Az álhírek az emberiség történetében már elég régre visszanyúlóan jelen vannak, habár korábban nem éppen a mai formájukban léteztek, de az alapjuk, a lényegük mindig is ugyan az volt. A befolyásolás, megtévesztés, az átverés és a manipuláció tehát egyáltalán nem új keletű dolgok, a történelemben korábban is jelen voltak, meghatározták, vagy éppen bonyolították az emberek életét.
Hasonlóan beszélhetünk a véleménybuborékokról. Ez a lényegre törő elnevezés azt jelenti,hogy személyekhez az általuk kedvelt tartalmak jutnak el. Hírek, bejegyzések, képek, vagy videók, amelyek olyan tartalommal rendelkeznek, ami a böngészőt valószínűleg foglalkoztatja, mivel már korábban is kattintott hasonlóra, vagy tetszett neki a téma. Az internetes keresések, közösségi oldalak és hasonló, a web 2-vel/ után megjelent "eszközök" mind segítenek illetőleg ma már inkább rájátszanak arra, hogy az emberek azt lássák, amit szeretnek, ami érdekli őket, vagy amivel egyet értenek. Ennek a másik oldala természetesen az, hogy ami ezt a "buborékot" veszélyezteti, tehát olyan tartalmak, ami az adott személyt nem érdekli, sőt például szembe megy az egyén saját véleményével, azokat ezek a keresőmotorok automatikusan visszaverik, távol tartják. Ez a két fogalom (az álhír és a véleménybuborék) tehát gyakran járnak együtt közvetlenül vagy közvetetten, sőt mondhatni, nincs egyik a másik nélkül. 
Legyen szó régi hiedelmekről, propagandáról, vagy a mai közösségi média árnyoldalairól,mind az emberi pszichológiát veszik alapul. Arra összpontosítanak, hogy mennyi mindent hajlandó egy ember elhinni, a naivitásra; figyelem felkeltéssel, érzelmek megindításával és reménnyel fordítják ellenünk a nézeteinket. Alapjában véve erre építenek. Így érthető, hogy a véleménybuborék fogalma olyan módon köthető az álhírekhez mint egy csapda, egy gödör, amiből nagyon nehezen tudunk csak kimászni, ha egyáltalán akarunk. Ez a jelenség ugyanis könnyen magával ránthatja az embert, bekebelezheti az az érzés, hogy csak az ő véleménye számít, mindig csak neki lehet igaza, és aki mást mond az hazudik, vagy az ellenségeként látja. Érdekes, hogy a médiában az álhírekről, és azok kivédéséről viszonylag gyakran esik szó, de erről a kapcsolatról nem.
Rendületlenül keressük a megoldást az álhírek kiszűrésére, a manipuláció felismerésére, az álhírgyárak "lerombolására" különböző technikákkal, tanulással, gyakorlatokkal, több forrás felkutatásával, algoritmusok létrehozásával, hogy kivédjük a dezinformációk terjedését. Több, kevesebb sikerrel. Ezek a megoldások teljesen észszerűek, és ha odafigyel az ember, hatásosak is, de mi lenne, ha az emberek visszalépnének egyet, végig gondolnák a saját helyzetüket, a nézeteiket? Lehetséges, hogy szimplán már az segítene a helyzeten, ha megpróbáljuk a véleménybuborékok rossz irányba befolyásoló hatását kivonni az egyenletből, és nyitottabban, befogadóbb elmével állnánk a világhoz. A kritikus gondolkodást természetesen nem szabad eldobni magunktól, mert habár a filterbuborékot a nyitottsággal kivédhetjük, ez mégsem ilyen egyszerű az álhírek szempontjából. Azokra ugyanis pont az jellemző, hogy túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek; legalább is az írójuk ezt próbálja elérni. Vannak persze olyan álhírek is amelyek nem taktikák alapján íródtak, szimplán csak hazugságok, ilyen lehet például valakinek a téves halálhíre.
Hasonlóan beszélhetünk a véleménybuborékokról. Ez a lényegre törő elnevezés azt jelenti,
hogy személyekhez az általuk kedvelt tartalmak jutnak el. Hírek, bejegyzések, képek, vagy videók, amelyek olyan tartalommal rendelkeznek, ami a böngészőt valószínűleg foglalkoztatja, mivel már korábban is kattintott hasonlóra, vagy tetszett neki a téma. Az internetes keresések, közösségi oldalak és hasonló, a web 2-vel/ után megjelent "eszközök" mind segítenek illetőleg ma már inkább rájátszanak arra, hogy az emberek azt lássák, amit szeretnek, ami érdekli őket, vagy amivel egyet értenek. Ennek a másik oldala természetesen az, hogy ami ezt a "buborékot" veszélyezteti, tehát olyan tartalmak, ami az adott személyt nem érdekli, sőt például szembe megy az egyén saját véleményével, azokat ezek a keresőmotorok automatikusan visszaverik, távol tartják.
Legyen szó régi hiedelmekről, propagandáról, vagy a mai közösségi média árnyoldalairól,
mind az emberi pszichológiát veszik alapul. Arra összpontosítanak, hogy mennyi mindent hajlandó egy ember elhinni, a naivitásra; figyelem felkeltéssel, érzelmek megindításával és reménnyel fordítják ellenünk a nézeteinket. Alapjában véve erre építenek. Így érthető, hogy a véleménybuborék fogalma olyan módon köthető az álhírekhez mint egy csapda, egy gödör, amiből nagyon nehezen tudunk csak kimászni, ha egyáltalán akarunk. Ez a jelenség ugyanis könnyen magával ránthatja az embert, bekebelezheti az az érzés, hogy csak az ő véleménye számít, mindig csak neki lehet igaza, és aki mást mond az hazudik, vagy az ellenségeként látja. Érdekes, hogy a médiában az álhírekről, és azok kivédéséről viszonylag gyakran esik szó, de erről a kapcsolatról nem.
Rendületlenül keressük a megoldást az álhírek kiszűrésére, a manipuláció felismerésére, az álhírgyárak "lerombolására" különböző technikákkal, tanulással, gyakorlatokkal, több forrás felkutatásával, algoritmusok létrehozásával, hogy kivédjük a dezinformációk terjedését. Több, kevesebb sikerrel. Ezek a megoldások teljesen észszerűek, és ha odafigyel az ember, hatásosak is, de mi lenne, ha az emberek visszalépnének egyet, végig gondolnák a saját helyzetüket, a nézeteiket? Lehetséges, hogy szimplán már az segítene a helyzeten, ha megpróbáljuk a véleménybuborékok rossz irányba befolyásoló hatását kivonni az egyenletből, és nyitottabban, befogadóbb elmével állnánk a világhoz. A kritikus gondolkodást természetesen nem szabad eldobni magunktól, mert habár a filterbuborékot a nyitottsággal kivédhetjük, ez mégsem ilyen egyszerű az álhírek szempontjából. Azokra ugyanis pont az jellemző, hogy túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek; legalább is az írójuk ezt próbálja elérni. Vannak persze olyan álhírek is amelyek nem taktikák alapján íródtak, szimplán csak hazugságok, ilyen lehet például valakinek a téves halálhíre.
Léteznek véletlenek?
A filterbuborékokhoz kapcsolódhat az a jelenség is, amikor például félreértés történik egy
bejegyzés vagy hír megírásakor. Ilyenkor nem feltétlenül lehetett az írónak a megtévesztés a célja, de mégis torz információt adott át az embereknek pusztán azért, mert nem gondolta át rendesen a részleteket, vagy nem nézett eléggé utána a témának. Valószínűleg persze ehhez az is hozzátett, hogy az író a saját véleményét is előtérbe helyezte, így alapból szűkítette annak a lehetőségét, hogy teljes átfogó képet kapjon egy szituációval, vagy témakörrel kapcsolatban. Ha az információ forrásaként szolgáló személyt is ide vesszük, aki esetleg, ha nem is feltétlenül szándékosan, de kétesen, vagy éppen semmit mondóan fogalmaz, az olyan mintha szándékosan hagyná rá az emberekre, mit hisznek, esetleg nem hajlandó nyilatkozni, vagy titkol valamit. Ilyen esetekben nyilván nehezebb az újságíróknak is eldönteni, hogy egy nyilatkozatból például mi minősíthető valódi információnak, vagy hogyan kéne egyáltalán értelmezni az elhangzottakat. Ilyenkor beszélhetünk félreértésről, úgymond a véletlen művéről, amiről azt gondolhatjuk, hogy nem okozhat nagy galibát. Éppen ellenkezőleg, még egy kis félreértés is képes befolyásolni a világ eseményeit, méghozzá viszonylag rövid időn belül, pláne az internet világában, amikor egyébként is minden rettentő gyorsan zajlik le.
Összefoglalás
Ebben a cikkben arra szerettem volna rámutatni, hogy az álhírek és a véleménybuborékok mennyire erősíthetik egymást, és milyen befolyással lehetnek együtt az emberekre. A két jelenség szinte már nem is nagyon létezik egymás nélkül, lényegében meghatározza egymást. Egy álhír elterjedése fakadhat egy ember személyes, általában téves véleményéből, vagy elgondolásából, esetleg az ennek köszönhető rossz értelmezésből. Ugyan így gondolkodásunk, és a komfort zónánk nagy hatással van arra, hogy abból a sok bejegyzésből, amivel nap mint nap találkozunk például a Facebookon, a Twitteren, a Tiktokon, vagy hasonló közösségi oldalakon, mit titulálunk információnak, mi az, amit elhiszünk belőle. Befolyásolja tehát, hogy mennyire vagyunk képesek kiszűrni az álhíreket, mert bármennyire figyelünk is a jelekre, és ismerjük a módszereket, esetenként mégis csak a személyes véleményünk, és azok a dolgok határoznak meg minket, amiket kedvelünk. Így azonban tudatlanul csaphatjuk be saját magunkat.
Források:
Így befolyásolhatja a világ eseményeit egyetlen álhír: Soós Dorottya
Algoritmus segít az álhírek elleni harcban: Soós Dorottya
Ez lehet a megoldás az álhírek ellen: Soós Dorottya
Megfejtették a titkot, így harcolhatunk az álhírek ellen: Králl Bernarda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése