Nem is olyan régen a manapság divatos zenehallgatási szokások és módszerek egy science fiction filmbe illőek voltak: a reggeli munkába menet pusztán a hüvelykujjunkkal végigfuthatunk több tízmillió számon egy zsebben elférő kütyün, amely az életünk meghatározó részévé vált.
A zene technológiai történetében sorra jöttek olyan áttörések, melyek megszabadítottak minket a korlátoktól. A rádió azt jelentette, hogy már nem volt szükség fizikálisan jelen lennünk egy-egy előadáson, ha zenét szerettünk volna hallgatni, a vinyl lehetőséget nyújtott, hogy magunk dönthessük el és választhassuk ki, hogy mit és mikor szeretnénk az otthonunkban hallgatni, ezután a kazetták hordozhatóvá tették a személyes zenegyűjteményünket, így azokat gyakorlatilag bárhol meghallgathattuk.
Ma már a digitális korszak mélyén vagyunk, felbontottuk a zenék és a fizikai adathordozók közötti kapcsolatot. Mindössze 15 évvel ezelőtt az emberek még extázisban voltak, mikor egy pakli kártya méretű adathordozón maguknak tudhattak néhány száz, esetleg néhány ezer számot. Manapság viszont már egy tucatnyi, az internetre csatlakoztatott eszközünkön található program ajánl nekünk több millió elérhető zenét egy másodperc alatt.
De hogyan is jutottunk el idáig?
1993 - Évekkel a Napster, a MySpace és a SoundCloud előtt már volt egy hely a weben, ahol a feltörekvő zenészek megoszthatták műveiket a közönségükkel. Az Internet Underground Music Archive (IUMA) 1993-ban elsőként indult el, mint egy online zenei archívum. Az oldal legnagyobb problémája az volt, hogy sokkal fejlettebb volt a koránál. Az 1990-es évek első felében még nem voltak elterjedve a különféle webböngészők és az internet sebessége is többnyire még nagyon kezdetleges volt, ez még szimplán nem volt alkalmas zenei fájlok feltöltésére. Míg manapság, például csak a SoundCloud felületére percenként több, mint 12 órányi zenét töltenek fel nap mint nap, addig egyetlen egy zenei fájl feltöltése az IUMA-ra a 90-es évek közepén kínszenvedés volt, így meglehetősen kevesen vették igénybe az oldal funkcióit. Később, aztán a Napster megjelenésekor az IUMA teljesen a háttérbe szorult, senki sem szeretett volna befektetni a cégbe, így aztán kisebb huzavona után 2006-ban végleg bezárta kapuit az oldal. Bár egy keserédes és feledhető karriert futott a platform, mégis értek el páran sikereket a funkcióit használva. Például az amerikai Sublime punk-ska zenekar számára is az IUMA építette ki a nagy kiadókhoz vezető utat.
1993 - Az MP3 formátum az IUMA megalakításának évében jött létre. Ez egy áttörés volt az audiotechnikában, amelyet a Moving Picture Experts Group (MPEG) ért el. Az MP3 lehetővé tette a hangfelvételek kis fájlméretbe történő tömörítését a könnyebb digitális tárolás és továbbítás érdekében. Bár ez nem az egyetlen jelenleg rendelkezésre álló fájlformátum, megalakulása után a digitális zenepiac meghatározó része kezdte el használni ezt a formát. Különböző webhelyek kínálták és kínálják a mai napig is a zenék letöltését MP3 formátumban.
1999 - A 90-es évek vég
én a Napster akkortájt jött létre, amikor a digitális zene és a CD-lejátszók kezdtek egyre nagyobb teret hódítani maguknak.
A Napsteren a CD-ken található audiófájloknál kisebb méretben voltak elérhetőek a zenék, így az emberek letölthették azokat és később lejátszhatták a számítógépükön. Sokan kezdték el lemásolni a zenéket a CD-kről, és megosztani őket a Napsteren, ez gyakran okozott szerzői jogi bonyodalmakat, és végül a platform végét is ez a probléma okozta. Neves zenészek, mint például a Metallica, Dr. Dre vagy éppen Madonna is megjárták a bíróságot a Napsterrel, ugyanis több esetben előfordult, hogy hivatalosan még meg sem jelentetett zenék kezdtek el keringeni az oldalon, amik sokszor komolyabb rádióállomásoknál kötöttek ki, akik a szerzői jogokat megkerülve játszhatták ezeket a dalokat a műsoraikban. Az oldal 2001 februárjában érte el a csúcspontját, ekkor 26,4 millió felhasználót tudhatott magáénak. Annak ellenére, hogy a hangminőség nem mindig volt a legjobb, az MP3 formátumú fájlletöltések meghatározóak lettek, hiszen ilyen formában lehetett a legkönnyebben élvezhető minőségben elérni a legújabb slágereket. Tehát a Napster valamilyen módon úttörő szerepet játszott az MP3-fájlok elterjedésében, amelyek később a zene terjesztésének jövőjévé váltak.
2001 - A legelső iPod 2001. október 23-án jelent meg a piacon. Megjelenésekor még csak és kizárólag más Apple termékekkel volt kompatibilis, ettől függetlenül a zenei streaming alakulásának egy meghatározó elemévé vált. Az iPod annyiban különbözött a más, hasonló MP3-lejátszóktól, hogy nem volt szükséges manuálisan rápakolgatni a zenéket, hanem az eszköz szinkronizálta magát a felhasználó más Apple termékeivel, így az emberek ugyanazokat a zenéket hallgathatták akár Mac számítógépen, akár iPodon, anélkül, hogy a fájlokat több különböző helyen önmaguknak kellett volna cserélgetniük. Az iPod magával hozta a ma már jól ismert és közkedvelt "shuffle" funkciót is, ami lehetővé tette a felhasználóknak, hogy ne egy előre felállított sorrendben hallgassák a zenéiket, hanem hagyhatták, hogy randomizáltan, a "sors" dönthesse el, hogy mi legyen a következő szám, ami lejátszásra kerül.
2002 - 2002 januárjában elindult a Last.fm névre keresztelt oldal, mely a mai napig aktív és működőképes. A kezdetektől fogva számos szociális funkciót tartalmazott, a felhasználók alakíthattak ki maguknak saját profilt, ahol az úgynevezett „Audioscrobbler” segítségével nyomon követhették zenei ízlésük alakulását és a rendszer a kedvenceik alapján ajánlott nekik újabb előadókat és zenéket. Ez az algoritmus nem csak kizárólagosan az oldalon meghallgatott zenéket naplózta, hanem később a Spotify, Deezer, Tida stb. előzményeket is, valamint akár a számítógépre letöltött MP3-lejátszóba beépített plug-inként is követheti és elemezheti a felhasználók zenehallgatási szokásait. Az oldalon az induláskor még lehetőség volt hallgatni a zenéket külső források nélkül, azonban 2014-ben a Last.fm ezt a funkciót megszüntette és helyette külső linkekként, Spotifyon, vagy YouTubeon hallgathatóak meg a zenék. A Last.fm ezt a döntést azzal indokolta, hogy elsősorban az ajánlási rendszerükre szeretnének fókuszálni és azt továbbfejleszteni.
2015 - Az Apple Music 2015 júniusában vált elérhetővé és lett rögtön sok Apple rajongó kedvenc streaming szolgáltatójává. A platform az indulásakor a popkultúra számára létrehozott one-stop shopként ("one-stop shop for pop culture") definiálta önmagát. A nagy rivális Spotifyjal ellentétben nem freemiumként, hanem csak előfizetéssel érhető el, azonban az előfizetők az első összeg levonása előtt kapnak 3 hónapnyi ingyenes próbaidőszakot. A szolgáltatónak 2019 decemberében körülbelül 68 millió előfizetője volt, ezzel második helyen áll a zenei streamingszolgáltatók toplistáján (a Spotifynak ugyanekkor körülbelül kétszer ennyi fizető felhasználója volt). Az Apple Music kontra Spotify versengés és méregetés évek óta egyre gyakoribb. Az Apple Music elsősorban az Apple termékek felhasználóit elégíti ki a leegyszerűsített Apple eszközök közötti szinkronizálással, emellett a platformnak van saját rádiócsatornája, a Beats 1 Radio, ahol a nap 24 órájában hús-vér emberek/DJ-k szolgáltatják a zenét. Anyagilag a két szolgáltató előfizetési opciói között minimális a különbség (ha nem vesszük figyelembe a Spotify korlátlan ideig használható ingyenes, ám gyakorlatilag élvezhetetlen, lebutított verzióját), a Spotify előnyére írhatóak a podcastek, míg az Apple Music büszkélkedhet több exkluzív friss és népszerű előadó megjelenéseivel.
Mi lesz a jövő?
