Sok mindent elértünk ezen a téren, van például Uber, ami felforgatja a világ taxis piacait. Van Airbnb lakásmegosztó, ami a szállodaipar felségterületéből harap ki egy nagy darabot, és még hosszasan sorolhatnánk a példákat, melyek mind egy-egy nagyon jó ötletre épülnek, és végső soron a teljes behálózottságra vezethetők vissza.
Arra tudniillik, hogy eszközeink folyamatosan kapcsolatban állnak a világhálóval, amelyen nem csak mi, hanem az eszközeink is kommunikálnak – olyankor is, ha mi nem feltétlenül szeretnénk.
Ami a mai napig is probléma
Az IoT egyik legnagyobb problémája, hogy itt nem egy zseniális killerappról van szó, hanem arról, hogy a milliónyi önálló ötlet hogyan fog rendszert alkotni, hogyan mennek végig a termékké válás útján, szakkifejezéssel élve a kommodizáció folyamatán. Az IoT-ben egy fecske nem csinál nyarat, itt minden siker az aprólékosan kidolgozott használati eseteken múlik: ezt nehéz kommoditizálni. Ahhoz azonban, hogy valami polcról levehető hasznos és széles körben használható áruvá váljon, szükség van egy erős szabványosítási folyamatra.
Sokat beszélnek smart cityről. Magyarországon is van ilyen kísérleti projekt. Jól hangzik az intelligens városok víziója, de ha jól belegondolunk, ezek igencsak speciális megoldásokat eredményez. Mások az igényei Tokiónak, más Londonnak, más Budapestnek és megint más Szolnoknak. Mindegyikben más az infrastruktúra, mások a problémák, más közeg, a kulturális beágyazottság és így tovább. Itt igencsak nehéz elképzelni a kommodizációs folyamatot. De ez önmagában talán nem is probléma, csupán annyit jelent, hogy ezt nem lehet a polcról leemelni.
Trendi család
Most tekintsünk el attól, hogy teljesen életszerűtlen, hogy appal kapcsoljuk fel a világítást (gondoljunk csak a tapsra működő lámpákra, ahogy jöttek, úgy tűntek el), és vegyünk például egy olyan világító rendszert, amelyet egy mobil alkalmazással vezérelhetünk. Hazaérünk, és miközben beállunk a garázsba, az app már utasítja a rendszert, hogy milyen árnyalatú megvilágítás fogadjunk bennünket, amikor belépünk az ajtón. Csakhogy hazafelé sokat telefonáltunk, és lemerült a mobilunk.
A valóság tehát az lesz, hogy felbotorkálunk sötétben a lépcsőn, mivel ugyanis minden világítótestet központilag vezérel a rendszer, nincsenek hagyományos mechanikus kapcsolók. A sötétben valahogy megkeressük a töltőt, tapogatunk a falon, hogy konnektort találjunk és így tovább... És mindezt azért, mert nagyon trendik vagyunk. De ha a tartalék tabletünket használjuk erre a célra, és a gyerek éppen elvitte a szobájába, ezért nem találjuk, akkor sem leszünk boldogok. Vagy jön a nagymama, és kiderül, nincs a telefonján a megfelelő alkalmazás, amivel ő is fel tudná kapcsolni a lakás világítását, amíg haza nem érkezünk.Jelenleg ez csak a gazdagok játékszerei, ötletes és praktikus de nem az átlag embernek, főleg amíg meg nem bírják oldani a fenti problémákat. Amíg a közös megegyezés nem történik meg a fejlesztőcégek között, addig nem várható javulás, de mindenképp érdemes odafigyelni a kisebb hírekre mert a legtöbb nagy fejlesztés ebben a témakörben mindig fű alatt érkezik aztán az egyik pillanatról a másikra már mindenki a telefonjáról irányítja a házát.
Forrás: Bitport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése