Gyerekek és fiatalok a weben

A mai világban már szinte mindenkinek van okostelefonja. Bármerre is járunk a nap folyamán azt látjuk, hogy a körülöttünk lévők telefonjaik képernyőjébe bújnak. Mikor metróval utazok reggelente, szeretek körbenézni, és feltérképezni ki mit csinál. Jó esetben akad egy-egy beszélgető baráti társaság, újságot olvasó néni vagy bácsi, zenét hallgató fiatal, az összes többi utas viszont fel sem pillant telefonjából, okoskészülékéből. Szorgalmasan gépelnek, nyomkodják kütyüjeiket és nem törődnek azzal, mi zajlik körülöttük. Sajnos ez nem csak utazás közben van így, hanem az iskolában, munkahelyünkön, baráti összejövetelek, mozizás, séta alkalmával is. Hiába vagyunk körülvéve emberekkel, mi mégis telefonunkkal vagyunk elfoglalva. Sokan úgy gondolják, hogy manapság ez a fiatal generáció nagy problémája, vannak akik úgy vélik, hogy a mai világban ez a legfontosabb információszerzési lehetőség. 

Több pszichológiai kísérlet is foglalkozott már a problémával. Megpróbálták kideríteni, hogy a telefonunk kényszeres, fölösleges, akár percenkénti nézegetése esetleg valamilyen korábban is létező mentális problémánk tünete lehet, továbbá tud-e önmagában is előidézni olyan nem kívánatos agyi, érzelmi reakciókat, amelyek kihatnak mentális egészségünkre.

Biztosan tapasztaltuk már, hogy szinte beképzeljük telefonunk rezgését vagy úgy gondoljuk értesítés érkezett. Ösztönösen előkapjuk, majd látjuk, hogy a riasztás téves, csak hallucináltuk. Persze ha már elővettük a telefonunkat, belépünk Facebook-ra vagy egyéb közösségi oldalra és végiggörgetjük a hírfolyamot, hátha történt valami érdekes a világban. Képesek vagyunk jobb kedvre derülni, felélénkülni ha egy érdekes posztot, kedves képet látunk, melyet gyakran meg is osztunk ismerőseinkkel. 

Félünk, hogy ha lemaradunk, kimaradunk

Szorongunk attól, hogy lemaradunk egy-egy információról, hírről, melyről ismerőseink már értesültek, mi pedig csak később szerzünk róla tudomást. Ez a FOMO (Fear of Missing Out) jelenség.  Készült egy kísérlet, melyben a résztvevőknek feladatot kellett megoldaniuk, mialatt a szoba másik sarkában telefonjuk folyamatos hangjelzéseket adott. Egy másik esetben a kutatást végzők  saját vagy mások telefonját közvetlenül a résztvevők mellé helyezték, akik emiatt nem tudtak teljes mértékben koncentrálni a feladatukra ugyanis folyamatosan a kijelzőre pillantgattak, így általában rosszabbul is teljesítettek a logikai feladatok megoldásában.

Magány és függőség

Igazolt tény, hogy agyunk emelkedett dopaminszinttel hasonlóan reagál a legtöbb, örömérzettel járó tevékenységre, lehet az étkezés, vásárlás, stb. vagy akár kellemes és megnyugtató érzés, amit egy aranyos kisállatos fotó vagy egy szép táj képe okoz. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, de agyunk szomjazik a dopaminra, elővesszük telefonunkat, hogy azon böngészve megkapjuk azt. Az, hogy folyamatosan aktívak és elérhetőek vagyunk, lehet a magány érzésének kompenzációja is. Régen ha pl. egyedül voltunk otthon, bekapcsoltuk a TV-t vagy a rádiót, most elővesszük a telefonunkat és elkezdünk chat-elni ismerőseinkkel. Így éljük meg a társaság illúzióját és űzzük el a magány érzését. 

Ingerek hatása

Mind a munkánk, mind hétköznapjaink során úgy érezzük, hogy folyamatosan jól informáltnak kell lennünk, folyton létre kell hoznunk valamit, bizonyítanunk kell. Minden percünket be kell osztani, mert ugye az idő pénzt, így van hogy párhuzamosan több dolgot is végzünk. Mikor úgy érezzük, hogy akad egy-két üres percünk, megpróbáljuk a hatékonyság látszatát kelteni, így pötyögünk okoskészülékünkön. Telefok kényszeres nézegetésének fő oka, hogy valamilyen szükségletünket próbáljuk kielégíteni, egyedül érezzük magunkat, örömet keresünk vagy épp csak nem tudunk ellazulni és bizonyos dologra koncentrálni. Ezek következményeként viselkedési problémáink alakulhatnak ki, csökken szellemi teljesítőképességünk, kevesebb barátra teszünk szert, ha például egy összejövetelen is a telefonunkat nézegetjük, valamin elmulasztjuk észrevenni a minket körülvevő világ szépségeit. Különböző kezdeményezések születtek már az ügy kapcsán, pl. a Slow Mozgalom, melyek programötleteket adnak a kikapcsolódni, lassítani vágyóknak. Mindennapi életünk alapvető eszköze a telefonunk, de ne hagyjuk, hogy átvegye életünk irányítását. 

Önsértés és anorexia

A telefonfüggőség nagyon könnyen terjed a fiatalok körében. Egymást ösztönzik ennek a rossz szokásnak a gyakorlására. Nagyon veszélyesek az egyre felkapottabb címkehivatkozások (#hashtagek). Vannak olyan titkos közösségek, melyek az önsértést terjesztik a fiatalok körében, ösztönzik őket arra, hogy szomorúságukat, negatív érzelmeiket úgy vezessék le, hogy például megvágják, megégessék magukat. Az ilyen viselkedésre ösztönző honlapokat eltávolítják a netről, ezért a mögöttük álló közösségek olyan hashtageket használnak, melyek nehezen megtalálhatóak. Bevonják a tiniket maguk közé, a valahová tartozás örömével kecsegtetik őket, a törődés, egymásra figyelés érzését nyújtják, csak éppen rossz irányba. Tippeket adnak egymásnak azzal kapcsolatban, hogyan és hol vágják meg magukat, ezt hogyan titkolják el szüleik elől és hogy tiltakozzanak a terápiás kezelések ellen. A témával kutatók is foglalkoztak, akik az önsértésre utaló cimkehivatkozásokat vizsgálták, melyek száma a 2014-es 1.7 millióról, 2015-re 2.4 millió találatra emelkedett. 

A másik káros szokás, mely futótűzként terjed az interneten, az anorexia, az úgynevezett pro-ana tartalmak. A közösségi oldalak elvileg szabályozzák a megjelenő tartalmat és amit károsnak ítélnek azt eltávolítják, a tinik mégis képesek nagy létszámú közösségbe tömörülni és népszerűsíteni a káros szokásokat. A szülők nem bízhatnak meg a közösségi oldalakban. Ezt a témát is vizsgálta egy kutatás, amikor a YouTube videomegosztót kutatták át. A pro-ana témacímkére 4,8 millió megtekintést találtak. Az ellenkező, anti pro-ana cimkére viszont csak 1,4 millió megtekintés érkezett, viszont élénk párbeszéd alakult ki náluk. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a káros tartalmak terjedésének akadályozására célszerű azokkal ellenkező, egészséges tartalmakat megosztani a kamaszok körében népszerű portálokon. 

Sötét web

Nem csak a gyerekek és tinik számára lehetnek veszélyesek az okoskészülékek valamint az internet, mindenkinek körültekintően és megfontoltam kell kezelni mindegyiket. Az Index cikke szerint ugyanis az Interneten szinte bármit meg lehet venni. Kábítószert, fegyvert, bérgyilkost is. A McAfee Lab tanulmányából az is kiderül, hogy mindezekhez az eredeti érték töredékért lehet hozzájutni. Például a lopott bankkártyák és hitelkártyák adataihoz 1500 és 9000 forint között juthatunk hozzá. Ha egy 650 ezer forintos bankszámla hozzáférési adataira van szükségünk,a belépési információkat s 56 ezer forintért megvehetjük. A sötét weben ezen kívül vásárolhatunk még előfizetéses kábelcsatornát olcsóbban, Ezeken kívül szinte bármely értéket képviselő adat megvásárolható. A legijesztőbb viszont az, mennyire könnyű ellopni egy átlagember internetes személyiségét. Személyes adataink mellett belépési adataink is rendelkezésre állnak, melyeket van, hogy nem pénzért, hanem egyszerűen bosszúból lopnak el és tesznek közzé.

Forrás:
Vadász Réka: Időtöltés vagy pszichés probléma a kényszeres telefonnézegetés?
Divány: Titkos hashtagekkel viszik egymást a hülyeségbe a tinik

Kolbert András: Fillérekért lehet hamis bankkártyához jutni a sötét weben