Mi lesz az atomhulladékok sorsa?

Csernobil neve egybefonódott az embereknek atomenergiával kapcoslatos érzéseikkel, köszönhetően az 1986-oshoz atomerőmű katasztrófának, amikor a téves helyzetmegítélésnek,emberi mulasztásnak és a hibás felépítésű atomreaktornak köszönhetően, majdnem végzetes katasztrófa történt. Ezt rengeteg áldozat árán sikerült megakadályozni és szakrkofág alá helyezték a sérült atomerőművet, de alatt továbbra is számolnia kell az eljövendő nemzedékeknek a sugárzó maradványokkal és hosszútávon gondolni kell arra is, hogy a meglévő atomerőműveink sugárzó hulladékainak milyen sorsot szánunk.

Nuclear deadth toll

De mi is pontosan az atom energia?
Mennyire veszélyes és mi lesz a sorsa a sugárzó hulladékoknak?

Ez atomenergia megosztó téma, egyesek kiutat látnak vele a nem megújuló fosszilis energia használatából, a gyárak levegőbe bocsátott szennyezését csökkentve ezzel. Mások hatalmas veszélyforrásnak tekintik, a hátramaradó radióaktív hulladékok miatt. Mindkét nézőpontban van igazság, de pont emiatt nem fekete-fehér a téma, ezért nehéz eldönteni mi lenne  a helyes út.

A második világháború és az atombomba bevetése után a nuckleáris atomenergia felhasználása békésebb irányba ment. Az 1950-es években úgy tűnt a jövőt az atomenergia fogja jelenteni, de nem sok idő kellett hozzá, hogy az atomenergia elalvultnak számítson. A problémát többek között a költségessége és bonyolultsága is jelentette, emellett a nagy cégek kockázatosnak találták ezt a fajta energia forrást, így maradtak inkább a fosszilis energiahordozóknál.

Pro és konntra érvek az atomenergiáról

Nuclear energy explaind: How does it work?

Mellette:

• Környezetbarátabb, mint a fosszilis energiahordozók és a sugárzó hulladékoknak tárolókat alakítanak ki, míg a nem megújul társaik melléktermékét a levegőbe engedik.
  
• A Klímakatasztrófa megfékezésének egyik alternatívája (viszonylag tiszta energiaforrás)
• Alternatív nukleáris energia: Az új technológiák és az atomenergia kombinálásával a veszélyes atomhulladékok tárolására is találhatunk megoldást (pl. Tórium reaktorok)

Ellene:

• Az atom fegyverek elterjedése:Aaz atomenergia összefonódott az atomvegyverek készítésével, mivel szinte lehetelen atomfegyvert készíteni reaktor tecchnológia nélkül.
  Az atomsorompó szerződés a lehetséges atomfegyverek készítését hivatott megelőzni, de ez nem igazán sikerült neki.
• Szennyező atomhulladék. A sugárzó hulladék vízbeöntése betiltása utána  földbe kezdék el beásni, viszont nincs olyan hely ahol teljes biztonsággal tarthatnánk, akár tízezer évekre.
• Balesetek és katasztrófák

Abban biztosak lehetünk, hogy a következőévtizedekben, ha szeretnénk a környezetünk károsítása nélkül is hasonló színvonalban élni, el kell gondolkodnunk környezetkímélőbb alternatívákon, ha pedig az atomenergiánál maradunk, akkor a radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezésén és a későbbi katasztrófák elkerülése érdekében biztonságosabb működésű atomerőműveket kell létrehoznunk.

A megfelelő hely az atomhulladék számára

A tudósok számtalan megodáson gondolkodtak már ezzel kapcsolatban. Az egyik ilyen az, hogy a radioaktív hulladékot kilövik az űrbe, de ez a módszer rengetek kockázattal jár. Ha a kilövés során megsérülne a rakéta, akkor hatalmas területen terítené szét a légkörben a mérgező anyagokat. Emellett elég távolra kéne küldeni az atomhulladékot, hogy ne növeljük tovább a föld körüli űrszemetet.  Évente akár 12 ezer tonna sugárzó hulladék keletkezik és kb. 250 ezer tonna rádióaktív hulladékot tárolnak a világ minden részén az atomhulladék mennyisége is gond lehet. 
Jelenleg két megoldás közül elhet választani: Földfelszínen vagy az alatti barlangokban, a másiknál pedig ennél jóval mélyebben, fúrt tárolók esetében 2000 és 5000 méter között, korábban bányaként funkcionáló lerakóknál pedig 250 és 1000 méter között tárolják a hulladékot.

A WNA úgy tudja, hogy a világon az egyetlen biztonságos földalatti tárolórendszer Új-Mexikóban (USA) működik, de ott is csak az atomfegyveripar sugárzó hulladékát tárolják. Finnországban, a Botteni öbölben, Helsinkitől mintegy 200 kilométerre északnyugatra, az Olkiluoto szigetet szemelték ki atomhulladék-tárolásra. Svédországban, Franciaországban is már a helyszín kiválasztásánál tartanak, de a megvalósítást akadályozza a közvélemény erős ellenállása.

A fúrt tárolók előnye az, hogy hosszabb távú tárolást és magasabb radioaktivitású hulladékok elhelyezését is lehetővé teszi. 

Az Egyesült Államokban is vizsgálták az ilyen lerakók kialakításának lehetőségeit, 1987-ben a Nevada államban található Yucca-hegységet jelölte ki a kongresszus az első ilyen lerakó helyéül, de ez a tárol végül sosem készült el.

A jövő nemzedékének

A biztonság fenntartása még rövidtávon sem garantált, de ha ezt sikerül is megoldani, még mindig ott van a kérdés, hogy hogyan mondjuk meg a nagyon távoli jövőben élő utódainknak, hogy ne ássák fel a rendkívül ártalmas szemetünket. Erre a legjobb megoldás egy olyan figyelemfelkeltő és univerzális ábra, ami figyelmezteti az atomhuladék közelébe tévedőkat a veszélyre. Ez viszont koránt sem egy ilyen egyszerű feladat, mint ahogy hangzik. Nem lehet tudni, hogy a nyelv a következő ezer, de akár száz évben is mennyit fog változni. Ahogy régen a halálfej a veszélyt, a mérgeket vagy éppen a kalózokat volt hivatott jelölni, úgy ma már akár pólókon vagy a farsangi jelmezen is megtalálhatjuk, koránt sem fenyegető jelleggel.

Tudósok és designerek 1966-ban megprbálták létrehozni a legjobb univerzális jelet, biológiailag veszélyes anyagok számára.

A következő szempontokat vették figyelembe a jel elkészítése során:

• legyen vizuálisan feltűnő, hogy rögtön felhívja az ember figyelmét
  (az egyszerű formák, mint például a háromszög vagy négyzet ezért nem alkalmas)
• legyen egyedi és félretéveszthetelen
• könnyen megjegyezhető
• könnyen stencilezhető
• szimmetrikus minden irányból
• bármilyen háttérre felvihető lehessen

 Egy jól felismerhető, de jelentéssel még nem bíró jelet kellett létrehozniuk a tudósoknak és ennek eredményeképpen jött létre ez a jel:

Why danger symbols can't last forever

A feladat tehát az, hogy valami hasonlót hosszunk létre a jövő generációjának. Rengetek tudós, filozófus, designer gondolkodott, a megfelelő közlésmódon, így több alternatíva is létrejött. Az egyik ilyen, hogy a szennyezett területet óriási tüskékkel, vagy piramisokkal vegyék körbe és zárják el a kíváncsiskodók elől. Ez a módszer az emberek ösztönös félelmére próbál építeni. Ezeknek az építményeknek fel kell keltenie az ember figyelmét, de egyúttal el is kell, hogy rettentse. A probléma ezzel az ötlettel az, hogy a szimbólumok és építmények jelentése is idővel változhat.

Mi az, ami évezredeken átívelve is állandó és azonos jelentéssel bíró marad?

A megoldást a kultúra jelentheti. A német szemiotikai folyóiratban 1984-ben megjelent egy írás, amiben Sebők Tamás arról ír, hogy atompapságot kell létrehozni, annak érdekében, hogy későbbiekben a papság rítusai és mitológiája által terjesszék a radiokatív helyekről meglévő tudásukat. Paolo Fabbri és Francois Bastide a géntechnológiával módosított biolumineszcens macskák ötletét vetette fel, amik fénylenének ezzel reprezentálva a radioaktivitást. Ezek a szokatlannak tűnő megoldások azért lehetnek még is működőek, mert ahogy fennmaradtak mondák és énekek történelműnk kezdetéről, úgy a fénylő macskák veszélyéről szóló mondák is fennmaradnának.

Ezek a fajta figyelmeztetések addig élnének, míg a civilizációnk történetéből a kultúra el nem tűnik. A kultúránkkal és szokásaink megörzésével tudunk üzenni a későbbi generációknak a veszélyről, amit hátra hagytunk nekik.