keresés

2021. február 9., kedd

Post-truth esszé : Trump, az ember, aki a tények felett állt


Donald Trump 2021. január 6-án felszólította egybegyűlt és dühös híveit Washingtonban, hogy itt az idő az ország megvédésére és, ha most nem teszik, nem lesz többé országuk. Továbbra is azt a narratívát erősítette meg bennük, hogy a választást "elcsalták" előle és hogy alelnökének Mike Pence-nek meg kell akadályoznia Joe Biden elnökké avatását a Kongresszusban. A további eseményeket jól ismerjük: a Capitolium ostroma, ahol egy maroknyi rendőr próbálta megfékezni a dühöngő tömeget, miközben az életüket féltő képviselőket mentették, Trump későbbi szerencsétlen Twitter videója, amelyben híveit "különlegesnek" nevezte, választási vereségét viszont ismét nem ismerte be. Trump elnöksége véget ért, de öröksége még sokáig meg fogja határozni a politikát és a közbeszédet.

A 2020-as választás egyedisége

A 2020-as amerikai elnökválasztást több tényező is befolyásolta: talán a legfontosabbak, az amerikai társadalom egyre súlyosabb politikai széttagoltsága, az olyan ügyek mentén, mint az egyre mélyülő szociális különbségek, a faji-etnikai feszültségek, a COVID19-kezelése, valamint az "elcsalt választás" narratívája a jobboldali választóknál.


Trump politikai innovációja vagy csak újra felfedezett "tudás"?

A Trump jelenség megértéséhez meg kell értenünk a post-truth, mint politikai és kommunikációs mechanizmus dinamikáját. A post-truth kommunikációjának egyik sarokköve nem a tények eltussolása vagy szándékos félreértése (mely inkább a politikai cinizmus sajátsága), hanem szimplán a tények irrelevanciájának megerősítése. Az egyedüli, ami számít a narratíva és a hozzá kapcsolódó érzelmi viszony.

A jelenség mozgatórugóját már korábban is felismerték, Max Weber a karizmatikus vezető leírásánál kiemelte, hogy az ilyen egyének egyedi tulajdonságai messze kimagaslanak az átlagemberekétől és megtehetik, hogy akár az intézményes, normatív szabályokkal szemben is fellépjenek. Weber emellett továbbment és vallási értelmezést is adott a karizmatikus karakternek, akit nem kötnek az egyszerű tények és igazságok korlátai, hanem azon túlmutatóan, szinte egy gyülekezet vezetőjeként lép fel, szavazókból, hívővé átvedlett követői előtt. Hasonló megállapításokra jutott Hannah Arendt, aki a Totalitarizmus eredete (1951) című könyvében (habár itt elsősorban a fasiszta és kommunista rendszereket értékelte), rájött, az ezen ideológiák hívői a racionális gondolkodást félredobták és nem tudták megkülönböztetni a hazugságot az igazságtól. 

Trump olyan magasra vitte, a tények átlépésének gyakorlatát, hogy a Washington Post kalkulátora alapján naponta 5.9 számú valótlanságot állított. Rendszeres gyakorlata volt emellett, a neki nem kedves sajtó "fake news"-ként való beállítása, a bírósági döntések megkérdőjelezése, a hírszerzési ügynökségek lejáratása és a teljes demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom aláásása, elit ellenes szólamaival.


Utóhatások

A novemberi választások egyik legmeglepőbb következménye, hogy a hagyományos hatalomátadás menete megtört, ugyanis Trump nem ismerte be vereségét és folyamatosan akadályozta Biden jövőbeni munkáját - pl. a nemzetbiztonságból titkosnak minősített dokumentumokhoz való hozzáférést-, emellett fokozatosan az elcsalt választásokra hivatkozott. Mindez a január 6-i, mindenki által ismert "Capitolium ostromához" vezetett, amelynek eredményeként, a Twitter átmeneti időre letiltotta az immár ex-elnök profilját. Biden hivatalos beiktatása után, el is indult az alkotmányos vádemelés (impeachment) Trump ellen, amelyben hatalommal való visszaéléssel és lázadásra való felbujtással vádolják, ugyanakkor a jelenlegi állás szerint nem lesz meg a többségi felhatalmazás Trump elítélésére. A Trump-elnökség véget ért, melynek olyan hatásai voltak, amelyekről még évekig fognak beszélni újságírók, politológusok. A post-truth problémája, azonban még megoldásra vár.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése