Az emberek az információk jelentős részét bizonytalan eredetű közlésekből szerzik, ezeket később tényként mesélik el egymásnak. Ahogy a hírek, mind közvetlenebb utakon terjednek, ettől egyrészt csökkent a korábban csak többszörös áttételekkel összekapcsolható világrészek közötti információáramlás ideje, a közvetítő személyek száma és ezáltal az információk torzulása, másrészt ez felgyorsította a helyi szóbeszéd, a lokális legendák nemzetközi exportját, adaptációját is.
A valóság manipulációját gyermekjátékká egyszerűsítő digitális technológiák, és az akár névtelen kinyilatkoztatást is lehetővé tévő internet megjelenése, alapjaiban változtatta meg a szóbeszéd terjedését. Egyes társadalomtudományi értelmezések szerint a világháló klasszikus pletykaklub, ahol bárki megszólíthat bárkit, akár ismeretlenül is. Eszerint az értelmezés szerint azt mondhatjuk, hogy az internet a pletyka ideális színtere és hordozója.
De ha arra gondolunk, hogy a névtelenség mögé bújva az embereknek lehetőségük van arra is, hogy olyan dolgokat elmondjanak, amit egyébként nem mernének, akkor az internet rombolóan is hathat a szóbeszédre, hiszen az internet névtelenségében nem lesz többé szükség arra a pszichológiai elfedő szerepre, amit a mendemonda az élőbeszédben betölt.
Az tehát nem várható, hogy a szóbeli kommunikációt, a pletykálkodást, a jövőben kiszorítja az internetes kommunikáció, de mindenképpen elősegíti a kitalációk minden eddiginél gyorsabb és szélesebbkörű terjedését és mutációját. Összeállításunkban példákkal, az interneten napvilágot látott írásokkal szeretnénk illusztrálni néhány cikken keresztül a hírek és álhírek közötti megfigyelhető különbségeket. S, hogy mi került a válogatásba? Legendák, internetes csalások, és kamu figyelmeztetések. Nézzük is rögtön az elsőt!
A Danon bezárja a Győri Keksz és Ostyagyárat
"Elismerték, hogy csak piacszerzés volt a céljuk. A gyár magyarországi piaci részesedése 60 százalékos volt, neve az egyik legismertebb cégnév Magyarországon. Bezárása számunkra, azonban már többet jelent a közgazdasági értelemben vett veszteségeknél, ugyanis a jövőben már nem élvezhetjük a Balaton szeletet, vagy a Pilóta kekszet."
A felhívás 2005 júliusában körözött az interneten, majd a Hír TV internetes oldalára is felkerült. A cég cáfolta a levélben foglaltakat. Mondván, gazdaságilag értelmetlen lépést követnének el, ha feladnák piacvezető termékeiket. Nem tudott a bezárásról Győr polgármestere Balogh József sem, aki szerint a hír felröppenése fokozta a Danon helyiy alkalmazottjainak bizonytalanságérzetét. Hamarosan kiderült, hogy a bojkottra való felszólítás vaklárma. Egészen pontosan egy 2001-es hasonló mozgalom újraélesztésére tett kísérlet volt. A Danon, akkor 2001-ben, csak a közvélemény felzúdúlása és hosszas tárgyalások után tartotta a városban a kekszek és cukrok gyártását, de a termelés nagyobbik részét Székesfehérvárra helyezte át.
A hír újjáélledéséhez hozzájárulhatott az is, hogy akkoriban olyan megoldási javaslat is szóba került, ami éppen négy évvel későbbi bezárást ígért. Ez a négy év járt volna le 2005-ben és ennek, valamint az évközi kisebb mértékű létszámcsökkentések apropóján gondolhatta 2005 júliusában valaki, hogy újra a bezárás réme fenyegeti a győri gyárat.
A Danon elleni internetes vaklármának, tehát volt némi előzménye, de sajnos nem ritka az olyan fogyasztói akció, amely abszulút légből kapott vádakra építve próbál indulatot gerjeszteni egy cég, illetve annak termékei ellen.
Nekimegy a kamuhíreknek a Facebook
Mark Zuckerberg, a Facebook megálmodója egy korábbi posztban közölte, hogy komolyan veszik az álhírek terjedését a közösségi oldalon, és a közeljövőben lépéseket tesznek annak érdekében, hogy gátat szabjanak a kamu terjedésének. S, hogy miért jutottak erre a megállapításra? Mert Donald Trump meglepő eredménnyel végződő elnökválasztási győzelme kapcsán az amerikai média elkezdett magyarázatokat keresni a nem várt eredményre, és rövid időn belül a főbűnös is kézre került: a techcégek, azon belül is a Facebook az oka, hogy Trump győzni tudott.
Az alapító úgy véli, hogy az álhírek csak a teljes facebookos tartalom csekély részét adják, de azért tesznek lépéseket a jelenség ellen, például: javítani kívánják az álhír felderítő mechanizmusokat. Megkönnyítik a kamu információk bejelentését. Hogy kiszűrjék a kamu híreket harmadik féltől is kérnek majd segítséget, elsősorban ezzel foglalkozó szervezetektől.
Az újságírókat is bevonják a munkába, hogy segítséget nyújtsanak a kammu hírek kiszűrésében.
Annyi szeméten kell átrágniuk magukat, hogy teljesen kikészülnek a Facebook moderátorai
"Annak ellenére, hogy a szerződésük tiltja, hogy a munkájukról bárkinek is beszéljenek, a Süddeutsche Zeitungnak sikerült interjút készítenie néhány olyan emberrel, akik a Facebook tartalmait szűrik, egy berlini irodában." - Adja hírül a 444.hu. Az interjúban résztvevő moderátorok főlegg az átláthatatlan szabályokra, a stresszre, és a túlterheltségre panaszkodtak.
"Olyan dolgokat láttam, amitől komoly kétségeim támadtak az emberi jósággal kapcsolatban. Kínzásokat és állatpornót"-számol be a munkájáról az egyikük.
Egy másik munkatárs nyilatkozatából kiderült, hogy mióta látta a Facebookra posztolt pedofil videókat, akár apácának is elmehetne, mert gondolni sem tud a szexre. Szintén egy másik munkatárs a szabályok teljes értelmetlenségére hivatkozott. Példának okáért amikor a csoportvezetőjének mutatott egy véres képet, amit szerinte nem lenne szabad másoknak is látnia, a főnök azt mondta, ez csak az ő véleménye, és inkább próbáljon meg úgy gondolkodni, ahogy a Facebook szeretné.
A Süddeutsche Zeitung megkérdezte a moderátorokat foglalkoztató céget is, de az Arvató csak annyit reagált, hogy ezekre csak a megbízójuk, a a Facebook adhat választ. Mikor hozzájuk fordultak, érdemi válaszokat a Facebbook németországi képviseletétől sem kaptak. - Számol be cikkkében a 444.hu Később kiderült, hogy a Süddeutsche Zeitung megszerezte azokat az oktató anyagokat, amelyekkel a cég megtanítja a moderátorainak, hogy milyen posztok maradhatnak fennt a legnépszerűbb közösségi oldalon és melyek azok, amelyeknek a kukában a helyük.
A Facebook céljai között szerepel az, hogy senki se tehessen ki olyan poszttot, ami gyűlöletbeszédnek minősül, mert az "megfélemlítő és kirekesztő közeget teremt, amelyben az emberek nem akarnak semmit megosztani." Az viszont, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek azt már maga a Facebook határozza meg.
A Facebook munkatársi körének működtetnek egy belső tanfolyamot, ahol először is úgynevezett védett kategóriákat határoznak meg, és kijelentik: ha ha ezen kategóriába tartozó személyek bármelyikét verbális támadás éri, a posztot el kell távolítani. A védett kategóriák a következők:
- Biológia nem
- Vallási hovatartozás
- Nemzetiség
- Gender (kb. társadalmi nem)
- Rassz
- Etnikum
- Szexuális orientáció
- Fogyaték vagy súlyos betegség
De ez még nem minden, léteznek ugyanis egyéb, nem teljes, de némi védelmet élvező alkategóriák:
- Életkor - fiatal, öreg, tinédzser
- Foglalkozás - munkanélküli, tanár, orvos, pilóta, űrhajós
- Származási földrész - európai vagy ázsiai
- Társadalmi státusz - gazdag, szegény, középosztálybeli
- Külső megjelenés: szőke, barna, magas, alacsony, kövér, sovány
- Politikai hovatartozás: republikánus, demokrata, szocialista, kommunista, forradalmi
- Vallás: iszlám, katolicizmus, szcientológia
Külön alszabály, hogy magukat a vallásokat szabad támadni, de a vallási csoportok tagjait már nem, tehát azt le szabad írni a Facebookon, hogy a szcientológia rossz, az viszont nem, hogy egy szcientológus rossz.Amelyik poszt nem felel meg a fentebb felsorolt szempontoknak, azt támadásnak minősítik és azonnal törlik a moderátorok.
A közszereplők a Facebookon is több kritikát kénytelenek eltűrni, mint az átlagemberek. A Facebook a közsszereplő fogalmát a következőképpen határozza meg:
- Olyan ember, akit tisztviselőnek választottak
- Olyan ember, akinek több mint 100 000 követője van a közösségi médiában
- Olyan ember, aki a médiában dolgozik és nyilvános kijelentéseket tett
- Olyan ember, aki az elmúlt két évben ötször vagy annál többször szerepelt a hírekben.
A Facebook és a politika halála
A Magyar Narancs korábban közreadott számában megjelent egy olyan cikkk, melyben a szerző arról ír hosszasan, hogy a digitális világban az adatgyűjtésre és adatelemzésre specializálódott cégek kihasználva az új lehetőségeket, hogyan biztosítanak szolgáltatásokat válalatok és politikai pártok számára, és ezzel miképp tudják befolyásolni a politikai/kereskedelmi választásokat és döntéseket.
Egy Aleksandr Kogan nevű illető (a Cambridge Egyetem "Proszociális és Jólét Pszichológiai Laboratóriumának" vezetője) 2013-ban saját céget alapított Global Research Partners néven. A GRP egy év alatt a Facebookon tevékenykedve - egy dollárt ígértek azoknak, akik kitöltenek egy kérdőívet, illetve hozzáférést biztosítanak fiókjukhoz - negyvenmillió profilt gyűjtött összea közösségi oldal sajátosságai miatt a GRP nemcsak a bejelentkező felhasználók, hanem azok ismerőseinek releváns információit is megszerezte (ez döbbenetes szám: 2014-ben egy átlagos Facebook-felhasználónak 340 ismerőse volt). Átverték a felhasználókat: azt ígérték, hogy csak ők használják fel az adatokat, de ennek ellenére 2014-ben az adatbázist eladták a viselkedéskutatással, marketinggel és kommunikációval foglalkozó Strategic Communications Laboratories (SCL) nevű angol vállalatnak. (Az SCL-t a fogyasztói és vásárlási magatartás befolyásolására alkalmas módszerek befolyásolása céljából alapították, de jelentős tevékenységet folytat a katonai célú dezinformáció területén is: kiemelten sikeresek voltak legalább 25 országban a választási kampányokban.) Az SCL leányvállalata, a Cambridge Analytica a választási kampányban egy algoritmust felhasználva személyre szabott migránsellenes üzeneteket küldött a Facebook-felhasználóknak, több mint százezer variánsban a brit választóknak, hogy a Brexit mellett döntsenek.
A Cambridge Analytica igazgatója, Alexander Nix nyilvánosan kijelentette, hogy a "pszichografikus profil" alapján kialakított "mikromarketing" volt a legfőbb fegyverük a Trump-kampányban is. Nix azt is elmondta, hogy "230 millió amerikai választóról rendelkeznek egyenként 3000-5000 adattal" (a jövedelemtől elkezdve az egészségi állapoton át a hobbikig), és ezekből saját algoritmusaik alapján képesek felhasználható profilt készíteni.
Hogy csak egy példát említsünk -, hogy a Trump-Clinton tévés vita után célzott üzeneteket, mintegy 175 ezer különfélét, küldjenek a Facebookra: a szoftver a fegyverviselés témakörében mást jelenített meg a fegyverbolondoknak, illetve a vadászoknak, de a lényeg az volt: Clinton elveszi a puskátokat. A kampányok és az alkalmazott módszerek mögött igen komoly tudományos kutatás áll: a Rév által idézett, tudományos közlönyökben is megjelent munkák megmutatják, hogy tíz Facebook-like alapján az algoritmus jobb személyiségelemzést nyújt, mint az illető munkahelyi kollégája, 150-nél jobban ismeri a gép őt, mint a saját édesanyja, 300 bevitt adat alapján pedig pontosabb a leírás, mint ha az illető élettársa tenné.
Mindehhez hozzájön még egy különös dolog is: roppant népszerűek a Facebookon a "Ki lennél te a Star Warsban?" vagy "Melyik barátod áll hozzád legközelebb?" típusú tesztek - ám azt kevesen tudják, hogy az itt megadott adatok adatbázis-építésre szolgálnak, és ezeket az adatbázisokat gyakorlatilag bárki megveheti; meg is teszik: a női magazinok marketingeseitől kezdve a titkosszolgálatokig számlálhatjuk a vásárlókat.
Tanulság? Az nincs. Legfeljebb annyi, hogy ha a Facebookon megjelenik egy teszt, hogy "Ki lennél, ha…", akkor nem lépünk be, mert az adatmegosztással jár. De mint látható, ez messze nem elég.
Kis részletekben adagolt álhírekkel immunissá lehet rájuk tenni az olvasókat
A Cambridgei egyetem pszichológusai úgy vélik, hogy ha kis adagokban adagolva adjuk át az álhírek még hasznosak is lehetnek a dezinformáció elleni harcban.
Kísérletükben kétezer amerikai lakosnak adtak hamis és igaz híreket. Megfigyeléseik szerint folyamatosan adagolva az álhírek idővel kiütötték a megalapozott, tudományosan alátámasztott információkat. Viszont ha a megalapozott tényeket közlő írásokban figyelmeztetésekkel együtt álhíreket, álinformációkat is közöltek, akkor a későbbiekben a teljesen légből kapott álhíreknek már kisebb hatásuk volt az olvasókra.
Harc a hírek árnyékában
A médiapiacon a színfalak mögött szabályos háború zajlik, amivel az EU nem tud lépést tartani. Mire tényszerűen megcáfolnak valamit, addigra már sok ezren osztják meg az álhíreket.
A disinformation review nevű oldal összegyűjti az álhíreket és ezeket megpróbálja rétegekre bontani. A globális propagandaháborúban ez a platform számít az egyik bástyának, amelyre az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) is építhet. Az EKSZ az Európai Unió diplomáciai testülete, amely többek között gondoskodik a nem uniós országokkal kialakított diplomáciai kapcsolatok és stratégiai partnerségek folytonosságáról, valamint együttműködik az EU-tagországok, az ENSZ és más meghatározó jelentőségű szervezetek, illetve a különböző államok diplomáciai szolgálatával. Konkrét tevékenységei közé tartozik a békeépítés (politikai, gazdasági és gyakorlati támogatás révén), a biztonságteremtés, a jó kapcsolatok ápolása az EU közvetlen szomszédságában lévő országokkal; a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és a válságreagálás; az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint az emberi jogok érvényre juttatása.
Az EKSZ-nél a hivatalnokok ugyan mindössze 11-en vannak, de lelkiismeretesen végzik a feladatukat, ami többek között az álhírek leleplezése. Az európai uniós tagországok kormányfői 2015 májusában döntöttek arról, hogy az EKSZ-en belül létrehoznak egy stratégiai kommunikációs részleget, ami célzottan az orosz álhírkészítők ellen irányul. Az Ukrajna elleni háború után vált az EU számára világossá, hogy a Kreml célzott dezinformációs kampányokat folytat és így próbálja meg aláásni a nyugati világ tekintélyét.
A legnagyobb botrányt talán az a hamis hír kavarta, mely szerint egy orosz lányt menekültek erőszakoltak meg Berlinben.
Az EKSZ munkáját 30 európai uniós államban 400 újságíró, egyetemi alkalmazott, hivatalnok, nem kormányzati szervezeti munkatárs és magánszemély segíti. Ők mindannyian az internetet kutatják át álhírek után. Néhány nagy tapasztalattal rendelkező szakértő Ukrajnából származik, ők a Stopfake szervezet tagjai. A résztvevőkkel szemben az elsődleges elvárás a precízitás.
Az EKSZ stratégiai kommunikációs részlegének ellenfele az orosz kormány hír- és propagandagyára, amely Moszkvában található és a neve Rosszija Szivodnya (Oroszország ma). A propagandisták televízió- és rádióműsorokat készítenek, hírügynökségi jelentéseket állítanak össze, internetes oldalakat hoznak létre, felméréseket végeznek és műholdon sugároznak adásokat. A platformok közé tartozik a RIA Novosti és a Szputnyik News, amely rádió- és internetes felvételeket, valamint videókat készít 30 nyelven és a műsorok három tucat államban érhetők el. Ezzel párhuzamosan az RT nevű orosz nyelvű külföldi csatorna önálló adóként működik. A közvetített adások színvonala nem hasonlítható a szovjet propagandához, gyakran gyorsabbak és modernebbek, mint a nyugati híradások.
A web azáltal, hogy gyökeresen átalakította a legtöbb értelmiségi foglalkozás munkaóráit, döbbenetesen leszűkítette az emberek közötti távolságot, s egyben gyerekjátékká tette a kommunikációt, vadonatúj gondok és problémák hadát zúdította ránk.
Járjunk tehát nyitott szemmel és füllel a digitális térben is.
Balázs Zsanett
