Adatbiztonság napjainkban, avagy legyünk-e digitális remeték

Napjainkban az egyre növekvő adatmennyiséggel és azok sokszínű felhasználásával arányosan nőnek a technológiai hibák és visszaélések veszélyei. Gondoljunk arra, hány adatkezelési tájékoztatót vagy felhasználási feltételekről szóló dokumentumot olvastunk át, mielőtt beleegyeztünk volna egy adott program eléréséért. Azonban nem kizárólag a szükséges szolgáltatásokért vagyunk kénytelenek kompromisszumokat kötni. Kényelem, hatékonyság, szórakozás - mindennek ára van.

A rosszindulat hiánya

Gyakori kép a gonosz nagyvállalat, amely minden mozdulatunkat lesi, csak hogy legféltettebb titkainkból profitáljon. Hallhattuk, hogy a Facebook állítólag követte, amikor tini lányok töröltek egy selfie-t, számítva rá, hogy egy érzékeny pillanatban fogékonyabbak lesznek a szépségápolási hirdetésekre. Esetleg találkozhattunk evvel az oldallal, ahol a Google Vision API segítségével marketing-információkat nyerhetünk ki a legártatlanabb fotóinkból is, és amely elemzése gyakran tartalmaz feltételezéseket kihasználható lelki betegségekről. 

Azonban nem kell mindig a negatív utópiához nyúlni. A T-Mobile USA esetében egy egyszerű rendszerfrissítés tette ki megannyi gyermek adatait veszélynek. Az információ - képek, nevek, címek - puszta létezése elég kockázat volt. Egy 3 éves gyermek felügyelete vélhetően nem egy műhold feladata, de egy olyan világban, ahol még a WC-re is GPS-képes eszközökkel járunk, a vonalak elmosódnak.

Az átláthatóság hiánya

A törvény nem képes tartani az ütemet a technológia fejlődésével, így az adatvédelmi szabályozás több helyen is ingoványos talaj. A cégek igyekeznek széleskörű jogosultságot kérni felhasználóiktól, részben, hogy meg tudjanak felelni a változó előírásoknak. Így érvelt a Mozilla is, amikor nyitvahagyta az ajtót az adatgyűjtésnek az ezt általában ellenző felhasználóköre ellenére. Tekintetbe véve a cég függését a hirdetésekből élő Google-től, ez némileg megkérdőjelezhető.

De nem csak hirdetésekhez hasznosak adataink. Több száz millióan töltötték le a Pokemon GO nevű játékot, amely a kamera és GPS funkciók használatával ülteti át szörnyeit a (részleges) valóságba. A játékot több ország is tiltja nemzetbiztonsági okokból, jelezve ezen adatok értékét és lehetséges kockázatát. Szaúd-Arábia márciusban megvette a játékot és az azt fejlesztő céget, a Niantic-ot. A megvásárláshoz szorosan kapcsolódik érdeklődésük a fejlődő “térintelligenciában”, ami a képek és GPS koordináták MI által való felhasználását, modellek készítését jelenti. Továbbá a játékokhoz kötött pozitív érzelmek, a kulturális szerepük soft powerként is értelmezhető.

Vesét jelszónak

Az egyik legérzékenyebb kategória, a biometrikus adatok gyűjtése különösen problémás lehet. Míg az interneten elszabadulnak a MI által kreált személyek és csalások, egyre fontosabb lesz saját emberségünk bizonyítása. Azonban a biometrikus adat szerves részünk- egy jelszót ugyan megváltoztathatunk, de a szemeinket kevésbé. Épp ezért riasztó, amikor egy vállalat megkérdőjelezhető módszerekkel és bizonytalan védelemmel próbálja megvásárolni azt az emberektől. A World esetében a startupok jellegzetes logikájával dolgoznak, ahol a technológia jövőbeli, vélt nagyszerűsége ad jelenleg okot a bizalomra. Készülékük, az írisz-szkennelő Orb helyileg dolgozza fel a biometrikus adatokat, és az azokból generált kód létrehozása után minden törlésre kerül. Azonban kérdés, hogy visszavezethet-e az a bizonyos hash egy tényleges írisz adataira, és mi történhet velük egy esetleges hackertámadást követően.