47 perc néma csend

 A brit törvény elleni tiltakozás, néma albummal 

Az Európai Unióban 2024 tavaszán fogadták el az AI Actet, vagyis a mesterséges intelligenciáról szóló törvényt. Mivel az Egyesült Királyság már nem tagja az EU-nak, ezért a szabályozás nem vonatkozik automatikusan a britekre, ezért próbál a londoni kormány valahogy lépést tartani az uniós jogalkotással a mesterséges intelligencia alkalmazásának területén. A brit kormány olyan törvényre tenne javaslatot, amiben arról lenne szó, hogy a szerző engedélye nélkül is, felhasználható lenne a műve a mesterséges intelligencia tanításához. A baj ezzel az, hogy eddig is nehéz volt azt nyomon követni, hogy miket is használtak már fel az MI trenírozásához. Továbbá a zenészek nem érzik, azt, hogy ezzel ők lennének védve, inkább úgy gondolják a kormány a nagy cégeket védené ezzel. Ilyen nagy cég pl.: a Google vagy a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI.

  Az album címe: Is This What We Want?

     A tiltakozás jele: megjelentettek egy albumot, amin 12 zeneszám található és 47 perc 17 mp a lemez teljes hossza. Vagyis zeneszám nélküli 47 percnyi csend. A zeneszámok a következők:

1. The
2. British
3. Government
4. Must
5. Not
6. Legalise
7. Music
8. Theft
9. To
10. Benefit
11. AI
12. Companies

A dalok címét összeolvassuk, akkor ezt a mondatot kapjuk: A brit kormánynak nem szabad engedélyeznie a zenelopást, hogy abból a mesterségesintelligencia-cégek profitáljanak!

Minden egyes dal szerzőjeként annyi van csak feltüntetve, hogy 1000 brit művész. Pl.: Kate Bush, Damon Albarn, Tori Amos, Paul McCartney, Elton John. 

Kié a jogdíj?

    Érdekes kérdés az is, (bár igazából ez egy újabb probléma), hogy például népszerű lesz egy olyan dal, amelyet a mesterséges intelligenciával vagy annak segítségével hoztak össze, játszani kezdik a rádiók, és hát ugye minden dal után fizetni kell jogdíjat. De ilyen esetben kinek?