A netgeneráció olvasási szokásai

A hagyományos értelemben vett olvasás egyre több fiatal szerint már csupán a régi időkből megmaradt furcsa tevékenység, amit mindenáron száműzni kell a mai rohanó világban töltött mindennapjainkból. Hiszen hogyan is versenyezhetne egy több száz oldalas könyv egy habkönnyű táblagéppel, ami sokkal több és színesebb információt tartalmaz egy fantáziátlan gyermek számára? Talán sehogy. És bár lehet ez elkeserítő, felháborító vagy épp érthetetlen, változtatni úgy tűnik, nem tudunk rajta.

Az olvasás, mint eszköz

Egy mai gyerek  számára az olvasás már egészen mást jelent, mint akár az én generációm tagjainak. Egyre kevesebben tapasztalják meg, még kiskorukban, hogy az olvasás bizony lehet egy mesés élmény is, nem csupán valami kötelező rossz, amin túl kell lenni. Ha hiányzik a kezdeti meghatározó és szükségképpen pozitív benyomás, hogy milyen jó dolog anya mellé kucorodva az ágyban, a kedvenc történetünket hallgatni az ő selymes hangján és figyelni a lapok surrogását, ahogy újabb és újabb kép tárul fel a szemünk előtt egy mesés helyről és ezer elképzelt karakterről, akkor ezt később pótolni már szinte lehetetlen. Marad az egyszerűen elérhető, nettel rendelkező számítógép, ami mentes minden plusz érzelmi töltettől, de ez már nem is igazán zavarja a gyermeket, hiszen anya hangja helyett annyi mást kap. Végtelen történetet, képeket és rengeteg információt néhány kattintással. Nem kell választani, szelektálni, mind elérhető és megőrizhető. Hiszen a cél már rég nem a minőségi, hanem a mennyiségi olvasás. Ahogy azt egy összefoglaló cikk is fejtegeti, mára az információ a lényeg. Minél több szöveg befogadása, minél hamarabb.

Könyvek helyett cikkek

A mai kor gyermeke már nem szívesen vesz a kezébe könyvet, még kevésbé viszi magával, ha iskolába, nyaralni  megy, hiszen lehúzza a táskát és ezzel a kényelmetlenséggel együtt bizony már nem éri meg. Mi lehet ennek az oka? Akár a jó példa hiánya szülői részről, akár a baráti társaság tagjainak helytelenítő arckifejezése, mikor például egy iskolai szünetben, valaki könyvet merészel elővenni, csupán önmaga szórakoztatására. De sajnos túlnyomó részt mégiscsak abban keresendő a hiba, hogy egy értelmes olvasásra képtelen gyerek semmi örömöt nem fog találni egy több száz oldalas kötetben, amiben nem egy történetet és a fejében megjelenő képek meseszép kavalkádját fogja látni, csak üres, nyomda szagú, végtelen sorokba rendeződő betűket. Természetesen ez nem nyeri majd el a tetszését, így inkább a könnyen érthető cikkek felé veszi az irányt. Rövidek, tömörek és minden vadonatúj, hasznos információt megtalál bennük. Naprakész lesz és még csak energiát se kellett belefektetnie. Az irodalmi értékkel bíró könyveknek pedig mi lesz a sorsuk egy ilyen fiatal szobájában? Irány a sarok és tessék porosodni!