a másik a Sci-Hub, melyek világszerte ismert ingyenesen elérhető dokumentumterjesztő honlapok (tudományos publikációk, szakcikkek, könyvek letölthetőek innen). Ezt azonban a világ egyik legnagyobb tudományos kiadója, az Elsevier nem tudta tovább tolerálni, így feljelentést tett a helyi bíróságon az ügy érdekében, hogy állítsák le a két honlap működését. A bíróság be is tiltotta mind a kettő weboldalt.
A törvényi illetve jogi hátteret nézve teljesen világos, hogy az Elsevier így döntött, mert a másik kettő oldalon ingyenesen osztottak meg szerzői jogok alatt álló dokumentumokat, amellyel megsértik az amerikai törvényeket. Azonban, nem ment ennyire egyszerűen a dolog, mert – ha nem is gondolnánk – de pont a kutatók fellebbeztek a beszüntetés miatt. Köztük egy magyar kutató neve is megtalálható volt a listán, akivel a cikkben egy interjút is készítettek.
Említésre kerül az is, hogy miért számít ez lopásnak és mi a különbség egy szórakoztató tartalom és egy szakirodalom letöltése között. Az is kiderül, hogy miért érvelnek a kutatók az ingyenesség mellett. Ezt azzal magyarázzák, hogy míg a nyugati egyetemek meg tudják fizetni a drága fizetős adatbázisokat, addig a keleti vagy akár az afrikai intézmények már nem képesek erre. Így igenis fontos lenne, hogy legyen olyan adatbázis, ahol akár ingyen vagy akár olcsóbban hozzá lehet férni egy szakirodalomhoz. Továbbá azt is fontosnak tartja a kutató, hogy a magas impaktfaktor eléréséhez is szükség van a nyilvános bárki számára elérhető irodalomra.
Egy másik cikkben is olvashatunk hasonló esetről[2], amelyben a Booxup nevű start-up céget vizsgálták meg jogszerűség szempontjából. A szolgáltatás igazából egyszerű, így bárki beregisztrálhatja magát és online megoszthatja másokkal a rendelkezésére álló könyveit/könyvtárait (az látható mások számára is, hogy mely könyvek vannak a tagok birtokában). Így a többi felhasználó feliratkozhat egy-egy kötetért, és annak kérheti a kölcsönbe adását. Utána már úgy működik, mint az összes többi eladásra létrehozott oldal vagyis a felek által megbeszélt helyen és időben történik az átadás. Egy francia blog írója utánajárt az összes feltételnek és arra jutott, hogy a cégnek nem kell félnie a bíróság elé kerüléstől. Azzal bizonyítható, hogy a cég csak mint közvetítő működik az eladó és az átvevő között. Haszonkölcsönzésről nem lehet szó, mert ez a magatartás csak a nyilvánosság számára hozzáférhető könyvtárak tevékenységével kapcsolatban merülhetne fel. De egy átlagos könyvtulajdonos nem számítható intézménynek. Tehát itt inkább "bérletről" kéne beszélnünk, de itt meg kell említeni hogy a magyar polgári jog szabályai szerint (Ptk. 6:331.§) a bérbe vevőnek ellenértéket (bérleti díjat) kell fizetnie a dolog használatáért.
Ezeket tudva felmerülhet ugyan a kérdés, hogy ez így nevezhető-e egyáltalán versenyképes üzleti modellnek. Használni fogják-e annyian ezt a szolgáltatást, hogy megérje foglalkozni vele?
Hasonló témát feszeget a birtokjog és a személyes identitáslopás is. Egy érdekes cikkben[3] olvashatjuk, hogy mi történt az új iKettle fejlesztésű kávéfőzővel. Ezt a kávéfőzőt már okostelefonnal tudjuk irányítani akár a fotelünkből is, így nagyon hamar elkészülhet a kávénk, mire felkelünk. Ez azonban nem csak a felhasználónak kedvez. Hackerek rájöttek, hogy ezáltal ők is elérhetik az otthoni wifi jelszavakat. Egy londoni biztonsági szakértő körbejárta a várost, hogy mennyi idő alatt lehet feltörni egy ilyen kávéfőző által a jelszavakat és ezáltal hozzáférni az otthoni számítógépekhez. Ez az idő igen kevésnek bizonyult, még akkor is, ha az illető személy megváltoztatta a gyári kódot.
A leírtak alapján elmondhatjuk, hogy a 21. században szinte minden adatunk nyilvánosságra kerülhet, akár akaratunkon kívül is. Azonban vannak rá egyes módok, ahogyan ezeknek ellenállhatunk.
[1] http://444.hu/2015/12/03/kutatok-gerillaforradalma-zajlik-a-szabadon-hozzaferheto-tudasert
[2] http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2015/10/booxup-megussza-vagy-bookta-lesz.html
[3] http://index.hu/tech/2015/10/20/kikotyogta_a_jelszavakat_a_wifis_kavefozo/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése