keresés

2023. december 31., vasárnap

Podcast

A Podcast kifejezés az iPod és a broadcast, azaz a sugározás és közvetítés szavak összemosásából keletkezett. A podcast elsősorban hang alapon felvett digitális adatot tartalmazó dokumentum, amely elérhető és letölthető bizonyos platformokról, így internetes kapcsolat hiányában is hallgatható. Előzményei a rádiós beszélgetések voltak, amely csak a hang alapú felvételt biztosította a „fogyasztók” számára. A technológia fejlődésével később csatlakozott a hanghoz a képi közvetítés is, de néhány rádiós csatornánál továbbra is megmaradt a kizárólagosan hang alapú jelenlét. A podcast a rádióhoz hasonlítva olyan mértékben tér el, mint a televíziós adás a Netflix streaming szolgáltatáshoz képest, azaz hasonlatos hozzá, de mégis a modernebb, felhasználó-barátabb verzióban jelenik meg benne a sugározni kívánt tartalom. Sőt, egyes rádióállomások felvételeiket podcast formátumban közlik más platformokon, ezzel elérve más hallgatóközönséget és megadva a visszahallgatás lehetőségét, amelyre alapvetően nem volt eddig lehetőség. Az elnevezés eredeti értelmét figyelembe véve a hallgatáshoz vagy a letöltéshez már nincs szükség iPod készülékre, hanem bármilyen elektronikus eszközön lehetséges az adott hangfájl.


A streaming szolgáltatások elterjedését követően a különböző csatornák egyre népszerűbbé tették a podcast műfaját. Erre több platform is képes, a legnépszerűbb és leggyakrabban használt alkalmazások a Youtube, a Spotify és az iTunes/iPodcast. Utóbbin 2005-ben indította el az Apple az úgynevezett podcast-könyvtárát, amely így már külön ennek a médiafájlnak az összegyűjtését szolgálta. Ezeken a platformokon a tartalomgyártók saját csatornákat hozhatnak létre, amelyekre a hallgatók feliratkozhatnak, így folyamatosan nyomon tudják követni az újonnan közölt tartalmakat. A változó streaming szolgáltatásoktól függően kapcsolódhat a hanganyaghoz a képi, videós tartalom megjelenítése. Példaként a YouTube-on alapvetően jelen volt a képi közvetítés a videós tartalom miatt, a Spotify-on ezzel ellentétben csak a hangalapú közvetítés volt elérhető, majd később jelent meg, hogy magát a beszélőt is hallgathatták a hallgatók, ha szerettek volna élni ezzel a lehetőséggel. A két érzékszervet megcélzó szolgáltatás megjelenésével persze eltérőbbé válik a podcast műfaja, mivel a legtöbb ember, aki hallgatja ezeket a műsorokat, a rádiós beszélgetésekhez hasonlóan csak hallgatólagosan kívánja követni a beszélgetést, miközben valamilyen cselekményt hajt végre párhuzamosan. Példának okáért, sokan vezetés, munkába való utazás, főzés vagy egyéb tevékenység közben is tud podcastet hallgatni, amellyel egyidegűleg nem feltétlenül tudja követni a képi megjelenítését az adott műsornak. Tehát ez esetben a képi megjelenítéssel megzavarja ezt a közvetítést, ugyanis az elmondott tartalom sokszor kapcsolódik ahhoz a feltételezéshez, hogy a hallgató vagy néző látja, hogy mi történik a stúdióban, ahol a beszélgetést folytatók tartózkodnak. Ezért a podcast műfajában nagyon fontos a megfelelő információ közvetítés módja, azaz a beszélőknek a megfelelően hangsúlyos, artikulált beszéd mellett figyelniük és tekintettel kell lenniük azon hallgatóikra, akik nem követik a videós közvetítését a műsornak. Ez az elvárás vonatkozik a vak és gyengén látó hallgatókra is, ugyanis ők is kénytelenek a hang alapú podcastek követésére. Személy szerint én is csak a hang alapú podcasteket követem, ugyanis a könyvtári tevékenység, főleg a feldolgozás közben csak erre van lehetőségem követni. A videós kísérettel felvett epizódokat így csak korlátozott körülmények között képes a hallgatóság egy része követni. Ebben az esetben a párhuzamosan végzett tevékenységek hatékonyságának érdekében vagy le kell tiltania a fogyasztónak a képi közvetítést, vagy kizárólag csak a podcastre koncentrál.


Több hangfájl esetén már epizódsorozatokba rendeződik a felvett hanganyag, amelyeknek az a különlegességük, hogy egymástól függetlenül is meg lehet hallgatni, mint önálló epizódot, a részek pedig nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. A podcastek mindig rendelkeznek egy koncepcióval, amely szerint egy beszélgetés zajlik le több ember között. A podcasteknek több fajtája is lehet, a leggyakoribb fajtáját leginkább az interjúztatás folyamatához lehet hasonlítani. Általában ez egy irányított eszmecsere, amelynek bizonyos témákat kell érintenie. Legtöbbször egy „vezető” szereppel ellátott személy, egyfajta házigazda az, aki vezeti ezt a beszélgetést, és befolyásolja annak menetét. Vannak biztos résztvevőkkel tartott podcast, amelynél mindig ugyanazon személyek szólalnak fel, olykor pedig, amely a gyakoribb, cserélődik a beszélgetők személye, így egyfajta vendégszereplés van jelen, amely minden alkalmanként változik. Mivel a részvevők ilyenkor képviselik gondolataikat és a nézeteiket, ezért veszélyes lehet a szélsőséges irányzatok képviselésével ez az irányzat. A beszélgetés témájától, milyenségétől és minőségétől függően különböző szintekre lehet sorolni a podcasteket. Vannak a különböző művészeti ágakat és az ahhoz tartozó eseményeket tárgyaló beszélgetések, amely a kultúra felsőbb rétegeit képviseli ebben a médiaágban. Ennek „ellentéte” a téma szerint nem érdemleges, szerény szókinccsel rendelkező podcastek, amelyek nem rendelkeznek valós értékekkel, sőt, olykor toxikusan befolyásolják az őket hallgatókat. Ilyen példának az elmúlt években nagy port kavaró Andrew Tate internetes személyiség szemléletmegnyilvánulása főleg podcast formájában, amelyben a hímsoviniszta és nőgyűlölő nézeteit taglalta a hallgatóknak, ezzel terjesztve nézeteit. A legtöbb podcast nem tartozik sem a magaskultúra, sem pedig a médiaszenny kategóriájába, inkább egy általános témákat kívánnak felhozni, amely az adott vendégtől függően változik. Előfordul, hogy néha a hallgatók által küldött kérdéseket, történeteket veszik a téma alapjának a műsorvezetők, és azokat tárgyalják ki, véleményezik, esetleg tanácsokat is tesznek. Másik fajtája a Magyarországon ritkábban előforduló szépirodalmi podcast, amelyre jellemző az előre megírt, forgatókönyvet követő tematika. Itt egyfajta megírt szerepekre és párbeszédekre épül a kommunikáció a résztvevők között, legjobban egy színházi előadáshoz lehetne hasonlítani, olykor hangeffektek is kísérik a cselekményt. Ezzel párhuzamba állítható a podcast regény műfaja, amely hangoskönyv formájában jelenít meg egy irodalmi művet egy vagy több személy előadásában. A hagyományos hangoskönyvvel ellentétben itt az epizódok ütemterv szerint jelennek meg, és itt feltétele a korábbi részek ismerete a történet további megértéséhez. Emellett hír- és tanító alapú podcasteket is megkülönböztetünk, amelyek egy központi téma újdonságait, híreit kívánja megosztani a hallgatókkal általában egy vagy két műsorvezető, a másik esetben pedig egy TED Talk-hoz hasonlóan egyfajta előadást kíván felvázolni a hallgatók számára.


Egyre gyakoribbakká váltak az elmúlt években, főleg a Covid19 vírus okozta karanténos köszönhetően, a podcastek készítése. Ennek főbb indoka az volt, hogy az embereknek egyre több szabadidejük lett, így a befogadó tömege egyre nagyobb lett ennek a műfajnak. Amerikai viszonylatban a karantén időszakában sem jelentett gondot a tartalomgyártás, ugyanis a modern videóhívásoknak köszönhetően ugyanúgy fel lehetett a hanganyagot a saját otthonok környezetéből, tehát anélkül, hogy bárki is lett volna az eredeti stúdióhelyszínen. Az első „podcast készítők” közé sorolható többek között az Egyesült Államokban 2005-ben az akkori amerikai elnök, George W. Bush is, akinek az elnöki rádióbeszédeit letölthető fájlokká, egyfajta epizódokká alakították át. Magyarországon jelenleg is még „gyerekcipőben jár” a nyugati országokhoz képest a podcast készítés, de folyamatosan nő az új csatornák listája, amelynek a témaköre leginkább a kultúra és a társadalom ügyeivel kapcsolatos a statisztikák szerint.


Mint minden másik streaming szolgáltatásnál, a podcast műfajánál is előfordulhatnak a fenntartás megkönnyítését szolgáló reklámok, hirdetések, amelyek támogatják az adott műsort, vagy éppen maga a podcast készítői akarnak népszerűsíteni valamit. Üzleti szempontból azért is fontos, mert a legtöbb podcast ingyenesen elérhető és meghallgatható, csak bizonyos streaming szolgáltatóknál az előfizetés során válik letölthetővé, de így is kevés bevételt hoz maga a műsor, igaz, a létrehozás sem igazán költséges. Előfeltétele csupán egy, vagy a részvevők számától függően több mikrofon, egy számítógép és egy hangszigetelt szoba a jó hangminőséghez. A podcastek főleg az amerikai oktatásban töltenek be nagy szerepet digitális média megismertetésének könnyedsége és egyszerűsége miatt. Magyarországon is már eljutott odáig a felsőoktatás, hogy a médiatudományi karokon lehetőség van a rádiós órák mellett kifejezetten ezzel az irányzattal is foglalkozni. Emellett nem csak az oktatásban, hanem az idegenforgalom terén is szerepet játszhat a podcast műfaja. Ennek példája, hogy már audiotúrák is lehetségesek ezzel a technológiával különböző nagyvárosokban, amely segítségével a hallgatók számára bizonyos mértékig átadható az az érzés, hogy a megjeleníteni kívánt helyen vannak.


Néhány magyarországi példát kívánok kiemelni a beadandóm végén. A felsőoktatás terén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alakult EPER, azaz Első Pesti Egyetemi Rádió az, amely kiemelhető ebben a témakörben. Emellett tudományosabb témaköröket érintve a Magyar Tudományos Akadémiának is van saját podcastje, amely a „Tudomány mindenkinek” jelszó alatt vezeti műsorát. A tudományos terület másik képviselője a XX. Század Intézet, amely Szöveg Podcast néven publikál epizódokat különböző vendégekkel és témákkal. Személy szerint az angol nyelvű podcasteket preferálom, ugyanis ez remek lehetőség a hallgató számára, hogy nyelveket tanuljon, vagy egyszerűen csak gyakoroljon a hallásértésében.

Fehér Anna Orsolya

Bibliográfia:








Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)