Joggal merülhet fel az emberekben a kérdés, hogy mi lesz a zenei streaming jövője, meddig fognak tudni növekedni a lejátszások, az előfizetői számok, illetve, hogy vajon hány új streaming szolgáltató fogja tudni még meglovagolni a jelenlegi hullámot? 2015-ben Edgar Berger, a Sony Music Entertainment akkori CEO-ja egy nyilatkozatában kifejtette, hogy a zeneipar ma már nem a birtokláson alapszik, hanem a hozzáférésen, nem tudja elképzelni, hogy a streamingen túl lenne még bármi, ami megvalósítható, a streaming a "végállomás", amely után már nincs tovább ("So this looks like a final destination.")
A streaminget érő kritikák
Általánosságban elmondható, hogy a streaminget érő legnagyobb kritika (nem meglepő módon) a pénzt illeti, pontosabban az előadók megfelelő kifizetését. A Spoitfy egy-egy zeneszám lejátszása után általában 0,006 és 0,0084 dollár közötti összeget fizet ki az előadóknak (ez átszámítva körülbelül 1-2 forint), értelemszerűen a jelenleg olyan rendkívül népszerű előadóknak, mint Ed Sheeran, Drake vagy éppen Billie Eilish még ez az összeg is megfelelő, hiszen Ed Sheeran Shape of You című számát csak a Spotifyon több, mint 2,3 milliárdan hallgatták eddig meg, amivel jelenleg ez egyébként a Spotify legtöbbet streamelt száma, emellett pedig Ed Sheerannek több másik műve is bőven 1 milliárd feletti számmal büszkélkedhet. Azonban a kezdő, feltörekvő előadóknak nem egyszerű -gyakorlatilag lehetetlen- megélniük csak a zenélésből (ha a streaming számokat tekintjük), különösképpen akkor, ha éppen egy nem túl divatos vagy trending zenei műfajban próbálkoznak. Az előadók remélhetik, hogy a streamingek/követők száma garantálja számukra a koncerteken történő jegyeladásokat, a különböző merchandise eladásokat, azonban ez közel sem így működik. A zenei streaming, és ezzel együtt a modern zenehallgatási szokások egyik legnagyobb hátránya, hogy zenehallgatás során gyakran már nem a zene áll a középpontban. Az emberek takarítanak, utaznak, főznek, olvasnak, tanulnak, dolgoznak és szól a streaming szolgáltatók által automatikusan létrehozott végtelen hosszú lejátszási lista, ami folyamatosan pörgeti fel a lejátszások számát, viszont a zenére nem figyel senki. Erre a "problémára" hívta fel a figyelmet a közelmúltban például Taylor Swift, vagy éppen Jay-Z is, aki egy időre a mára már ikonikussá és legendássá vált Reasonable Doubt című albumát le is töröltette Spotifyról, mondván, hogy ő nem szeretne senki "háttérzenéje" lenni.
Julian Knight brit parlamenti képviselő, a jelenlegi brit kormányzat digitális világgal, kultúrával, médiával és sporttal foglalkozó bizottságának elnöke (Chair of the Digital, Culture, Media and Sport Committee) 2020 októberében jelentette be, hogy elkezdik vizsgálni, hogy megfelelően, jogszerűen történnek-e a zenei streaminggel kapcsolatos kifizetések. Julian Knight szerint a jelenlegi modell fenntartása könnyen elképzelhetően szűkíteni fogja az elérhető zenészek és előadók listáját, ami értelemszerűen nem egy kívánt cél. A legnagyobb problémát általában a streaming szolgáltató és az előadó közötti harmadik fél generálja, mivel példának okáért a fentebb említett Spotifytól érkező 1-2 forintnak mindössze a 13%-a landol magánál az előadónál. Ez a százalék sok helyen sokféleképpen szerepel, azonban tény, hogy nem lenne meglepő és újdonság a felfedezés, miszerint a közvetítő (middle man) egy elég méretes százalékot vesz le magának a streamingek után kifizetett összegből. Komolyabb kiadók nélkül azonban csak viszonylag ritkán (bár talán már egyre gyakrabban) sikerül elérniük nagyobb anyagi sikereket az előadóknak. Legutóbbi komolyabb botránya során Kanye West hívta fel a figyelmet arra, hogy sokszor mennyire gerinctelenül és diktatórikusan működnek a nagyobb kiadók.
A Musicians' Union és a The Ivors Academy kollaboráció kezdeményezésére elindult egy #FixStreaming mozgalom, egy friss felmérésük alapján számszerűsítették az adatokat, miszerint a hallgatók 77%-a gondolja úgy, hogy az előadók alulfizetettek és 83%-uk érzi, hogy a legtöbb kiadót túlfizetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése