New York - seriffek az airbnb-zők ellen

Fotó: D Dipasupil

Tény, hogy a rövidtávú lakáskiadás ellehetetleníti a normális árú hosszabb távú lakásbérlést, hiszen előbbivel jóval nagyobb profit érhető el. A legtöbb országban ezért próbálják korlátok közé terelni, szabályozni például az airbnb működését. Magyarországon Budapest vezet az airbnb-s lakások számát illetően, ami nem is csoda, hiszen a fapados légitársaságok járataival például rengeteg nyugat-európai fiatal .érkezik egy-egy hosszú hétvégére, legény- vagy leánybúcsúra. A lakásbérlés jóval olcsóbb megoldás lehet, mint a szálloda - ezt a lakástulajdonosok is igyekeznek kihasználni, sőt, sokan épp ilyen céllal vásárolnak jól kiadható lakásokat. A sok bérlő sok bevételt is jelent, ami után természetesen adózni is kell, ennek sem árt alaposan utánajárni, ha valaki erre szánná el magát.
New York - seriffek versus lakáskiadók
Természetesen a hatóságok is igyekeznek minél inkább ellenőrzés alá vonni, áttekinthetővé tenni a lakáskiadásokat és az ebből származó bevételeket, változatos módszereket felhasználva.

New York államban például egy éve fogadták el azt a törvényt, amely kimondta, hogy egész lakást nem szabad 30 napnál kevesebb időre kiadni. Más kérdés, hogy egy ilyen törvény betartását hogyan lehet ellenőrizni. Erre utal  a bejegyzés címe: hivatalos személyek igyekeznek ellenőrizni a lakások kiadóit. A cél persze érthető: a lakástulajdonosok ne vonják ki a piacról a bérlakásokat, hogy azokat inkább hotel jelleggel működtessék.
A nagyobb profit vonzó lehet, de olyan tapasztalat is érheti a tulajdonost, amitől aztán  lehet, hogy örökre elmegy a kedve az egésztől. Egy 23 éves párizsi nő 3 hétre adta ki stúdiólakását, amit a bérlő undorító állapotban hagyott.
Nem profit-, hanem kapcsolatszerzés

Számomra azonban ennél sokkal szimpatikusabb módszer, igaz, nem profitot, hanem "bennszülött" ismerősöket, akár barátokat szerezhetünk vele: a kanapészörfölés, ami kicsit döcögős fordítása az angolul sokkal jobban hangzó coachsurfingnek. A kanapészörfölőkről először a nagylányomtól hallottam, már jó pár évvel ezelőtt: ő akkor Bécsben tanult, és az ottani bérelt lakásában, valóban a kanapén fogadott vendégeket. Cserébe ő is így jutott el Stockholmba és Madridba. Tulajdonképpen ez is a sharing economy egyfajta formája, ami egyértelműen az internetnek köszönheti létezését, hiszen előtte az ilyesmi csak közös ismerősök megléte és hosszas előzetes levelezés lebonyolítása után volt lehetséges, ha egyáltalán ilyesmire szánta el magát valaki.