Az új szintbe lépett technológiai ökoszisztéma, a létezés második síkja, most kezdi el a civilizálódás szakaszát. A digitális ősemberek már elhagyták barlangjukat, pénzt, szolgáltatást és szórakozást üldözve betanult ráfüggött rendszereibe huppan rá a világhálóra. Mára tisztában vagyunk azzal, hogy a döntéseink befolyásolva vannak, nagyobb rendszerek szűrik hozzászólásainkat és tranzakcióinkat az interneten, mégis a világ, ami ezután jön sokkal érdekesebb és komplexebb problémákat vet felénk.
Visszatérve az ősemberes hasonlatomra azt gondolom, hogy az internet által megvalósult nagy vállalatok lettek az első digitális királyságok. Ezek a királyságok nemcsak toborozzák alattvalóikat, hanem már felvállalták az ellátásukat, edukációjukat, munkaszerzési lehetőségüket. Nagyon sok ember internet révén kerül munkáltatóhoz, sokan tanulnak az interneten olyan előadásokon, amit előző évtizedek világában el sem érhettek volna, és olyan új munkatér jött létre, ahol az embernek el se kell hagynia az íróasztalát. Sőt napjainkban már digitális szolgáltatásokért is digitális pénzben fizethetünk, amit az éppen adott virtuális királyság elfogad. Ezek mellett azonban, a királyságok szemléletét és hitvilágát fogja tükrözni a sok lehetőség mellett a törvényhozásaik és a szabályaik, amiben megpróbálnak minket, tudatlan polgárait ezeknek az új rendszerekben általuk megfelelő magatartásra bírni, anélkül, hogy a valós tér országai belekössenek.
Régen azt gondoltuk egy ember áll efölött, mamár tudjuk, hogy nem így van. Az internetből származó tudás már vállalkozásokat emel fel, vagy taszít le a sárba, már jogilag megkérdőjelezhető módon.
Egy olyan világban, ahol egy 13 éves gyerek kommentje egyenértékűvé válik egy tapasztalt 60 éves eladással foglalkozó ember kommentjével egy kérdéses cég sorsáról szóló újságcikk alatt, új rend igényeltetik. A kérdés viszont fennáll:
A Twitter és a Facebook számos esetben bizonyította, hogy teljesen mindegy mennyi pénze, vagy hatalma van az adott embernek, ha számukra és a többség számára megnyilvánulásai szembemennek az adott platform által meghatározott szabályokkal, akkor bizony az a nagy ember is a kis emberek szabályszegésének a következményeit viseli. Még az ítélet mondás előtt is sokszor, az úgynevezett "cancel culture-nek" köszönhetően. Gondoljunk Donald Trump száműzetésére a Twitter kastélyból, egy másik a valós életben létező kastély rombolásáért. Ahem Capitolium…
Nagyon ritka az, ha valaki karakteréhez hűen létezik az interneten. A probléma viszont átitatja a való élet szabályait is. Ami őrület, hiszen ahogy mondtam, ez csak egy nemrég létező síkja az emberi létezésnek a történelem távlatában nézve, de máris van példa arra, hogy az ottani magatartásunk kihat a valós életre is. Arra az élettérre, ahol már lezajlottak a területek felosztása, a vallásháborúk, a világháborúk és a hidegháború, valamint ahol nemcsak az emberi szem és a hallás uralkodik elsődleges érzékszervként. A digitális világban folyamatosan megy a boszorkányüldözés, amit egy VPN (Virtual Private Network, azaz virtuális magánhálózat) sem tud kivédeni, hogy a mi életünkbe ne tegye a lábát. Ez egy olyan kettős idő-tér létezést okoz, amiben egyszerre létezünk a fényes civilizált 21-edik században, interneten pedig valahol a sötét középkorban.
Tehát manapság az emberek váltak a maguk rendőrségévé az interneten, a valós erre szakosodott eljárást végző szakemberek helyett. A hétköznapi emberek ugyanis nem rendészek, jogi tanácsadók, és ismeretük az általuk ismert és alkalmazott területen érvényesülnek. Van viszont egy úgynevezett erkölcs nevű dolog, ami bizony mindenki szívében lelkében ott lakozik, és élesre töltött puskaként hordozzák az internet minden létező felületére. A gond viszont ott kezdődik, hogy ez a töltény mindig mást céloz. Ami az egyik embernek erkölcsileg belefér, a másik azt mélyen elitélheti kulturális vagy vallási szempontból. A harctér globális, mindenki helyet kap a megjelenéséhez. És lehetnek bármilyen okosak a platformok tulajdonosai, görgethetik a szabályjavaslataikat a kormányok felé, az nem fog meghallgatásra kerülni, csak az, amiben közös érdek lakozik. És bizony, aki rosszat akar mindent el fog érni, hogy ezeket megszeghesse. Ahogy vesszük, egy olyan világ tárult felénk, ahol egyszerre vagyunk rendfenntartók és bűnözők. Erről tovább olvashatnak Németh Liza Az internet "persona non gratái" című írásában
Két világ impulzusaival és erkölcsi gondjaival küzdve létezni fárasztó és megterhelő, a valós térben létezésre tervezett ember számára. Ennek pszichológiai és fizikai következményeit is érezzük, hiszen amilyen boldogok és teljesek tudunk lenni ebben a térben, olyan elkeseredettek és akár öngyilkosok is egy olyan világban, amit nem is emberek, hanem már számok és algoritmusok irányítanak. Kit érint a felelősségvállalás akkor, amikor egy ilyen térben való létezés okozza egy valós létezés megszűnését? El fogunk-e valaha érni egy olyan pontot, ahol a két világ egyensúlyban létezik majd egymás mellett?
Forráscikk: inapló szemle: Az internet "persona non gratái" (internetszemle.blogspot.com)
Sándor Lénárd: Algoritmusok társadalma - beszélgetés Frank Pasquale-val | Mandiner
Visszatérve az ősemberes hasonlatomra azt gondolom, hogy az internet által megvalósult nagy vállalatok lettek az első digitális királyságok. Ezek a királyságok nemcsak toborozzák alattvalóikat, hanem már felvállalták az ellátásukat, edukációjukat, munkaszerzési lehetőségüket. Nagyon sok ember internet révén kerül munkáltatóhoz, sokan tanulnak az interneten olyan előadásokon, amit előző évtizedek világában el sem érhettek volna, és olyan új munkatér jött létre, ahol az embernek el se kell hagynia az íróasztalát. Sőt napjainkban már digitális szolgáltatásokért is digitális pénzben fizethetünk, amit az éppen adott virtuális királyság elfogad. Ezek mellett azonban, a királyságok szemléletét és hitvilágát fogja tükrözni a sok lehetőség mellett a törvényhozásaik és a szabályaik, amiben megpróbálnak minket, tudatlan polgárait ezeknek az új rendszerekben általuk megfelelő magatartásra bírni, anélkül, hogy a valós tér országai belekössenek.
Régen azt gondoltuk egy ember áll efölött, mamár tudjuk, hogy nem így van. Az internetből származó tudás már vállalkozásokat emel fel, vagy taszít le a sárba, már jogilag megkérdőjelezhető módon.
Egy olyan világban, ahol egy 13 éves gyerek kommentje egyenértékűvé válik egy tapasztalt 60 éves eladással foglalkozó ember kommentjével egy kérdéses cég sorsáról szóló újságcikk alatt, új rend igényeltetik. A kérdés viszont fennáll:
Egy olyan ember hatalma, aki egy ilyen digitális királyság felett áll, vajon felér a világ valódi vezetőivel?
A Twitter és a Facebook számos esetben bizonyította, hogy teljesen mindegy mennyi pénze, vagy hatalma van az adott embernek, ha számukra és a többség számára megnyilvánulásai szembemennek az adott platform által meghatározott szabályokkal, akkor bizony az a nagy ember is a kis emberek szabályszegésének a következményeit viseli. Még az ítélet mondás előtt is sokszor, az úgynevezett "cancel culture-nek" köszönhetően. Gondoljunk Donald Trump száműzetésére a Twitter kastélyból, egy másik a valós életben létező kastély rombolásáért. Ahem Capitolium…
Nagyon ritka az, ha valaki karakteréhez hűen létezik az interneten. A probléma viszont átitatja a való élet szabályait is. Ami őrület, hiszen ahogy mondtam, ez csak egy nemrég létező síkja az emberi létezésnek a történelem távlatában nézve, de máris van példa arra, hogy az ottani magatartásunk kihat a valós életre is. Arra az élettérre, ahol már lezajlottak a területek felosztása, a vallásháborúk, a világháborúk és a hidegháború, valamint ahol nemcsak az emberi szem és a hallás uralkodik elsődleges érzékszervként. A digitális világban folyamatosan megy a boszorkányüldözés, amit egy VPN (Virtual Private Network, azaz virtuális magánhálózat) sem tud kivédeni, hogy a mi életünkbe ne tegye a lábát. Ez egy olyan kettős idő-tér létezést okoz, amiben egyszerre létezünk a fényes civilizált 21-edik században, interneten pedig valahol a sötét középkorban.
Tehát manapság az emberek váltak a maguk rendőrségévé az interneten, a valós erre szakosodott eljárást végző szakemberek helyett. A hétköznapi emberek ugyanis nem rendészek, jogi tanácsadók, és ismeretük az általuk ismert és alkalmazott területen érvényesülnek. Van viszont egy úgynevezett erkölcs nevű dolog, ami bizony mindenki szívében lelkében ott lakozik, és élesre töltött puskaként hordozzák az internet minden létező felületére. A gond viszont ott kezdődik, hogy ez a töltény mindig mást céloz. Ami az egyik embernek erkölcsileg belefér, a másik azt mélyen elitélheti kulturális vagy vallási szempontból. A harctér globális, mindenki helyet kap a megjelenéséhez. És lehetnek bármilyen okosak a platformok tulajdonosai, görgethetik a szabályjavaslataikat a kormányok felé, az nem fog meghallgatásra kerülni, csak az, amiben közös érdek lakozik. És bizony, aki rosszat akar mindent el fog érni, hogy ezeket megszeghesse. Ahogy vesszük, egy olyan világ tárult felénk, ahol egyszerre vagyunk rendfenntartók és bűnözők. Erről tovább olvashatnak Németh Liza Az internet "persona non gratái" című írásában
Két világ impulzusaival és erkölcsi gondjaival küzdve létezni fárasztó és megterhelő, a valós térben létezésre tervezett ember számára. Ennek pszichológiai és fizikai következményeit is érezzük, hiszen amilyen boldogok és teljesek tudunk lenni ebben a térben, olyan elkeseredettek és akár öngyilkosok is egy olyan világban, amit nem is emberek, hanem már számok és algoritmusok irányítanak. Kit érint a felelősségvállalás akkor, amikor egy ilyen térben való létezés okozza egy valós létezés megszűnését? El fogunk-e valaha érni egy olyan pontot, ahol a két világ egyensúlyban létezik majd egymás mellett?
Forráscikk: inapló szemle: Az internet "persona non gratái" (internetszemle.blogspot.com)
Sándor Lénárd: Algoritmusok társadalma - beszélgetés Frank Pasquale-val | Mandiner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése