Big Data a terrorizmus eszközeként

Legelőször 2008. november 26. és 29-e között volt példa arra, hogy terrorista csoportok támadásuk kiterveléséhez a big data-t használták segítségül. A támadás során a Lashkar-e Taiban névre hallgató kasmír szeparatista szervezet 164 embert ölt meg Mumbaiban, amihez nagy segítséget nyújtott a nagy közösségi hálózatok, illetve a Google által is használt adat-analizáló rendszerek, melyeket használva a pakisztáni műveleti központban az akció során sikeresen tudtak adatokat bányászni az indiai rendfenntartó szervek tevékenységéről, lévén nagy adatbankból tudtak dolgozni. A műholdas kommunikációnak és az internetből történő nagy mennyiségű adatbányászatnak köszönhetően a terroristák percre pontosan naprakészek voltak az indiai kormány döntéseivel és cselekedeteivel, valamint a támadás helyszínén, a Taj Mahal hotelben tartott túszok személyes adatairól.

Hogyan vált ez lehetségessé?

A Big Data rendszer létrejötte az információ társadalom kialakuláshoz és annak mindennapjaihoz szervesen köthető. Az általunk használt elektronikus eszközök, valamint az interneten végzett tevékenységünk is minden cselekedet nyomaként adatot generál. Adat keletkezik egy keresés után, egy üzenet után, csináljunk bármit is az adott eszközön bármilyen programmal. Mindez hasznos a fejlesztők, a felhasználók és a tudomány számára is. Számos problémára jelent megoldást nagy mennyiségű adat feldolgozása, majd elemezése szakemberek által, így lehet felhasználói élményt javítani, egy adott intézmény működését finomhangolni, vagy új kutatási eredményeket elérni. A folyamat során a különböző programok által létrehozott adatokat eltárolják, majd feldolgozzák egy framework program segítségével (pl. Cassandra,  Hadoop), majd egy szakember segítségével adatokat elemezve tudnak konklúziót levonni a begyűjtött adatok alapján. A folyamatot megértve már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a megfelelő szakmai háttérrel, de ártó szándékkal is rendelkező emberek könnyedén vissza tudnak élni az általunk szolgáltatott információkkal.

Az online ügyintézés kulcsfontosságú forrásként szolgál.
Forrás: police.hu

A közhasznú intézmények, így a rendőrség és a kórházak informatikai rendszerei is, adatokat generálnak működésük során. Ezeknek a rendszereknek a használata azonban elkerülhetetlen a társadalmi igény miatt. Napjainkban, mikor egy átlagos polgár is hozzáférhet egy multifunkciós elektronikai eszközhöz, ott elvárás a jól kiépült elektronikai hálózat megléte a felhasználók részéről is. Tehát a big data-t létrehozó rendszerek megléte alapvető eleme és szükséglete is a mai társadalmunk működésének, viszont a kétségkívül létező gyenge pontjai könnyen adhatnak lehetőségeket visszaélésre is (ezek a rendszerek azért is kiváltképp kényesek, mert ezekre "bízza" a felhasználó a vele kapcsolatos legkényesebb információkat). 

Használható ez a tudás a terrorizmus ellen is?

Mindezek után könnyen merülhet fel a kérdés, hogy képesek lehetünk e a terrorizmussal és a bűnözéssel megküzdeni ezeknek a rendszereknek a segítségével? A válasz az, hogy igen, a big data rendszerek segíteni tudnak a terrorizmus és a bűnözés ellen folytatott harcban is. Az egyik módszer erre ugyan az, ami a fentiekben fel lett vázolva. A rendőrság által működtetett informatikai rendszerek és weboldalak nemcsak a munkavégzést teszik hatékonyabbá azzal, hogy a használatuk kényelmesebb, hanem az adatbázisokban rögzített adatok alapján, azokat vizsgálva tudnak tendenciákat megfigyelni és aszerint intézkedni. A terrorizmus kapcsán hasonló a helyzet, egy kutatás (ami elsősorban nem a terrorizmus elleni küzdelemről, inkább a big data hasznosítási módjainak feltérképezéséről szólt) során összegyűjtötték és feldolgozták egy adott időperiódusban elkövetett összes terrortámadást, majd csoportosították őket hely, ideológia és a támadás módja szerint is. A tanulmány kiemeli még azt a nézőpontot is, hogy a módszertan, amit használtak, valamint az elkészült statisztika az üzleti életben is használható, segít az ellátó lánc megszervezésében és felhívhatja a figyelmet veszélyesebb régiókra is, melyeket óvatosabban érdemes megközelíteni.

A kutatás eredményeként létrejött statisztika.
Forrás: Kenneth David Strang és Zhaohao Sun

A másik lehetősség az, ha kihasználjuk a terroristák hibáit. Az Iszlám Állam elleni harc során nagyon sokat segített a szervezethez tartozók, vagy a szervezetet támogatók, közösségi média felületeinek megfigyelése és a posztok létrehozása során keletkező földrajzi adatok kigyűjtése, ami segítette a keresett személyek tartózkodási helyét meghatározni. Erre egy példa volt 2014 őszén Mark Taylor új-zélandi terrorista, aki 45 olyan tweet-et osztott meg saját felületén, melyekhez geotag-ek is meg lettek adva. Ugyan ezek a posztok később törölve lettek, de a beméréséhez már túl későn.

Mit tudunk tenni ellene?

Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy az átlagos felhasználók mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ne éljenek vissza az adataikkal? A válasz ebben az esetben nem olyan pozitív és egyszerű, hiszen a big data mára a mindennapjaink részévé vált, így sajnos az érintkezés egy big data rendszerrel elkerülhetetlen, még akkor is, ha az internetet teljes mértékben elkerüljük. Ennek ellenére aggodalomra kevés okunk lehet, mivel a big data-t létrehozó rendszerek a számítástechnikával együtt fejlődnek, így a biztonsági rendszerek is sokkal fejlettebbek, mint tíz évvel ezelőtt. Ma már a felhasználó inputja nélkül nehezen lehet feltörni egy rendszert (kivéve ha a felhasználót sikerül átverni és megadja a szükséges inputot a betöréshez), a két faktoros belépés, mint a felhasználói védelem egyik gyakori példája, pedig hatékonynak bizonyul a támadások ellen.

A különböző állami intézmények rendszereiben (leginkább az egészségügyben) kezd elterjedni a blockchain, mint egy megoldás a magánjellegű adatok védelmére. Pontosabban nem is a blockchain, hanem annak az elvén működő adattárolási megoldás. A blockchain tranzakciók során a tranzakció során keletkezett adat nem egy központi szerverre kerül, hanem a hálózathoz csatlakoztatott úgynevezett node-ok (más gépek) hitelesítik a tranzakciót, majd kerül egy blockchain-be, ami a hálózatra csatlakozni tudók számára láthatóvá válik. A folyamatot leírva látszódik, hogy a közintézményi adatbázisok számára hasznos ha egy zárt rendszeren belül, mert az információ nem egy központi szerveren kerül eltárolásra, hanem a hálózatra csatlakoztatott gépek valamelyikén, így a decentralizáltság következtében az egyes támadások során kevesebb adatot tudnak ellopni a rendszerből. A biztonságosságához még az is társul, hogy az adat elosztásakor átkódolásra is kerülnek, amit csak egy private key (egy hosszú és bonyolult számsor, amit matematikailag lehetetlen dekódolni) segítségével lehet dekódolni.

A blockchain rendszerek adattárolási folymata. 
Forrás: TechTarget

Összegzésként

A big data rendszerek megjelenésével és a mindennapi életbe való belépésükkel a felhasználónak is alkalmazkodnia kell a digitális világhoz és meg kell tanulnia megvédeni önmagát úgy, ahogy azt teszi a valós térben is. Azt viszont nem tagadhatjuk, hogy a big data előtt fennálló problémák, mint a terrorizmus és egyéb az emberi természetből fakadó társadalmi konfliktus, annak megjelenésével sem tűnik el, vagy válik könnyebben kezelhetővé, sőt akár hatékonyabbá és hatékonyabban kivitelezhetővé is tudja tenni az ártó szándékú akcióit ezeknek a szervezeteknek. A bejegyzésben leírt megelőző megoldások viszont rámutatnak arra is, hogy a big data minden eddigi módszernél eredményesebben képes felvenni a harcot a terrorizmussal, valamint a bűnözéssel szemben (már ami a megelőzést illeti). A big data tehát a technológiai fejlődés velejárója, amihez alkalmazkodnia kell a felhasználónak.