Álhírek és téves információk, igaz nem a mai formájukban, de, már bőven az internet, sőt a nyomtatott sajtó megjelenése előtt is léteztek. Elég ha a boszorkányüldözésekre, vagy később például a náci ideológiára gondolunk. Mind a kettőnél jelentős szerepet kapott a dezinformációk tömeges terjesztése. Ez pedig ugyebár a ma is ismert álhírek és félretájékoztatások alapja. Az internet megjelenésével a hamis információk terjedésének folyamata felgyorsult és talán veszélyesebbé is vált az átlagemberre nézve, mivel a világhálón mondhatni korlátlanul és ijesztően gyorsan terjedhet mindenféle álhír vagy manipuláció különböző szándékoktól vezérelve. Hazai kutatók azonban, a magyar embereknek segítségül, kifejlesztettek egy álhírdetektort a gyanús információk kiszűréséhez.
Hogyan detektáljunk?
Mostanra a legtöbb ember tudhatja, hogy ha figyeljük a jeleket, és nyitott szemmel böngészünk, akkor kiszúrhatjuk azokat a bejegyzéseket, vagy híreket amelyek meg akarnak téveszteni minket. Ezek a jelek leggyakrabban nem feltűnők, sőt elsőre még hívogatónak is tűnhetnek. Igen, az álhírek elsősorban az emberi pszichológiára építenek, az érzelmekre próbálnak hatni, céljuk az olvasó figyelmének felkeltése. Jellemző, hogy az ilyen írások félelmet, haragot, vagy eufóriát keltenek az emberben; jellemzően túldramatizáltak, vagy reményt adnak. A legcélszerűbb talán, ha ellenőrizzük a forrás hitelességét, szkeptikusak maradunk, ha egy cikk túl jól hangzik ahhoz, hogy valóságos legyen, vagy több hasonló tartalommal rendelkező írásnak is utánanézünk. Mind ehhez hozzátesz, hogy az internet jellemzően olyan tartalmakat dob fel a böngészőnek, amelyek érdeklik őt - függetlenül attól, hogy igazak-e vagy nem - ezért az illető könnyen a véleménybuborékok csapdájába eshet.
Más a helyzet, ha ezt az ellenőrző munkát egy algoritmus végzi el helyettünk, mert az ugyebár nem tud ilyen hibába esni. A Tudomány a Magyar Nyelvért Nemzeti Program keretében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói olyan "eszközt" fejlesztettek ki, amely azonosítani tudja az álhíreket. Az álhírdetektor egy olyan algoritmus, amely figyelmeztetni tudja az olvasókat. A szűrést a szöveg nyelvi elemzése alapján végzi, mely során megbízhatatlanságra utaló szavakat illetve kifejezéseket keres. Azokat az apró részleteket vizsgálja, amelyek megkülönböztetik a hamisat az igaztól. Árulkodó lehet még a hír felépítése, az aránytalan nagybetűs írásmód, az elnagyolt, pontatlan adatok illetve a hiteltelen hivatkozás, vagy éppen annak hiánya. Az algoritmus, tehát mindezt a rengeteg jelet figyelembevéve segít nekünk kiszűrni, hogy amit olvasunk, az hiteles információ-e.
Más álhír-szűrő program is létezik
Már évek óta foglalkozik a manipuláció és az álhírek nyelvi jeleinek és stratégiáinak keresésével a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Általános Nyelvészeti Tanszéke is valamint a hozzá kapcsolódó Pragmatika Hallgatói Kutatóműhely. 2022-ben az egyetem egyik hallgatója a SZTE Informatikai Intézetében készített okostelefonos applikáció formájában egy programot, amely a háttérben futva tudja végezni a képernyőn éppen megjelenő szöveg szűrését. Az alkalmazás olvasás közben megjelöli a gyanús részeket, amelynek okára magyarázatot is ad, végül pedig megadja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy álhírt olvasunk.
Tulajdonképpen azt a programot fejlesztette tovább az MTA kutatói csapata.
Végszó
Bíztató tudatában lenni annak, hogy az internet megjelenésével és a technológia fejlődésével nem csak az álhírek és dezinformációk elterjedése gyorsult fel, hanem a lehetőség is nőtt arra, hogy harcoljunk ellenük különféle fejlesztésekkel és algoritmusok megalkotásával, melyek az emberek képességeit, és esetleges hibáit felülmúlva képesek a detektálásra.
A cikk és a kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése