keresés

2021. május 10., hétfő

Álhírek hálójában

Manapság- révén a legtöbb ember rendelkezik internetkapcsolattal- szinte bárki bármit közzétehet egy pillanat alatt a világhálón, anélkül, hogy igazolnia kellene annak igazságtartalmát. Éppen ezért sokszor nagyon nehéz átlátni az egymásnak ellentmondó hírek tengerén és kiszűrni belőle az igazságot. De miket is nevezünk pontosan álhíreknek? Hogyan keletkeznek? Hogyan védhetjük ki, hogy átverjenek minket? Cikkünkben ezekre a kérdésekre próbáljuk megtalálni a választ!

Az álhír fogalma

Az álhír vagy másnéven fake news, hoax, egy olyan hír melynek célja a megtévesztés, esetleg befolyásszerzés. Egyszerűbben szólva egy olyan hír, aminek semmilyen valóságtartalma nincs, de úgy teszik közzé és hirdetik, mintha lenne. Már a kezdetekben is főként a hatalom megtartása, a propaganda volt a fő célja. Ma már a közösségi média világában pedig szinte bárki közzétehet bármit, sőt sok esetben az álhírterjesztők mögött áll egy megbízó is, aki pénzzel támogatja a folyamatot. A másik, szintén nagyon elterjedt módszer az, mikor botokkal terjesztenek valótlanságokat. Ezeket a kamuprofilokat általában valamilyen szoftverrel automatizálják például arra, hogy tovább osszanak meghatározott híreket. Ez a módszer főként a Twitteren elterjedt és a nagy számok törvényén alapul. ha sokan sokszor látnak egy-egy adott hírt az automatikusan bevésődik az agyukba.

Az álhírek veszélyei

Mivel az álhírek azért készültek, hogy az embereket valamilyen irányban befolyásolják, nagyon ébernek kell lennünk, ha ki akarjuk szűrni őket. Mivel a legtöbbször ezek nagyon könnyen és gyorsan terjednek, akár gazdasági folyamatokat, politikai választásokat is tudnak befolyásolni. Ez utóbbira példa például a 2016-os amerikai elnökválasztás esete is. Donald Trump számára kedvezően befolyásolta a választás menetét, az az álhír, mely szerint őt maga a pápa támogatta, míg demokrata ellenfele Hillary Clinton  állítólag az Iszlám Államot segítette fegyverekkel.

Magyarországon a rémhírterjesztés a büntető törvénykönyv alapján akár három év szabadságvesztéssel is büntethető.



Hogyan ismerhetjük fel ha álhírrel találkozunk?

Az álhírek első és talán legfontosabb ismérve, hogy semmilyen valóban hitelt érdemlő bizonyítékkal nem tudják őket igazolni. Ezért ha valóban hitelesen szeretnénk tájékozódni érdemes azt az adott tudományterület szaklapjaiból megtenni, amikben a tanulmányoknál sorban fel vannak tüntetve a források. Minél több hivatkozást látunk, annál hitelesebbnek tekinthetünk egy-egy írást. Nézzünk utána ki a szerző, mennyire elismert a szakmájában, milyen a megítélése a kollégái között. Érdemes a cikk keltezését is figyelembe vennünk, hogy valami teljesen új dologról van-e szó vagy valami régi történet újraélesztése. Álhírek esetében sokszor előfordul, hogy nem lehet kommentelni vagy ha lehet és esetleg valaki ellenvéleményt fogalmaz meg kulturált hangnemben, amit a cikk szerzője nem tud megcáfolni, de hűségesen ismételgeti, hogy neki igaza van, akkor is elkezdhetünk gyanakodni. Kerüljük azt, hogy elfogultak legyünk! Érdemes legalább kettőt hátrébb lépni és távolról is megvizsgálni a dolgokat, mielőtt elhiszünk valamit. Nem szabad hagynunk, hogy adott esetben egy korábbi meggyőződésünk vagy berögződésünk befolyásoljon minket. Nézzünk rá, hogy az adott cikk finanszírozott-e és ha igen, akkor ki(k) által. Sokszor már ez is nagyon sokat elárul az állítás igazságtartalmáról. Ha bizonytalanok vagyunk egy adott cikk hitelességében, akkor ne osszuk mi is azt tovább, különben rosszabb esetben mi magunk is álhírek terjesztőivé válhatunk!

Szerencsére ma már egyre tudatosabban nevelik az internetfelhasználókat az ilyenfajta tartalmak kiszűrésére. Létezik lista a megtévesztő magyar híroldalakról, de akár mi is lehetünk „álhírvadászok” és tesztelhetjük tudásunkat egy teszt segítségével, aminek anyaga folyamatosan bővül, így érdemes akár többször, időről-időre ránézni.

Elsősorban azonban mégis mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy gátat szabjunk az álhírek terjedésének. Minden esetben ellenőrizzük a cikk forrását, szerzőjét (ha egyáltalán fel van tüntetve- ha nem, akkor máris elkezdhetünk gyanakodni) és ne osszuk tovább mindenféle figyelemfelkeltő című, esetleg mesés nyereménnyel kecsegtető bejegyzést! Az pedig talán még fontosabb, hogy a gyerekeket is időben elkezdjük kritikus gondolkodóvá nevelni, olyanokká, akik képesek mérlegelni és nem dőlnek majd be  minden szenzációhajhász írásnak, amivel találkoznak.

Felhasznált források: 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése