Kína új megfigyelési stratégiája: kamerák, szenzorok és szomszédok

Forrás: AP Photo

A kínai népi kongresszusnak tett márciusi jelentésben számoltak be róla, hogy Chongqing nagyvárosában közel 30.000 megfigyelő kamerát és közel 250 szkennert telepítettek, ezzel bővítve az országos szintű megfigyelő hálózatot. Hosszabb távon a helyi kormányzati szervek viszont költséghatékonyabb és tradicionálisabb megoldásokra kényszerülnek; a "besúgó-hálózatok" kiépítésére.

A megfigyelő hálózat bővülésének okai

A városban elhelyezett kamerák mennyisége soknak tűnhet, viszont a számuk elenyésző a teljes hálózat 540 milliós állományához képest. Céljuk nem feltétlen csak a bűnmegelőzés segítése, vagyis pontosabban nem a nyugati értelemben vett bűnmegelőzés. A kínai kormány célja a társadalmi jólét és a belső stabilitás fenntartása. A lakosság megfigyelésével tudják az elégedetlenséget, illetve a mindennapokkal kapcsolatos panaszokat kiszűrni, majd megoldást találni a problémákra. Az így leírt rendszer gyökér kormányzásnak nevezi Lin Xuyang, a város népi kongresszusi delegáltja, valamint a város Beibei körzetének titkára.

A szomszédok, mint a rendszer részei

A 2018-as előirányzat szerint a cél körülbelül 15-20 házas egységeket kialakítani, melyet egy kijelölt személy figyelemmel kísér, majd ezek a személyek a helyi tanácsnak tesznek jelentéseket. Az ilyesfajta ellenőrzés nem idegen, illetve nem is egy új jelenség Kínában és nemcsak a közelmúltra tekintettel. Már a kulturális forradalom idejében is működött egy besúgórendszer, melynek szintén célja volt az államellenes, illetve a közhangulatot felbujtó emberek és tevékenységek kiszűrése és megelőzése. Bár jelenleg nincs annyira tiszta rálátásunk a kínai mindennapok működésére, hiszen az ország ma is viszonylag zárkózott, viszont az akkori célokkal ellentétben, jelenleg nincs annyira konkrét ideológiai oka a megfigyelésnek, inkább a status quo megtartása a cél. A történelmi párhuzam nem véletlen, mivel a nagy megfigyelő és arcfelismerő rendszerek kiépítése rendkívül költséges folyamat, egyes területeken elkezdtek alkalmazni "emberi megfigyelőket" is. A munkára ebben az esetben inkább civileket és önkénteseket alkalmaznak, akik így élhetik mindennapjaikat és a megfigyeltek számára sem lesz gyanús a kedves viselkedésük, hiszen a saját szomszédjukról van szó adott esetben.

A megfigyelés és a mögötte rejlő paranoia

A megfigyelő rendszer nagy kiterjedtsége és további építése indokolt abból a szempontból, hogy az ország lakossága hatalmas, illetve a keleti országrész népsűrűsége is eredményezi egy, a nemzetközi átlaghoz képest nagyobb és sűrűbb, térfigyelő hálózat kiépítését, mivel a kamerák valóban jelenthetnek visszatartó erőt a bűnelkövetőkkel szemben. A kamerákhoz társuló szkennerek sem lennének kifogásolhatóak abban az esetben, ha azokat csak a hatóságok által keresett személyek megtalálására használnák, viszont Kínában a technológia használatát nem korlátozzák az imént említett célokra, ami személyiségi jogi kérdéseket vet fel. Mindehhez érdemes még hozzátenni, hogy az 1970-es évektől kezdve az állami ideológia "lazulásának" következtében kialakulhatott egy jóléti társadalom, amit az állampárt veszélyesnek tart az ideológiájából következően, ezért szeretné a békét fenntartani úgy, hogy az nem megy az általuk veszélyesnek gondolt társadalmi réteg életminőségének a rovására.