Kié a felelősség?

Rengeteg tragédia elősegítője, okozója a közösségi háló. Egymás sértése, bántása sok esetben nehezen vagy egyáltalán nem leállítható. Tiltásokkal ugyan átmenetileg orvosolni tudjuk, de hosszú távon képtelenek vagyunk kivédeni a rosszindulatú támadásokat. 

Mégis miért?

Rengeteg oka lehet annak, hogy miért szemelnek ki minket áldozatul. Azt szinte általánosítva leszögezhetjük, hogy általános és középiskolában szembesülhettünk a leggonoszabb megnyilvánulásokkal. A gyerekek ugyanis már itt a részeseivé válnak az élet hierarchiájának. Ha jól nézünk ki, szerethető a személyiségünk, ráadásul még okosak is vagyunk, na meg persze kellően társasági lények, mi lehetünk ennek a piramisnak a tetején. Ha nincsenek ilyen kvalitásaink, alacsonyabb rendűnek fogunk számítani az osztályban. Ezeket a besorolásokat a legtöbben igyekeznek maguk irányítani. Ekkor léphet életbe a gonoszság. Ha találunk "ellenfelünkön" sebezhető felületet, nyert ügyünk lehet. A feljebb jutásért és a fent maradásért is fordulhatunk ehhez az eszközhöz.

Már nem szabhatunk neki határt

Csúfolni mindenkit lehet, de nem mindenki tud ezen túllépni, mert túl mély sebeket ejtettek rajta. Amíg nem volt internet, sem közösségi oldalak ezek a harcok legrosszabb esetben is az iskola falain belül folytak. Miután beléptünk a világháló határtalanságába, sokkal messzebbre is eljuttathatjuk ezeket. Lájkolás, hozzászólás, megosztás. Ezekkel a tevékenységekkel emberek milliói bizonyították már, hogy pillanatok alatt mennyi embert el tudnak érni bármilyen témában. A hülyeségen kívül csak a gonoszság terjed gyorsabban.

Bántalmaz, mégsem büntethető

Azért is választottam az általános és középiskolai réteget főszereplőnek, mert ezen személyek életkora nemigen haladja meg a tizennyolcat. Ha a sértegetések, pletykák, megalázó képek, videók a sértettet önbántalmazásra vagy öngyilkosságra sarkallják, felmerül a kérdés, kit terhel a felelősség. Ugyanis a kiskorúakat nem tudják megbüntetni gondatlanságból elkövetett emberölésért. Vajon a Facebook alkalmazottai felelősségre vonhatók ez ügyben? A Facebook milyen intézkedéseket tehet és milyen eszközei vannak ilyen esetekre?

Nevezhetjük-e ezt egyáltalán gondatlanságnak? Hiszen mégiscsak szándékosak ezek a bántó megnyilvánulások.


Orvosolható-e a probléma?

Rengeteg kérdés merül még fel ebben a témában, sok esetben nem is tudunk ezekre válaszolni, nemhogy tenni ellenük. Zárhatnám soraimat közhelyekkel, mint, hogy ne legyünk gonoszak, figyeljünk egymásra, stb. De ezek nem szüntetnék meg a tragikus esetek sorozatát. Elég lenne a világnak annyi, ha elgondolkodnánk ebben a témában.

A világhálón is igyekeznek kék-vonalakat létrehozni, hogy felnyissák az emberek szemét és segítsenek a bántalmazottakon.


Amanda Todd története
Stratégiák a zaklatás ellen