Miért épül fel a Kínai Nagy Tűzfal?

Annak megértéséhez, hogy a Kínai Népköztársaság miként korlátozza polgárainak szabad internetes tevékenységét, érdemes előbb röviden a kínai nép 20. századi történetét áttekinteni. Miért mondhatjuk, hogy a korlátozásoknak a Kínában megvalósított módjai egy modern diktatúra alapvető eszköztárához tartoznak? Ha megismerjük a teljes képet, akkor reményeim szerint látni fogjuk, hogy többről van szó, mint csupán arról hogy Kínában napjainkban is egy kommunista diktatúra valósul meg, amely nagyban korlátozza az internethasználatot. Ez a kijelentés így önmagában túlságosan is leegyszerűsítené a valóságot, ráadásul még pontatlan is lenne.

   

A 20. század eleji, a világháborúk által fémjelzett, zűrzavaros politikai időszak a Távol-Keletet sem kímélte. A végeredmény az lett, hogy egy, a kínai nemzet túlnyomó részét magába tömörítő államban kommunista hatalomátvétel történt és az egyeduralkodóvá váló párt Kínai Népköztársaság néven az egyetlen Kínának kiáltotta ki országát. Lényegében mind a mai napig ugyanaz a párt van uralmon és a politikai berendezkedésben sem történt lényegi változás.

A világ azonban sokat változott Kína körül. Az, hogy egy kommunista hatalom miként tudott életben maradni a közvetlen környezetét is intenzíven érintő, de világszinten is megfigyelhető nagy fokú kapitalizálódás mellett, az egészen rendkívüli. Nem véletlenül kerül újra és újra gazdasági és pénzügyi elemzők érdeklődésének a középpontjába.

 A Kuomintang székháza

A Kínai Kommunista Párt ellenpárja, a Kuomintang nagyjából egy idős a kommunista Kínát kormányzó testvérével. Alapvetően a kezdetektől fogva jobb oldali beállítottságú és nem éppen a történelem leg demokratább pártjának tekinthető, de a hetvenes évektől kezdve - talán az ENSZ-ben elfoglalt helyük elvesztésének a következményeként - lazult a párt szélsőjobboldali jellege. A kínai nép összeségének kormányzására irányuló politikájuk ugyanakkor az 1949-es kommunista fordulat óta nemváltozott. Ekkor a teljes pártkivonultakontinentális Kína területéről Tajvan szigetére és ott a sokkal kevésbé szervezett őslakosság véleményét nem kérdezve egy másik kínai államot hozott létre, amely hivatalosan mind a mai napig igényt tart a Kínai Népköztársaság feletti hatalom gyakorlására. Érdekes, hogy 1971-ig az ENSZ hivatalosan a "kisebb Kínát" ismerte el Kínának. A Kínai Kommunista Pártnak, ahhoz, hogy a látszólagos legitimitását fenntartsa, minden a Tajvan szigetéről érkező internetes forrást elérhetetlenné kell tennie polgárai számára.

A Kínai Népköztársaság nem sokkal létrejötte után katonailag megszállta és az uralma alá hajtotta az egyébként a történelem során azelőtt többször is hozzá csatolt, de mindaddig az autonómiáját többé-kevésbé megőrizni képes Tibetet. A kibontakozó felkelést villámgyorsan leverték és ennek során több ezer embert öltek meg. A Tibet politikai vezetőjének tekinthető dalai láma ezek után még visszatért Tibetbe azt remélve, hogy az álláspontjaikat közelíteni lesznek képesek. Kína hivatalos ideológiája több mint érdekes: tulajdonképpen azt állítják, hogy "békésen felszabadították" Tibetet. 1959-ben valószínűleg azt tervezték, hogy tőrbe csalják a Lámát (letartóztatják, kivégzik... talán sosem derül ki mi lehetett az eredeti szándékuk). Egy színházi előadásra invitálták meg egy kaszárnyába és arra kérték, hogy az egyébként őt állandóan kísérő testőrei nélkül tegye tiszteletét a rendezvényen. A mind a mai napig a tisztségét betöltő Tendzin Gyaco ekkor szökött végleg Indiába. A máig meg nem oldott, a világsajtóban gyakran felmerülő konfliktusról a kínaiak nem értesülhetnek. Az eset nem képezheti közbeszéd tárgyát és a dalai láma semmilyen nyilatkozata nem jelenhet meg a kínai interneten.

Az eddig tárgyalt kérdéskörök inkább Kína külpolitikájához tartoznak. A világ összes országa számára külön megítélés kérdése, miként ítéli meg Kína konfliktusát Tibettel, vagy hogy egyáltalán melyik Kínát tekinti legitimnek. Az 1989-es események felett azonban semelyik önmagát valamennyire is demokratikusnak valló államalakulatnak nem szabadna szemet hunynia. Sajnos diplomáciai szinten ez mégis megtörténik. Az interneten is sugárzott műsorokban azonban újra és újra napirendre kerülnek a Tienanmen téren lezajlott véres események. Ha egy műsorról tudni lehet, hogy jelenleg vagy akár a múltban tárgyalta az ott lezajlott eseményeket, akkor a kínai hatóságoktól teljes bizonyossággal számíthat az egész csatorna állandó blokkolására a kínai internetező közönség körében. Kevés olyan esemény van a világtörténelemben, amelyről egyértelmű ítéletet alkothat az utókor. Sajnos a Tienanmen tér közéjük tartozik. Egyszerűen képtelenség az elítélőtől eltérő véleménnyel értékelni azt a terrort, amivel a kínai kormány a szó szoros értelmében a földbe döngölte a tüntetést. Pontos adatokkal nem lehet szolgálni, de körülbelül 5000 ember halhatott meg a téren.   

A már évek óta tartó általános elégedetlenségi hullám 1989. májusára érte el tetőpontját, mikor Gorbacsov Kínába látogatott. A tüntetők az ő politikáját éltették. Azelőtt tömeges letartóztatásokkal válaszolt a kormány, de június elejére úgy döntöttek, hogy katonai erővel vetnek véget annak, hogy napról napra egy több százezres tömeg fejezte ki elégedetlenségét Peking fő terén. A hatóságok más vidéki városokban is hasonlóan jártak el. Akkor is és most is sok újságíró próbál információkat kiszivárogtatni a történtekről. Előfordult, hogy a kínai kormány felkért egy nagyobb e-mail szolgáltatót, hogy adja ki egy ilyen "lázadó" felhasználója levelezését, hogy felelőséggre vonhassák. A szomorú az, hogy ezt a cég meg is tette. 

A történelmi áttekintést egy jelenkori példával zárom. Létezik egy ősi kínai meditációs technika, a Falun Gong, melynek tanításai egészen 1992-ig titkosak voltak. Ekkor jelent meg a Csuan Falun című könyv, melynek olvasásával immár bárki megismerkedhet a tanokkal. Kínában 70 000 000 ember kezdett a leírtakat alapul véve meditálni. Mindössze néhány évvel később, 1999 áprilisában a kínai állam betiltotta a módszert. A technikát terjesztő szervezet honlapján részletes adatokkal szolgálnak azon személyekről, akik azért haltak meg, mert kitartottak a Falun Gong mellett. Bár az adatbázis 2009 óta nem frissült, eddig 3305 halottat tart számon. Szimbóluma sokkal régebbi eredetű mint a német nemzeti szocialista párt. A meditáció semmilyen látható ellenállási erővel nem rendelkezik a Kínai Népköztársaság ellen. A betiltásának egyik oka az lehet, hogy nagyon sok ember tevékenységét fogta össze és ugyanakkor a párt semmilyen nyomást nem tudott rá kifejteni. A másik feltételezhető ok, hogy a mögötte álló szervezetet a dalai lámával hozta összefüggésbe az akkori pártvezetés.

Láthattuk, hogy mik a fő sarokpontjai a kínai internet cenzúrának. A továbbiakban a konkrét megvalósítással fogok foglalkozni.