Korunk társadalmában az élettér olyan új addiktív viselkedésformái jelentek meg, amelyek viszonylag nehezen kezelhetőek és definiálhatóak az átlagember számára. S hogy miért is van ez? Mert az olyan új kategóriák megszületése, mint például az internetfüggőség vagy a közösségi háló iránti nagyfokú dependencia, és a játékszenvedélyek modern megjelenései magukon viselik a klasszikus addikciók minden jellemzőjét – még, ha azt egyesek nehezebben is veszik észre, vagy nem találják olyan veszélyesnek. Mindezek ellenére nem árt, ha az ember tisztában van azzal, hogy ezek a jelenségek észrevétlenül válnak mindennapjaink részévé, befolyásolva minket és környezetünket egyaránt.
Internet: Az én mentsváram. De jól van ez így?
A netfüggőség – mint azt már a fentiekből is kiderül – nehezen meghatározható jelenség, hiszen az internethasználat annyira beivódott a hétköznapjainkba, hogy nehéz felállítani a józan határait. Olyan komplex és sokoldalú jelenségről beszélünk, amely általában hobbiként vagy éppen a munka során alakul ki. Sokszor tisztában sem vagyunk azzal, hogy tulajdonképpen már jóval több fűz minket a laptopunkhoz vagy az okostelefonunkhoz. És itt jön a képbe a netfüggéshez vezető út egyik kulcsfogalma: a veszély éppen ebben rejlik, hogy tárgya egy olyan társadalmilag elfogadott eszköz, amit mindannyian használunk, így nem, vagy csak jóval nehezebben tűnik fel, ha környezetünkben valaki ezektől függővé válik. Emiatt az irányukban megnyilvánuló társadalmi tolerancia sokkal nagyobb, mint egyéb addikciók esetében, legtöbbször sem a beteg, sem a környezet nem tekinti az ilyen viselkedésformát rendellenesnek. A probléma sajátossága, hogy az internet esetében egy virtuális világról beszélünk, amely sokkal összetettebb élményekkel látja el a rabját, mint egyéb függőségek tárgyai. A függőségek kialakulását illetően többféle elmélet létezik, de abban valamennyi egyetért, hogy mind a kémiai anyagokhoz köthető, mind a szer nélküli, viselkedésbeli függőségek a valós helyzetekből való menekülést teszik lehetővé. Egy virtuális világba való menekülés lehetősége az internet segítségével kémiai anyag használata nélkül is adott. Az internetfüggőség kialakulásához több tényező is hozzájárulhat. Ilyen mindenekelőtt a könnyű elérhetőség, hiszen a nap bármely órájában lehetőséget ad a szükségletek azonnali kielégítésére. Ezzel mintegy erősíti az úgynevezett id (ösztönén) működését, a személy hedonisztikusságát. Egyúttal növeli a kompetencia érzését, szélsőségesen a mindenhatósági, korlátok nélküli fantáziákat. Kielégíti a kevésbé autonóm személy függőségi igényét, dependenciáját, miközben lehetőséget ad kevésbé kontrollált viselkedés megjelenítésére is (pl. fokozott agresszivitás vagy identitáspróbálgatás).
A közösségi háló vonzása minden eddiginél nagyobb hatással van a népességre, különösen a fiatalabb generációra. Ezek a weboldalak (Facebook, Twitter stb.) és a virtuális játékvilág lehetővé teszik, hogy a felhasználók kapcsolatba lépjenek egymással, amely egy szintig teljesen helyénvaló és jó dolog, kreativitásra és új, hasznos információk begyűjtésére is ráveszi őket. A gyerekek és kamaszok azonban rengeteg időt töltenek el rajtuk, szinte az összes szabad idejüket, állítja az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia. A Pediatrics március 28-i online számában megjelent cikk szerint a kamaszok több mint fele naponta legalább egyszer felkeresi a közösségi oldalakat. Negyedrészük több mint 10 alkalommal jelentkezik be egy nap. Ez később hajlamossá tehet a depresszióra, és a teljes elmagányosodás állapotához vezethet.
A kutatók vizsgálataik során számos érdekességre bukkantak a témával kapcsolatosan. Ivan Goldberg az internetes addikciós zavar diagnosztikai kritériumai közül kiemeli a megvonási tünetek esetét. Ilyen például a pszichomotoros nyugtalanság, a szorongás, a fantáziák, az internettel kapcsolatos álmok, vagy amikor gyakori hálólátogatók öntudatlanul gépelési mozdulatokat végeznek az ujjaikkal. Az internetfüggő is szenvedhet tehát megvonási tünetektől (pl. számítógépe elromlása esetén), és sokszor tudatában is van tevékenysége káros voltának, de többnyire kudarcba fulladnak a nethasználta kontrollálására tett kísérletei. Az ilyen személy gyakran menekül valós problémái elől az internet jelentette világba. Seeman vizsgálatai szerint pedig a dependencia kialakulását elősegíti a depresszió, a szociális fóbia, más addikciók, az impulzuskontroll zavara, a skizoid személyiség és az alacsony önértékelés.
A frissebb, témával foglalkozó kutatások során Magyarország esetében kiemelhető a BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központja által végzett vizsgálat, amely az internetfüggőség témájában zajlott, közel 2000 fős mintát alapul véve. A válaszadók közel 14%-a fordult korábban pszichológushoz, 21%-nak volt az evéssel, 19%-nak más függőséggel kapcsolatos problémája. Ezek magasabb értékek, mint ami az átlagos populációnál megfigyelhető. A problémás csoportba tartozók elsősorban nem információszerzésre vagy levelezésre használják a netet, hanem csevegésre, játékra, egyéb szabadidős tevékenységek helyettesítésére.
Játék az életem
A játék öröm és minden ember igényli a szórakozást, a játékkal járó izgalmakat. Ha szerencsejátékot játszunk, tulajdonképpen pénzt fordítunk arra, hogy a játék során nyerjünk. Ez is tekinthető tehát ugyan olyan függőségnek, mint például a net iránti dependencia. A kockázat izgalma, a kisebb-nagyobb, vagy éppen az álomszerű nyeremények elérésének lehetősége teszi mindezt olyan izgalmassá. A felelős játékos tisztában van azzal, hogy csak annyit költhet játékra, amennyit megengedhet magának a szórakozásra. Ez pedig a másféle szórakozás árát váltja ki, például pár italt, vagy egy mozit. A probléma akkor lép fel, amikor ez a tevékenység kilép a szórakozás köréből, és átlép a függőségébe. A mértéktelen játék pedig ehhez vezet, anélkül, hogy a résztvevő egyáltalán tudatában lenne ennek. A játékszenvedélyre hajlamosak esetében a függőség észrevétlenül fejlődik, és egy ideig könnyen rejtve is marad. Vannak, akik egyszerűen nem képesek abbahagyni a játékot, ha már egyszer elkezdték, és ez egyeseknél egyfajta kényszerré is válhat, amely negatív vonzatait az illetőnek, sőt annak egész környezetének is el kell viselnie. Képtelenek megállni, újra és újra játszanak, vagy azért, hogy nyerjenek, vagy azért, hogy a már elvesztett pénzüket visszanyerjék. Szélsőséges esetben az, aki túl sokat játszik, vagy nagyon belemerül a játékba, elvesztheti a helyes döntési képességét arról, hogy reálisan gondolkodjon és mérlegeljen: meddig és mennyiért? És ez még mind semmi a környezetében bekövetkezett változásokhoz képest. Ha szerencséje van, előbb vagy utóbb észreveszi magán a változást és más irányba tudja terelni figyelmét. Ha nem, ott előreláthatóan már szakember segítségére van szükség, csak úgy, mint akár az internetes függőség esetén alkalmazott terápiás kezelés során.
A lélek tükre: „Lelkem, lelkem, mondd meg nékem, ki a függő a környéken?”
Nehéz megítélni, hogy napjaink technológiai újításai és közösségi hálói milyen hatással vannak a belső énünkre és a lélek működésére. Ami vitathatatlan, hogy a depresszió, az elmagányosodás és az agresszív viselkedés okozójaként az internetfüggőség is okolható, csak úgy, mint más addikciók esetében. A cybervilág különösen alkalmas környezet arra, hogy észrevétlenül vonja be használóját egy olyan magatartásmintába, amely jelentős mértékben különbözik a függőséget megelőző állapottól. A függő agresszívvá, depresszióssá válhat, egy olyan kényszertől vezérelve, amely rányomhatja bélyegét a munkájára, családi- és párkapcsolati életére egyaránt. Az ember magányossá és érdektelenné válik más, korábban szeretett dolgai iránt, minden szabadidejét új szenvedélyének szenteli. Mivel az internet lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre más emberekkel, ahol az anonimitás mögé bújva tetszőlegesen alakítható ki a másikban az önmagunkról létrejövő kép, ezzel a való életben meg nem élhető tulajdonságokkal ruházhatja fel önmagát a beteg (pl. a fórumok és a chatvilágában). Ez az idealizált személyiség és online elismertsége válhat például addikció tárgyává.
Egyre gyakrabban láthatjuk, hogy a közösségi platformok által nyújtott nagyszerű lehetőségek ellenére az internet számtalan veszélyforrás melegágya is egyben.A Facebook és más közösségi platformok a felhasználók kétharmadát féltékennyé teszik mások sikereivel kapcsolatban, míg vannak, akik kifejezett önértékelési problémákkal küzdenek azok után, hogy felkerestek egy ilyen oldalt. A Facebook egyik elsődleges feladata az önmegjelenítés és mindez féltékenységet válthat ki másokból. Ráadásul sokan úgy is érzik, hogy túl sok időt töltenek el a közösségi weben, ennek ellenére nem tudják korlátozni vagy leállítani a tevékenységüket. A felhasználók jelentős része azért látogatja ezeket a platformokat, hogy kapcsolatban maradjon a barátaival, viszont eközben hajlamosak iriggyé válni, amint azt látják, hogy az ismerősüknek sokkal több barátjuk van. A magány érzése minden harmadik regisztrált tagnál kialakul, ez az egyik legnagyobb veszély ezen a területen. A digitális kapcsolatok tehát sosem képesek helyettesíteni a valódi kapcsolatainkat. Felmérések szerint az érzésekkel és érzelmekkel kapcsolatos bejegyzések majdnem minden második személyt idegesítenek.
Külföldi példaként hozható fel az a 2014-es kínai kutatás, amely 18 internetfüggő tinédzser agyi képét hasonlította össze másik 18, nem-internetfüggő társáéval. Különbséget 20 agyterületen találtak, a fehérállomány sűrűségében. Valamennyi kamasz agyáról felvételt készítettek, ebből ismerték meg a kutatók a fehérállomány sűrűségét és struktúráját. A Kínai Tudományos Akadémia és más kutatóközpontok tudósai az agyi felvételekkel párhuzamosan olyan magatartás-jegyeket is értékeltek, mint a függés, a szorongás, az érzelmi rendellenesség mértékét, a társas kapcsolatokat, a család funkcionálását és az időbeosztást. Az internetfüggők rosszabbul szerepeltek több magatartás-értékelésnél: az addikció mértékében, az érzelmi viselkedésben, a társas kapcsolatokban, a szorongással összefüggő érzelmi problémákban, és a rosszabb pontszámokat összekapcsolták két specifikus agyterület fehérállományának alacsonyabb sűrűségével. A kutatók arra jutottak, hogy "az internetfüggőket a fehérállomány idegrostjainak rosszabb kapcsolatai jellemzik azokkal az agyi régiókkal, amelyek az érzelmek keletkezésével és feldolgozásával, a végrehajtási figyelemmel, döntéshozással és a kognitív kontrollal függnek össze."
Életünk változói folyamatosan újabb kihívások elé állítanak minket, amely elkerülhetetlen a mai felgyorsult technológiai világban. A lényeg az, hogy időben megtanuljuk felismerni és kezelni ezeket a jelenségeket saját magunk és környezetünk érdekében egyaránt.
Felhasznált források:
Játékszenvedély és internetfüggőség – Webbeteg.hu
Korunk terjedő betegsége, az internetfüggőség – Internetfuggoseg.hu
Iriggyé, magányossá és függővé tesz a közösségi web? – Sg.hu
A közösségi oldalak előnyös és káros hatásai – Egeszsegtukor.hu
Az internet lélektana, avagy a pszichológia hálója – Prim.hu
Az internetfüggőség tünetei és következményei – Kamaszpanasz.hu
Internet: Az én mentsváram. De jól van ez így?
A netfüggőség – mint azt már a fentiekből is kiderül – nehezen meghatározható jelenség, hiszen az internethasználat annyira beivódott a hétköznapjainkba, hogy nehéz felállítani a józan határait. Olyan komplex és sokoldalú jelenségről beszélünk, amely általában hobbiként vagy éppen a munka során alakul ki. Sokszor tisztában sem vagyunk azzal, hogy tulajdonképpen már jóval több fűz minket a laptopunkhoz vagy az okostelefonunkhoz. És itt jön a képbe a netfüggéshez vezető út egyik kulcsfogalma: a veszély éppen ebben rejlik, hogy tárgya egy olyan társadalmilag elfogadott eszköz, amit mindannyian használunk, így nem, vagy csak jóval nehezebben tűnik fel, ha környezetünkben valaki ezektől függővé válik. Emiatt az irányukban megnyilvánuló társadalmi tolerancia sokkal nagyobb, mint egyéb addikciók esetében, legtöbbször sem a beteg, sem a környezet nem tekinti az ilyen viselkedésformát rendellenesnek. A probléma sajátossága, hogy az internet esetében egy virtuális világról beszélünk, amely sokkal összetettebb élményekkel látja el a rabját, mint egyéb függőségek tárgyai. A függőségek kialakulását illetően többféle elmélet létezik, de abban valamennyi egyetért, hogy mind a kémiai anyagokhoz köthető, mind a szer nélküli, viselkedésbeli függőségek a valós helyzetekből való menekülést teszik lehetővé. Egy virtuális világba való menekülés lehetősége az internet segítségével kémiai anyag használata nélkül is adott. Az internetfüggőség kialakulásához több tényező is hozzájárulhat. Ilyen mindenekelőtt a könnyű elérhetőség, hiszen a nap bármely órájában lehetőséget ad a szükségletek azonnali kielégítésére. Ezzel mintegy erősíti az úgynevezett id (ösztönén) működését, a személy hedonisztikusságát. Egyúttal növeli a kompetencia érzését, szélsőségesen a mindenhatósági, korlátok nélküli fantáziákat. Kielégíti a kevésbé autonóm személy függőségi igényét, dependenciáját, miközben lehetőséget ad kevésbé kontrollált viselkedés megjelenítésére is (pl. fokozott agresszivitás vagy identitáspróbálgatás).
A közösségi háló vonzása minden eddiginél nagyobb hatással van a népességre, különösen a fiatalabb generációra. Ezek a weboldalak (Facebook, Twitter stb.) és a virtuális játékvilág lehetővé teszik, hogy a felhasználók kapcsolatba lépjenek egymással, amely egy szintig teljesen helyénvaló és jó dolog, kreativitásra és új, hasznos információk begyűjtésére is ráveszi őket. A gyerekek és kamaszok azonban rengeteg időt töltenek el rajtuk, szinte az összes szabad idejüket, állítja az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia. A Pediatrics március 28-i online számában megjelent cikk szerint a kamaszok több mint fele naponta legalább egyszer felkeresi a közösségi oldalakat. Negyedrészük több mint 10 alkalommal jelentkezik be egy nap. Ez később hajlamossá tehet a depresszióra, és a teljes elmagányosodás állapotához vezethet.
A kutatók vizsgálataik során számos érdekességre bukkantak a témával kapcsolatosan. Ivan Goldberg az internetes addikciós zavar diagnosztikai kritériumai közül kiemeli a megvonási tünetek esetét. Ilyen például a pszichomotoros nyugtalanság, a szorongás, a fantáziák, az internettel kapcsolatos álmok, vagy amikor gyakori hálólátogatók öntudatlanul gépelési mozdulatokat végeznek az ujjaikkal. Az internetfüggő is szenvedhet tehát megvonási tünetektől (pl. számítógépe elromlása esetén), és sokszor tudatában is van tevékenysége káros voltának, de többnyire kudarcba fulladnak a nethasználta kontrollálására tett kísérletei. Az ilyen személy gyakran menekül valós problémái elől az internet jelentette világba. Seeman vizsgálatai szerint pedig a dependencia kialakulását elősegíti a depresszió, a szociális fóbia, más addikciók, az impulzuskontroll zavara, a skizoid személyiség és az alacsony önértékelés.
A frissebb, témával foglalkozó kutatások során Magyarország esetében kiemelhető a BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központja által végzett vizsgálat, amely az internetfüggőség témájában zajlott, közel 2000 fős mintát alapul véve. A válaszadók közel 14%-a fordult korábban pszichológushoz, 21%-nak volt az evéssel, 19%-nak más függőséggel kapcsolatos problémája. Ezek magasabb értékek, mint ami az átlagos populációnál megfigyelhető. A problémás csoportba tartozók elsősorban nem információszerzésre vagy levelezésre használják a netet, hanem csevegésre, játékra, egyéb szabadidős tevékenységek helyettesítésére.
Játék az életem
A játék öröm és minden ember igényli a szórakozást, a játékkal járó izgalmakat. Ha szerencsejátékot játszunk, tulajdonképpen pénzt fordítunk arra, hogy a játék során nyerjünk. Ez is tekinthető tehát ugyan olyan függőségnek, mint például a net iránti dependencia. A kockázat izgalma, a kisebb-nagyobb, vagy éppen az álomszerű nyeremények elérésének lehetősége teszi mindezt olyan izgalmassá. A felelős játékos tisztában van azzal, hogy csak annyit költhet játékra, amennyit megengedhet magának a szórakozásra. Ez pedig a másféle szórakozás árát váltja ki, például pár italt, vagy egy mozit. A probléma akkor lép fel, amikor ez a tevékenység kilép a szórakozás köréből, és átlép a függőségébe. A mértéktelen játék pedig ehhez vezet, anélkül, hogy a résztvevő egyáltalán tudatában lenne ennek. A játékszenvedélyre hajlamosak esetében a függőség észrevétlenül fejlődik, és egy ideig könnyen rejtve is marad. Vannak, akik egyszerűen nem képesek abbahagyni a játékot, ha már egyszer elkezdték, és ez egyeseknél egyfajta kényszerré is válhat, amely negatív vonzatait az illetőnek, sőt annak egész környezetének is el kell viselnie. Képtelenek megállni, újra és újra játszanak, vagy azért, hogy nyerjenek, vagy azért, hogy a már elvesztett pénzüket visszanyerjék. Szélsőséges esetben az, aki túl sokat játszik, vagy nagyon belemerül a játékba, elvesztheti a helyes döntési képességét arról, hogy reálisan gondolkodjon és mérlegeljen: meddig és mennyiért? És ez még mind semmi a környezetében bekövetkezett változásokhoz képest. Ha szerencséje van, előbb vagy utóbb észreveszi magán a változást és más irányba tudja terelni figyelmét. Ha nem, ott előreláthatóan már szakember segítségére van szükség, csak úgy, mint akár az internetes függőség esetén alkalmazott terápiás kezelés során.
Nehéz megítélni, hogy napjaink technológiai újításai és közösségi hálói milyen hatással vannak a belső énünkre és a lélek működésére. Ami vitathatatlan, hogy a depresszió, az elmagányosodás és az agresszív viselkedés okozójaként az internetfüggőség is okolható, csak úgy, mint más addikciók esetében. A cybervilág különösen alkalmas környezet arra, hogy észrevétlenül vonja be használóját egy olyan magatartásmintába, amely jelentős mértékben különbözik a függőséget megelőző állapottól. A függő agresszívvá, depresszióssá válhat, egy olyan kényszertől vezérelve, amely rányomhatja bélyegét a munkájára, családi- és párkapcsolati életére egyaránt. Az ember magányossá és érdektelenné válik más, korábban szeretett dolgai iránt, minden szabadidejét új szenvedélyének szenteli. Mivel az internet lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre más emberekkel, ahol az anonimitás mögé bújva tetszőlegesen alakítható ki a másikban az önmagunkról létrejövő kép, ezzel a való életben meg nem élhető tulajdonságokkal ruházhatja fel önmagát a beteg (pl. a fórumok és a chatvilágában). Ez az idealizált személyiség és online elismertsége válhat például addikció tárgyává.
Egyre gyakrabban láthatjuk, hogy a közösségi platformok által nyújtott nagyszerű lehetőségek ellenére az internet számtalan veszélyforrás melegágya is egyben.A Facebook és más közösségi platformok a felhasználók kétharmadát féltékennyé teszik mások sikereivel kapcsolatban, míg vannak, akik kifejezett önértékelési problémákkal küzdenek azok után, hogy felkerestek egy ilyen oldalt. A Facebook egyik elsődleges feladata az önmegjelenítés és mindez féltékenységet válthat ki másokból. Ráadásul sokan úgy is érzik, hogy túl sok időt töltenek el a közösségi weben, ennek ellenére nem tudják korlátozni vagy leállítani a tevékenységüket. A felhasználók jelentős része azért látogatja ezeket a platformokat, hogy kapcsolatban maradjon a barátaival, viszont eközben hajlamosak iriggyé válni, amint azt látják, hogy az ismerősüknek sokkal több barátjuk van. A magány érzése minden harmadik regisztrált tagnál kialakul, ez az egyik legnagyobb veszély ezen a területen. A digitális kapcsolatok tehát sosem képesek helyettesíteni a valódi kapcsolatainkat. Felmérések szerint az érzésekkel és érzelmekkel kapcsolatos bejegyzések majdnem minden második személyt idegesítenek.
Külföldi példaként hozható fel az a 2014-es kínai kutatás, amely 18 internetfüggő tinédzser agyi képét hasonlította össze másik 18, nem-internetfüggő társáéval. Különbséget 20 agyterületen találtak, a fehérállomány sűrűségében. Valamennyi kamasz agyáról felvételt készítettek, ebből ismerték meg a kutatók a fehérállomány sűrűségét és struktúráját. A Kínai Tudományos Akadémia és más kutatóközpontok tudósai az agyi felvételekkel párhuzamosan olyan magatartás-jegyeket is értékeltek, mint a függés, a szorongás, az érzelmi rendellenesség mértékét, a társas kapcsolatokat, a család funkcionálását és az időbeosztást. Az internetfüggők rosszabbul szerepeltek több magatartás-értékelésnél: az addikció mértékében, az érzelmi viselkedésben, a társas kapcsolatokban, a szorongással összefüggő érzelmi problémákban, és a rosszabb pontszámokat összekapcsolták két specifikus agyterület fehérállományának alacsonyabb sűrűségével. A kutatók arra jutottak, hogy "az internetfüggőket a fehérállomány idegrostjainak rosszabb kapcsolatai jellemzik azokkal az agyi régiókkal, amelyek az érzelmek keletkezésével és feldolgozásával, a végrehajtási figyelemmel, döntéshozással és a kognitív kontrollal függnek össze."
Életünk változói folyamatosan újabb kihívások elé állítanak minket, amely elkerülhetetlen a mai felgyorsult technológiai világban. A lényeg az, hogy időben megtanuljuk felismerni és kezelni ezeket a jelenségeket saját magunk és környezetünk érdekében egyaránt.
Felhasznált források:
Játékszenvedély és internetfüggőség – Webbeteg.hu
Korunk terjedő betegsége, az internetfüggőség – Internetfuggoseg.hu
Iriggyé, magányossá és függővé tesz a közösségi web? – Sg.hu
A közösségi oldalak előnyös és káros hatásai – Egeszsegtukor.hu
Az internet lélektana, avagy a pszichológia hálója – Prim.hu
Az internetfüggőség tünetei és következményei – Kamaszpanasz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése