A filmet a 2021-es
Budapesti Dokumentumfilm-fesztiválon mutatták be elsőként és az alkotás szinte
rögtön hatalmas port is kavart. A filmet rendező Barbora Chalupová és Vít
Klusák arra törekedett, hogy minél hitelesebben mutassa be milyen veszélynek
vannak kitéve a gyerekek a világhálón.
A színésznők kiválasztásánál
szempont volt, hogy sokkal fiatalabbnak látszódjanak a koruknál és hitelesen
elő tudják adni a tizenkét éves kislányt. Ezután beköltöztették őket egy díszletbe,
ami a „szobájukat” volt hivatott jelképezni. A következő lépés az volt, hogy
egyszerű, nem kihívó képekkel teletűzdelt álprofillal több közösségi oldalra is
felregisztrálták őket. Innentől kezdve nem is kellett sokat várni, hogy „a kislányok”
megkapják az első kéretlen, durván szexuális tartalmú üzenetet. Az első öt
órában csaknem 83 férfi írt rá a színésznőkre különböző ajánlatokkal. Ez a szám
a tíznapos forgatás végére 2500-ra módosult.
A stáb természetesen már
a forgatás megkezdése előtt kapcsolatba lépett a hatóságokkal, a film után több
ember ellen eljárás is indult. A film elején pár hivatalos felmérésből származó
adatot is olvashatunk. Ezek szerint Csehországban a gyerekek hatvan százaléka
szülői felügyelet nélkül internetezik, ám ami még ennél is aggasztóbb, hogy
negyvenegy százalékuknak küldtek már ismeretlenek pornográf jellegű képeket. Az
Unicef felmérései szerint a helyzet Magyarországon sem jobb.
A dokumentumfilm attól
lesz annyira erős, hogy bemutatja mit jelentenek a valóságban ezek a számok.
Amíg ugyanis az ember csak szimpla statisztikákat lát hajlamos elbagatellizálni
a dolgot. Itt azonban a egyenesben látunk mindent és ez egy konkrét
arculcsapással ér fel. Ezek után félelmetes abba belegondolni, hogy a hivatalos
statisztikából vajon mennyi kisgyermek kimaradhatott, akiknél soha nem derült
fény az ilyesfajta szexuális jellegű zaklatásokra.
Ami még egy szomorú
érdekesség és bizonyíték amellett, hogy ezek az adatok nem túloznak el semmit:
a casting során, a forgatásra jelentkező huszonhárom színésznőből tizenkilenc
számolt be hasonló zaklatásról gyerekkorából.
A másfél órás filmet
szinte lehetetlen úgy végignézni, hogy az embernek ne kavarodjon fel folyamatosan
a gyomra és veszítse el a hitét szinte véglegesen az emberiségben. Szabályosan
undorító látni, hogy felnőtt férfiak (elég széles életkori szórással, a
húszévestől a hetvenig) hogyan beszélnek ezekkel a lányokkal, hogy
önkielégítenek minden szégyenérzet nélkül videochat közben és hogyan kezdik el
zsarolni áldozatukat. Mindezt úgy, hogy a színésznőknek külön ki van adva, hogy
nem kezdeményezhetnek, nem tűnhetnek rámenősnek, mindig csak óvatosan és
szégyenlősen reagálhatnak az előttük zajló történésekre.
Sokan találkát is kérnek,
már rögtön az első beszélgetés után. Ezeket a stáb sok esetben valóban végig is
csinálja, egy bekamerázott cukrászdát használva helyszínként. A szexuális
ragadozók pedig általában nem teketóriáznak: megpróbálják rávenni a kiskorú
lányokat, hogy menjenek el velük, vegyenek részt édeshármasban, vagy
engedelmeskedjenek nekik, különben a korábban elküldött meztelen szelfijük
(amit úgy készítettek, hogy egy aktfotóra rászerkesztették a színésznő fejét)
kikerül az internetre.
Habár a filmben minden „civil
ember” arcát kitakarták, a nyomozóhatóságok később többük ellen is eljárást
indítottak.
A forgatás sokszor napi
tizenkét órát is igénybe vett, alaposan megtépázva a készítők idegeit. A
felvételek alatt folyamatosan jelen volt a stábban pszichológus, szexológus,
gyermekvédelmi szakember és jogász is. Ezek a szakemberek több alkalommal meg
is szólalnak a filmben, elmagyarázva a nézőnek a látottak pszichológiai
hatásait, esetleges jogi következményeit.
Az alkotók elsődleges
célja az volt, hogy felhívják arra a figyelmet, hogy bármennyire is nem nézünk
oda, a gyermekek interneten keresztüli szexuális zaklatása igenis létezik és
sajnos nagyobb léptékekben, mint azt valaha is gondoltuk volna. A Csapda a
neten nagyon gyorsan nagy siker lett, amelyre csak a bemutató hétvégén közel
115 ezren váltottak jegyet Csehországban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése